2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Essél, essél kedves esső,

Melyet földünk kebele,

Rég várt, és az őszi idő,

Hozott áldással tele.


Csípi vala szemeinket,

A könnyű por fellege,

Kiszárasztván földeinket

Az aszály nagy melege.


Kiapadtak volt vizeink

Eleven forrásai,

Elasztanak volt mezeink

Engedetlen hantjai.


A jövő nyár reménysége;

Mely beléjek zárva volt,

Szántóvetők nagy ínsége;

Vagy elhervadt, vagy meghólt.


Essél, essél kedves esső!

Földünk meleg kebele,

Rég várt; s a jó őszi idő,

Hozott áldással tele.


Újítsd zöldűlő mezeink

Meghervadt jövéseit,

Elevenítsd vetéseink

Bétemetett szemeit.


S mint nap éltető tüzei,

Megtöltötték pincénket,

Vized termesztő cseppjei,

Majd töltsék meg csűrünket.


Csendes esső, essél essél;

Küküllő mellyékére


Apró almák rőtarany derűje



 

Az 1737. szeptember 15-én Széken született Aranka György fohászkodását Az essőhöz fura fordulattal zárja. Mindamellett, hogy esőt kér az égiektől, nem átallja bevallani, hogy bizony éppen mostanra nem kér belőle az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság és a Kéziratkiadó Társaság lelke, hiszen 

 

Vágyok menni (addig késsél)

Egy Szép tiszteletére.

 

– készül Vásárhely felsővárosi ebháti lakából a szomszédba menni –

 

Ha elvissz, osztán eshetel,

Ha jövök is nyakig sárba,

Onnan vissza; csak most szűnj el,

Hadd repűljek Bonyhára.

 

– a Küküllő menti Bonyhára, a Bethlen-kastélyba, talán éppen kéziratgyűjtésre. (Itt született 1700-ban Árva Bethlen Kata is.) De az „egy Szép” megnevezés alatt, vélem, nem ritka szép kézirat rejtőzött... Mikor e vers íródott – akkor sem volt könnyű őszi sárban nyakig járni – az 1700-as évek második felében még büszkén állt a XVI. századi négy saroktornyos Bethlen-kastély. 1944-ben az omladozó falak nagy részét a lakosság lebontotta.

Tanévkezdés idején emlékezzünk meg Straub Móric természetrajztanárról, a paleofitológia magyarországi megalapítójáról. Pozsonyban született 1842. szeptember 18-án. Tizennyolc éves korában már tanított, közben a pesti, berlini és bonni egyetemen tanult. Először Fiume flóráját kutatta, de átnyergelt az ősnövénytanra. 174 magyarországi lelőhely ős-flóráját határozta meg, legnagyobb ez irányú műve a Zsil-völgyi szénmedence aquitán flórája. Többedmagával életre hívta a Magyar Földtani Társaságot, s maga szerkesztette a Földtani Közlönyt.

 1897. szeptember 19-én született Temesváron Vándor József vegyészmérnök. Nevéhez fűződik a tápszerekkel és növényvédő szerekkel kapcsolatos vizsgálatok, az enzimhatás és a sejtreakciók kinetikai vizsgálata mellett az első Kárpát-medencei nejlon előállítása.

 21-e Máté napja. Az apostol vám- és adószedő volt Kafarnaumban. Épp a vámházban ült, s tette a dolgát, amikor Jézus felszólította, hogy kövesse. Az adószedő és a vámos elengedhetetlen kelléke volt a mérleg. Az ószövetségi idők fizetőeszköze többnyire a súlyra mért nemesfém volt. De a pénzérmék – sékel, mina, tálentum – súlyát is ellenőrizték, hiszen gyakorta az érméket körülnyírták, így próbáltak csalni. Máté így került a mérleg havának kezdetére. A csillagászati ősz harmadik hete a mátéhét, a búzavetés ideje. Régebben országszerte karácsonyi abroszból vagy sütőabroszból vetették el a búzát.


Nyári orgona illatzsákján pihen a feledés tépett szárnyú pillangója



 

Halk párák s édes ízek évszaka

Jössz s hű híved, a sárga nap örül

És összefogtok s dús fürtök soka

Csügg a szőlőn a nádtetők körül,

Vén alma-ágat áldott súly töret

S zamat tölt minden őszi magvakat,

Dinnye dagad, feszül édes bele

A mogyoróknak s száz bimbó fakad:

Késő virág, minőt a méh szeret,

S már azt hiszi: örök méz-szüret,

Bár nyári sejtje csordultig tele.


