Ágh István Napraforgóünnepével induljunk el júliust búcsúztatni e kánikulában!
közben a fényözön tányéronként kimérve
gőzöl az út hosszában, völgyből a dombra,
jaj az ittas darázsnak, biztosan azért tombol,
csapong megátalkodva a mézes terítéken,
elveszik nemsokára exhumált deszkaszínben,
a reves szürkeségben, sóizű kórón,
bár akad némi ványadt zöld folt a levelesben,
nagy malomkőfejüket nem bírják már a szárak
mozdítani, csak állnak, úgy dőlnek meg keletnek,
elévült dicsőségben, rongyosan és sötéten.
Július 30-án emlékezzünk meg Tompa Mihályról, 154 éve, 1868-ban e napon szenderült az öröklétbe Hanván. Ő írásaival szolgálta a forradalom ügyét. A szabadságharc bukása után nyíltan fejezte ki a nemzeti fájdalmat: A gólyához, Pusztán, Levél egy kibujdosott barátom után. Aztán a cenzúra arra késztette, hogy képes beszédben, allegóriákban, rejtett értelmű költeményekben szólaljon meg: A madár fiaihoz, Télben, Új Simeon, A sebzett szarvas, akárcsak barátja, Arany János. Vagy akár Nyárban című versében:
Meg van áldva, felruházva
Kalászfővel a barázda:
Meg is zendül ott maholnap
Éneke az aratóknak.
Várjatok még, hadd viselje
A jó föld a koronát;
Melyet ugy is munkadíjúl
Az embernek odaád.
Hegyek, halmok tája zöldűl
Szőlőfának levelétűl;
Telik szemje drága nedvvel,
Melyet a szív óhajt, kedvel.
Bő szüret lesz, széled a bú...
A borsajtó csikorog;
Harsány zajtól riadoznak
A tetők, a hegysorok.
Ami síkon s bércen terme:
Légy okos, hiv sáfár benne!
Hordd be kévéd, töltsd meg a csűrt,
Uj borod uj tömlőbe szűrd!
Balgatag, ki többre vágyik,
Mikor napról napra van;
Övéinek mikor élhet
Békességben, boldogan!
Ha megtisztel a barátság:
Asztalod teritve lássák;
Hozz fel ót, és hozz fel újat,
Jó, ha a szív felvidúlhat!
Mikor ugy el van borulva,
Mikor rajta annyi seb...
Nyájas órák örömében
Bája gyógyul s csendesebb!
Zivatarban, vak setétben
Elkésett a szerencsétlen!
Nyomor, éhség gyötri, – fázik...
Alig érhet már a házig;
Küszöbödnél, köntöséről
Rázogatván a havat:
Ha félénken bekopogtat,
Nyájasan mondd, hogy: szabad!
Ültesd melléd a melegre,
Mig ki-enged teste, lelke...
Bizalomra, szóra nyerd meg,
S ha elaludt már a gyermek,
Sebhelyét mutatva, – s híven
Beszélvén sok bősz csatát:
Szeld meg neki kenyeredet,
S töltsed színig poharát!
A fényözön tányéronként kimérve gőzöl
Mintha benne másik barátja emlékét is megidézné. Július 31-én lesz 172 éve, hogy a segesvári csatában eltűnt Petőfi Sándor.
E kánikula vezet át augusztus havába.
Az augusztus régi neve a rómaiaknál Sextilis volt, ahol még a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Kr. e. 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: mert életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.
Az augustus szó voltaképpen az augurra megy vissza, vagyis a madárjósra (avi-ger), akinek jóslata szerencsét jelent. Gaius Octavianus Julius Caesar példátlanul szerencsés pályafutása diktálta a szenátusnak, hogy „a legszerencsésebb” (augustus) jelzőt találja a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta. S ugyanúgy, ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett Kaiser, császár és cár formában, ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a sérthetetlen császári felség jelzőjéül használta az Augustus nevet, a császárnék pedig az Augusta nevet kezdték viselni. A név maga mégis az augusztus hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában.
