Horváth István 1958-ban, a Művelődésben megjelent Fehér kacagásával indulok e január-közepi téli világnak. Olvasóm, tarts velem e remeteségre (is) sarkalló téli világba!
Csurran-csöppen Vince
Január 17. Remete Szent Antal napja (†356). Hajdanában betegek patrónusa. A népmese világát idéző legendáját a Debreceni kódex idézi.
Antal állatkísérője a disznó, nyakában csengővel. Az állat ez esetben a távol tartott ördögi kísértés megtestesítője (kéjsóvárságé, falánkságé), az ókori Saturnaliák áldozati lakomáinak főfogása volt, és az maradt máig a farsangi időszakban is – írta Jankovics Marcell a Magyar Krónika 2018. januári számában – (…) Még a csengőt tartó kötél is jeles tárgya az időszaknak: Antal-napkor az ő oltárán azt a kenderkócot szentelték meg, amiből a harangkötelet fonták. Névünnepe dologtiltó nap volt, kivéve a (kötél)fonást. A kötél, különösen a harangkötél, mely jelképes értelemben az éggel köt össze minket, Tejútszimbólum is. (…) Szent Antal megkísértése is a farsangi időszakra utaló vallásos példázat. A remetét disznópofájú ördögök (…) cibálják. Ők a pogány szokásokat, maskarákat személyesítették meg, a hős remete pedig a farsanggal dacoló egyházat. (…) Antalhoz a Szent Antal tüze nevű betegség elhárításáért fohászkodtak. Kezdetben az orbáncot, a sertésorbáncot nevezték Szent Antal tüzének, majd átragadt a név kiütésekkel járó más betegségekre: anyarozsmérgezésre, bélpoklosságra, szifiliszre. Az utóbbinak a XVI. századi Franciaországban „nagy koca” volt a kifejező gúnyneve. Járványszerű elterjedéséért a farsangi szabadosságot okolta az egyház. Úgy hitték, hogy e „tűztől” a megszentelt, T alakú egyiptomi vagy antalkereszt megóvja viselőjét, a sertésháj és a liszt pedig gyógyítja a betegséget. A betegápoló antonita rend alapításától, 1095-től sertéstenyésztéssel és lisztőrléssel foglalkozott. Az antonita molnárok célja az volt, hogy anyarozsmentes liszttel lássák el a falvak népét. Az anyarozs a középkorban járványméretű mérgezéseket okozott. (…) A Biblia is a „havas” bőrt tekinti a poklosság tünetének. (…) A középkori településekről kitaszított poklosok, leprások farsangkor kivételes bánásmódban részesültek.
Január 17-én született, 1915-ben Benedek Elek unokája, az orvos, író, művelődéstörténész Benedek István. Ő az 1920-as évek Cimborájában megjelent Öcsike nadselű gondolatai történetsor „társszerzője”. Gondolkodását jelentősen befolyásolta, hogy Szondi Lipót tanítványa lehetett. 1945–47-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a pszichológia professzora volt. Kiebrudalva Kolozsvárról, a budapesti Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosa lett. Munkaterápiás gyógyítási módszerét foglalta össze az Aranyketrec: egy elmegyógyosztály élete című könyvében. Jeles turista volt; kutatta a hegymászás történetét, az e témakörben megjelent legismertebb munkája a Csavargás az Alpokban. Egykori turisztikai felszerelésének becsült darabjai a dobogókői Eötvös Loránd Emlékház állandó kiállításán voltak láthatók, közöttük nagyapja turistamúltjának emlékét őrző relikviák is. A darwinizmus és a lamarckizmus egyik legjelentősebb magyar szakértője mind a mai napig (A darwinizmus kibontakozása, 1961, Lamarck és kora, 1963). Mély értője volt a francia kultúra történetének is (Természettudomány a francia felvilágosodásban, 1965). De legismertebb kutatási területe a Semmelweis-életmű feltárása (Semmelweis’ Krankheit, 1983; A gyermekágyi lázról, 1987 – Gazda Istvánnal együtt összeállított, Semmelweis írásaiból készült válogatás). 1967 és 1973 között az orvostudomány kiemelkedő személyiségeinek életrajzát kutatta, s valamennyi jelentős régi tudós életrajzát megírva, azokat a négykötetes akadémiai orvosi lexikonban helyezte el. Ezt követően fogott az orvoslás történetének megírásához. E témakörben jelent meg a Varázslás és orvoslás az azték, maya és inka birodalomban (1976) és monográfiája Hügieia címmel, amely az orvoslás klasszikus századainak történetét foglalta össze. Kedvenc kalandozási területe az egykori tibeti és indiai kultúra, valamint e korszak gyógymódjainak megismerése volt. E témakörben jelent meg a Mandragóra című kétkötetes munkája, amelynek első kötete Tibetről, a második Indiáról szól (1979). Összefoglaló jellegű művelődéstörténeti kötete, A tudás útja első kiadásban 1972-ben jelent meg. Ilyen jellegű műve az 1986-ban közreadott Hippokratésztől Darwinig című munkája is. Gyermektelenül hunyt el, vele megszakadt a három kiemelkedő magyar személyiséget adó Benedek família Benedek Elek – Benedek Marcell – Benedek István ága.