Ki nem látott még téged? Kiszököm

S megleslek gyakran csűrök közelén,

Ülsz gondatlan a téres küszöbön

S hajad lágyan leng a cséplés szelén,

Vagy épp aratsz s halk mákillat hatol

Hozzád s elaltat és nem éri már

Sarlód a szomszéd, reszkető kalászt,

Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol

Patak tükrére s friss italra vár,

Vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár

Szemed, hogy végső cseppig hullni lásd.

 

 Az angol romantikus költészet talán legromantikusabbja, a „szépség költője”, John Keats Az őszhöz írt versét Tóth Árpád magyarította.

 

Hol a tavasz nótái? mind halott?

Mi gondod rá! van néked is zenéd:

Míg esti felleg sző be halk napot

S a tarlón rózsák színét szűri szét,

A parti fűzfák közt búsongva dong

A szúnyograj, mely száll meg szétomol,

Mert kapja-ejti kényén könnyű lég,

Kövér nyáj béget s visszazeng a lomb,

Tücsök cirpel, veres begy is dalol:

Vékonyka fütty a szérűskert alól

S gyűlő fecskék zajától zúg az ég.

 

 Csak egy-két nap van még a nyárból. A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, az északi féltekén rövidülnek és lehűlnek a nappalok. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét. A kínai naptárban az ősz augusztus 7-én kezdődik, és november 6-ig tart. A kínai és japán őszt a krizantémünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak őszirózsája volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is.

 

A magasban már az új évszak remek ólja felépült;

 

– így indítja Csukás István Csillagászati őszét –, 

 

az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,

a pázsitot faggyal beretváló hajnalokra, a

postássapkájú délelőttökre, a lassan érkező lázra,

a nyár, no lám, mint egy végrehajthatatlan ítélet, elévült,

az új bírák, a dérparókás virágok a kerítés

mögött fontoskodnak, az ablakból rájuk látok,

s szorongva cigarettázom, míg felizzó érzékeim loholva

próbálják utolérni az időt, mely mint a vonat utolsó vagonja,

kihúzódik a láthatárból; egy mozdulattá tisztult,

egyetlenegy kristályi moccanássá a próbálkozások,

az izgatottan körbefutó lábnyomok végleg elhagyott évadja,

mint mikor az ember a rákövesedett, zsúfolt, ablaktalan

    házat lebontja.


 Ránk kövesedett, zsúfolt nyár, világjárvány utáni, reméljük, nem újabb előtti. Utolsó vagon, melyre ím, felkapaszkodtunk. S indul velünk a tél felé.

 Szeptember 24-én az éjszaka hossza tavasz óta először haladja meg a nappalét.

 De most még tombol a nyár, az ittfelejtett déli hőség szalmakalapot nyom a fejembe, bár reggel már fázósan húzza össze sziromruháját a még most is virító muskátli a teraszon. S éjszakánként kileng a csillagos ég felé, szilvaízek zamatával, körték ízével, apró almák rőtarany derűjével, szőlőszemek cseppenő nektárjával teli illatzsákkal a feledés tépett szárnyú pillangója. Rövid életéről mit sem sejt még, az első derűs egű deres reggelek emlékké fagyasztják.

 

Egy békaugrás még az őszig,

hálóban pók, horgon giliszta,

de már az est hűvös és tiszta,

a sétányt ritkuló fák őrzik.

Öregurak, vagy inkább nyírfák,

ráncos képüket buzgón mossa

a víz… Jó lenne ifjan most a

fény felé tartani az irkát,

s a hulló szilvát vagy a holdat

utánzón fura jeleket

róni rá, mint a gyermekek,

kik ma oly éberen hajolnak

egy sebesült szarvasbogár

fölé, akár a csillogósra

koptatott iskolapadokra,

ha őszbe szökött ez a nyár.

 

 Lászlóffy Csaba Békaugrás versével köszönök el egy hét erejéig én is, egykori iskolapad-koptató, őszbe szökött nyarú kalendáriumkörmölő.

 Maradok kiváló tisztelettel.

 

 Kelt 2021-ben, iskolakezdés idején, az első iskolai hét utolsó napján