A középkortól kezdve augusztust tüzes ifjú jelenítette meg lángszínű ruhában, szárazságtűrő virágokkal ékesítve. A kánikulára utal másik megjelenítése: folyóból kilépő meztelen férfi, amint éppen iszik. De a hó jelképe az arató, cséplő, netán már az őszi szántást végző paraszt, vagy hordót, sajtárt, prést javítgató vincellér. Jelképezhette Ceres (Démétér), kalászkoszorúval a fején, karján kévével, kezében sarlóval, amint kígyófogatát hajtja.
Augusztus régi magyar nevei, kisasszony hava, szűz hava egyképpen utalnak a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária-ünnepre, Nagyboldogasszony napjára.
Augusztus 1-jének pogány múltját kettős keresztény ünnep alapításával próbálta az egyház elfeledtetni. Ez a nap a katolikusok számára Szent Péter bilincsekből való szabadulásának emlékünnepe, a nép nyelvén Vasas Szent Péter. A Szentírásban foglaltak szerint (ApCsel 12,1–11) Heródes Agrippa 42-ben idősebbik Jakabot lefejeztette, Pétert pedig börtönbe záratta, s ott nehéz vasban, szigorú őrizet alatt tartatta. Ám a rákövetkező éjjelen megjelent a börtönben az Úr angyala. Érintésére leestek Péter láncai, s az apostol az alvó őrök között észrevétlen távozhatott. Mind Jakab kivégzése, mind Péter szökése húsvétkor esett meg az Írás szerint, vagyis akkor, amikor a Szentföldön aratni kezdenek. Gyaníthatóan az aratás európai időpontja miatt tétette az egyház Jakab napját július 25-ére, Péter szabadulásának ünnepét pedig augusztus 1-jére. Ezen a napon szentelték föl a csoda emlékére emelt római San Pietro in Vincoli-templomot. Az erről szóló egykorú, V. századi hivatalos bejelentés azt írja, hogy az ünnepnapot egy pogány császári ünnep helyettesítésére iktatták a naptárba (nyilván Augustus már említett ünnepéről van szó).
Augusztus 1-jén, 1885-ben született a radioaktív indikáció Nobel-díjas tudósa, Hevesy György. Bécsben, Panethtel végzett kutatómunkája során, 1913-ban jutott el a radioaktív nyomjelzés felfedezéséig. A módszer lényege, hogy valamely elem inaktív izotópjához meghatározott arányban ugyanannak az elemnek az aktív izotópjait keverik, és mivel ez az arány változatlan marad, az aktivitás mérése alapján a két izotóp együttes koncentrációjára lehet következtetni. Az eljárással rejtett barlangok, vízfolyások, ugyanígy az élő szervezet másként hozzá nem férhető részei és folyamatai tanulmányozhatók. Hevesy Koppenhágában 1922-ben fedezte fel a hafniumot, a 72-es rendszámú kémiai elemet. Ugyanebben az évben kezdte meg kísérleteit a nyomjelzés biológiai alkalmazására növényeken, 1926-tól Freiburgban állatokban. 1934-ben fedezte fel a nyomjelzés in vivo módját. 1940-től Stockholmban végezte – főként DNS-
szerkezeti – vizsgálatait, és jutott el a rosszindulatú daganatok vizsgálatához. 1943-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat. Új tudományágat alapított, a nukleáris medicinát, és egész életét a kémiai, fizikai-kémiai, biológiai, orvosi megismerésnek és a gyógyító alkalmazásnak szentelte.
Zengve s lámpákkal, mint a szinpadok
láza s tragikus szárnyakon suhan
tünte felé a rövid nyári éj.
Óh éjszaka, aki naponta meghalsz,
tanits meghalni! Mennyit ültem e
hegy fölött, a hajnalok karzatán
s tűnődtem, milyen a halál? de egy
csillagot sem értem még rajt, mikor
a semmi mögé elbútt! sem a percet
mikor elhallgat a tücskök zenéje.
Minden úgy tünt el, lopvást, mint az álom,
s a nap nem emlékszik a csillagokra.
A nap nem emlékszik a csillagokra – írta 1931-ben Babits Mihály. Augusztus 4-én emlékezzünk rá, halála után 80 évvel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