Piroska napján ha fagy,
Negyven napig el nem hagy.
Január 18-án egy alaptalan népi mondóka állít emléket Szent László leányának, aki Iréné néven bizánci császárné volt. Árpád-házi Szent Eirénének csupán beceneve volt a Piroska, épp az Iréné magyaros becéző alakjaként. (Iri-Piri, Iriska-Piriska az irinyó-pirinyó mintájára.)
Január 19. a bak hónapjának utolsó napja. A Bak csillagkép a Kr. előtti második évezredben adott otthont a Napnak. A Bak jó
10 000 éve Egyenlítő alatti, tehát „alvilági vizekbe” érő csillagkép, az eget tanulmányozó ember is már ilyennek ismerhette meg. A mezopotámiai Éának, a föld, a vizek és a déli égbolt urának a jelképe volt.
Január 20. már a Vízöntőé. A kanta hava elnevezés ma is ilyen értelemben használatos, jóllehet a valóságos helyzet a Nap precessziója miatt megváltozott az idők során, csillagképünket ma már márciusban ragyogja be a felkelő nap fénye. A középkorban nem csupán viszonyítási pontként szolgáltak az állatövi csillagképek. Az asztrológia az emberi sorsot befolyásoló erőknek tekintette őket a planétákkal együtt. Az állatövi csillagképek szimbolikája a csillaghitben fogant, de számtalan naptári vonatkozása is van. A vízöntő mitológiai rangját még abban az időben nyerte, amikor a Közel-Kelet földművelői az időszámítás alapjait megvetették. Ekkor, 5–6000 évvel ezelőtt, a téli napforduló csillagképe, három zodiákusbéli társával, a Bikával, az Oroszlánnal és a Skorpióval együtt a naptári sarokpontok és égtájak ura volt. Ennek emlékét őrzi a bibliai látomásokban szereplő négy apokaliptikus fenevad és a négy evangélista jelképe, melyek közül a vízöntő az egyetlen emberarcú lény, az angyal.
Csurran-csöppen Vince,
Tele lesz a pince.
Ennek a népi regulának már van némi valós alapja: a január középi fagyokat felváltó enyhülés korai nedvkeringést kezdeményez, de az utána beálló hideg késlelteti majd a rügyfakadást; a növények jarovizációja – bizonyos növényhormonok termelődése pedig jól termő évet ígér.
A Prédikálószék körém szórt millió kékes csillagot
Mai tudománytörténeti sétámat egy másik orvos emlékének felidézésével zárom.
Vince napján, január 22-én 1931-ben halt meg Boldog Batthyány-Strattmann László szemorvos. A szegények orvosa 1870-ben született, csak 1900-ban avatták orvosdoktorrá. Birtokain kórházakat alapított, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelve, az egészségügyi személyzetet is saját vagyonából fizette, vagyona jelentős részét fordította a betegek ingyenes ellátására. Életében körülbelül harmincezer szemműtétet végzett el. 1924-ben jelent meg Nyisd fel szemeidet és láss!: kalauz az egész életre című hittankönyve. Boldoggá avatását már halála után 15 évvel elindították, amely azonban a történelem viharaiban hosszú időre elakadt. II. János Pál pápa 2003. március 3-án avatta boldoggá, ezekkel a szavakkal: sose helyezte a földi gazdagságot a valódi, mennyei gazdagság elé. Tette, amit hite jónak ítélt anélkül, hogy valaha is valaki számon kérte volna.
Kérte számon – Horváth István 1976-ban az Utunkban megjelent versével térek meg mai utamból e rég nem látott bő-havas téli tájba:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
