*Sötétség öble már a rév – A Tisza-part Nagyrévnél napnyugta után
Sokat szenvedtél perzselő napon,
a kábító kánikulai hőben.
Most már lehűlhetsz: indulj s kóborolj
a fákat fosztó, vége-nincs esőben.
Csak menj, odáig, hol legtöbb avart
gyűjtött az ér kanyargó sziklamedre.
Keress, kutass: talán reátalálsz
az elsodort évekre: életedre.
Csak menj. Áprily Lajos verse mintha csak a zarándokokhoz szólna július 25-én, Jakab apostol ünnepén. Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján a kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk. Jakab és öccse, János halászok voltak, mint András és Péter, és az elsők között szegődtek Jézushoz. Egy hagyomány szerint Jakab Hispániába ment téríteni, a néki tulajdonított ereklyék a róla elnevezett Santiago de Compostelában nyugosznak. Egy compostelai zarándok hazatérte után az akkori közhit szerint kegyelmi kiváltságokat hozott a közössége számára. A XII. századból származó Codex Calixtinus szerint „mindazok a zarándokok, akik Szent Jakab oltárához járulnak, legyenek bár gazdagok vagy szegények, jogot szereznek arra, hogy velük (…) jól bánjanak, alázattal fogadják be őket vendégként azok, akik lakói e földeknek…”
A 78 évvel ezelőtt, 1948. július 25-én született Baka István Nyár. Délután című verse is zarándokút: a gutaütött mezőről erdő hűvösébe, a nappal katlanából a hűvösülő liget-erdőbe beleső csillagmezőkbe:
A fű komoly, meleg szagában
megyek a dörmögő mezőre
a fák közül, hol már homály van
s szorongva alvad rá a földre.
(…) Ezer szemével néz a bodza.
S mit lát? A tó tükrén lebeg,
alatta felhő túr habosra
zölddé penészlő kék eget.
(…) S hová árnyad vetült, a hűvös
érintéstől lehull a harmat,
és ezüstjén egy pillanatra
megvillan véletlen hatalmad.
(…) Vízben fuldokló lombjukért
hogy remegnek a parti fák!
Sötétség öble már a rét,
magánnyá merevült a nád.
A bogarak, gombok a fán,
elalszanak a zöld kabáton,
s a talpig lekaszált füvek
fájdalmát elnyomja az álom.
(…) S engem gyanakvó csillagok
követnek már a tájban
kutatva, merre ballagok
a megjelölt homályban.
Július 26. Szent Anna napja. A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne. Kultusza a XIII–XIV. században terjedt el Európában, amikor a misztikus isteneszme iránt megcsappant a figyelem, és az e világi boldogulás vágyának kísérőjeleként Jézus embervolta felé fordultak a hívők. Ez a szemléletváltozás a keresztes hadjáratok és zarándoklatok Szentföld-élménye nyomán támadt érdeklődést is tükrözi. Az ünnep napja valójában egy templom felszenteléséről emlékezik meg. Mária állítólagos jeruzsálemi szülőházát még a IV. században építették át templommá. E templom ünnepét és búcsúnapját Bizáncban július 25-én ülték meg, itt Kr. u. 50 körül Annának már külön templomot is szenteltek. A napot Justinianus császár tette kötelező ünneppé.
Anna-nap. Ha tehetném, évente elzarándokolnék tavához: Tusnádról fel a tóhoz, kerengeni egyet a Mohosban, s érintve a Buffogót, megsüvegelni közelről a Bálványos romvárát. (Jó lenne e hét végén belehallgatni a tusványosi eseményekbe.)
Idén (is) csak lélekben zarándokolok el Szent Anna tavához.
Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől – Szent Anna-tó
Vagy ha tehetném, repülővel szállnék fölé, drónról fényképezném. No, Jókai Mórnak nem kellett segítség, hogy felülről szemlélje a tájat: képzelete szárnyán jutott el az Útleírásokban Szent Anna tavához:
Háromezer lábnyi magasban a tengerszín felett, körös-körül ezerkétszáz lábnyira feljebb emelkedő bércek által képzett medencében, vad erdők árnyában terül egy gömbölyű, nagyszerű tengerszem, melynek kerülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fordul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mintegy sötét rámába fogva az ércvilágú vízlapot.
Ezalatt fenn a havasi hegytetőn megszólal a méla pásztorkürt elragadó hangja, a lélek gyönyörtől áradoz e fájdalmas édes zenétől, melynek ugyanoly csodás hatása van, mint a harangszónak; míg ez istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arccal borulsz a földre, és sírsz és nem bírsz megválni attól.
Ha e hangokat hallád, csak akkor érted, miért szereti a tiroli és a székely oly igen a földet, amelyen született!?
Visszaemlékezünk mi is a história mondáira, és kölcsönben elmondjuk vezetőnknek, hogy ama romok helyén állt az ősi tűzhalom, melyen Bálványos vár lakói áldozatot hoztak a hadistennek, midőn az ősi vallást rejtegetve csak e völgy volt még övék és az a vár, melynek háza a fenyvesek mögött sötétlik: itt esküdtek véres harcot éjszakánként a székely rabonbánok vérvilágló fáklyafénynél, s ősi híre van e helynek.
S hadd emlékezzem meg itt közel egy éve – 2025. június 20-án – égi pónyikalmafája alá, s lélek melegét adó Dániel-kályhája mellé költözött tanárember barátomról, egyben elnézésedet kérem, kedves Olvasóm, hogy ma csak róla szólok, aki hosszú évtizedes kutatómunkája eredményeként olyan, a természettudományokbani jártasságát tárta fel a két Bolyainak, amelyek elsősorban nem a matematika oldaláról közelíthetőek meg, s amelyek apa és fiú polihisztorságát bizonyítják a kései utókornak. Remélem, lesz ki folytassa az ez irányú Bolyai-kutatásokat is. Nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1945. július 31-én született Oláh Anna fizika- és informatikatanár. A Bolyai Farkas Líceum egykori diákja a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett fizikusi-középiskolai fizikatanári oklevelet. Tanári munkássága mellett közel negyven évet töltött Bolyai Farkas és János kézirati hagyatékának a vizsgálatával. 1980-ban írta első nagyobb terjedelmű tudománytörténeti dolgozatát Bolyai Farkas termodinamikai vizsgálatairól és kemencéiről. (2011-től aktívan részt vett az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány munkájában – teszem ide ezt az adalékot az éppen 100 esztendős marosvécsi írói találkozókra emlékezve.) Kezdeményezésére került fel az UNESCO „A világ emlékei” listájára Bolyai János Appendixe és Kőrösi Csoma Sándor életműve. Ő szervezte azokat a Bolyai-táborokat, amelyeknek fő célja egy olyan középiskolai diák kutatógárda útnak indítása, amelynek elsődleges célja a még fel nem tárt Bolyai-szövegek megfejtése. Az ő kezdeményezése volt a református temetőkert Bolyai-pónyikjáról oltógallyakkal szaporítani azt, melyek ma már a Kárpát-medence számos iskolakertjében üzenik a megmaradást a mai ifjúságnak.
Szemezgetek könyvei közül: „Tanár Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi”, 1997; Egy halhatatlan erdélyi tudós – Bolyai Farkas (társszerző) 2002; Apa és fiú küzdelme a kórokkal, (társszerző: Vofkori József), 2005; Bolyai Farkas gyógyászati munkássága, 2005; Bolyai Farkas hőtani elméletei, kemencerakó és -öntő tapasztalatai, 2015; A domáldi tündérkert. Bolyai Farkas gyümölcskertész, erdész, borász munkássága, 2018. Tanulmányai sokágú érdeklődésének tanúi: Bolyai Farkas érdemei a közjó szolgálatában, 1984; Itáliai matematikusok érdemei a Bolyai-kéziratok kiadásában (társszerző: Zárug Péter Farkas), 1996; Bolyai János feljegyzései a magyar gyökökről, fogalomalkotási módszere a magyar gyökszavak tükrében, 2011; „Tanítani kell, de jól tanítani ˗ mindent.” Korszerű, komplex gyakorlati ismeretek oktatása Bolyai Farkas matematika, fizika és kémia leckéin (In: Iskolák, iskolamesterek diákok Erdélyben. Iskola- és oktatástörténeti tanulmányok), 2011. Sok tanulmánya az interneten érhető el: „A harang nehéz járása”˗ Bolyai Farkas tanulmánya a harangszó fizikájáról, 2011; „az Ocular […] a vénségnek a szemit visszaadta”. Bolyai Farkas tanulmánya fénytani lencsékről és szemgyógyászati eljárásokról, 2016; „vigyázván a gyermeket további erősödésében” – Bolyai Farkas a csecsemőgondozásról, dajkaságról, 2016; vagy éppen a Népújságban 2017-ben megjelent „Kiáradást mi okoz?” – Bolyai Farkas folyószabályozási, árvízvédelmi tanulmánya. Nagyon fontosak a Ponticulus Hungaricus webfolyóiratban megjelent tanulmányai is: Egy akadémiai könyvbírálat és egy kiadatlan Bolyai-kézirat tudománytörténeti háttere (Oláh-Gál Róberttel közösen), 2008; Tovább fog élni Bolyai Farkas pónyikalmafája, 2011; Euklidész: Elemek – Első könyvének magyar fordítása a Bolyai kézirat-hagyatékban, 2013; „feketén fixálok”. Bolyai Farkas – a képrögzítés erdélyi úttörője, 2016.
Nehéz, de szép élete volt. Emlékét munkásságának folytatásával kell életben tartani.
Nehéz volt, de szép volt, jó volt.
Még a nap is hozzánk hajolt.
Hogy pattogott a búzaszál!
Hogy zsongott, zengett az a nyár!
Hogy csalt az erdő, a csaló,
Az árnyék s a csókra való
Bokor-rejtek, s fiatalon
Volt bennünk annyi hatalom
Az erdő, a rejtek ellen,
Hogy lobogó szerelemben
Csak arattunk, csak vágtuk, csak…
Így szeretni csak ők tudtak.
Csak mi tudtunk, az aratók.
Bennünk nagy, bölcs nyár lobogott.
És tudta a szív s a tenyér.
Nehéz a csók, ha nincs kenyér.
De ha leszállt az alkonyat
A szellők az illatokat
Hozzánk hozták mindenünnen.
S lángolt a nap az ölünkben.
Horváth István, az Igaz Szó 1966. májusi számában megjelent Így szeretni csak ők tudtak című versével fejezem be mai sétámat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
