Bátortalan tavaszodás ez még csak, mint Jékely Zoltán 1934-ben írt versében:
S csak száll a mag, mint égi készülék,
mely ismeretlen csillagokba indul,
de nem jut a felhők határain túl:
körülveszi s lehúzza majd a jég.
Hete nincs, hogy az erdőt járva döbbentem rá újból a fagy pusztító erejére. Mogyoró csüngésnek indult barkái, hegyi szilek magjavesztett ernyői, vadrózsaág centis jégpáncél alatt törésig görnyedése, öreg tölgy halottá tört ága figyelmeztetett: az ólmos esőt váltó -10°C-os szél rákalapálta jégbilincsét mindenre. Kegyetlen szépség. A néhány korán nyílt hóvirágot s más egyéb, könnyen virágdalra fakadó semmiséget jégsírbolt alá temette a csontig hatoló szél. Délben aztán az azúr ég alatt, ahogy olvadozni kezdett a jégbilincs, millió szikrában szivárványlott az erdő.
Alig hete a Torockói-hegység szivárványba öltözött. De mily különbség! Napkelte után, ahogy átsuhant a fény a Székelykő fölött, a hegység völgyeiből felszálló párán tört szivárvánnyá a nap visszavetődő fénye. Nem, nem én voltam szemtanúja ennek a tavaszra hangoló csodának. A képet jó barátom, Dvoracsek Ágoston készítette. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott fizikatanára most nyugdíjasként naponta jár Torockóra tanítani. S néha ilyen reggeli csodák nyílnak meg előtte.
Február 19. Zsuzsanna (a moldvai csángók ajkán Susan) napján a néphit szerint megszólal a pacsirta. Jelzi a tavasz közeledését, a természet újjászületését. A kertjében fürdő Zsuzsannát, az Ószövetség jámbor asszonyát az európai katolikus néphit régebben főleg a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelte. Ezért ábrázolták almával is.
Zsuzsanna napján, 1859-ben született a honfoglalás idejét számításokkal meghatározó csillagász, Lakits Ferenc. Eredménytelenül fáradozott egy állami csillagvizsgáló létrehozása érdekében. Csupán Konkoly-Thege Miklós ógyallai magánobszervatóriumában végzett megfigyeléseket. Az 1880-as évek közepén Salamon Ferenc történetíró hívta fel figyelmét a magyar honfoglalás időpontjának akkor még tisztázatlan kérdésére. A pontos meghatározáshoz támpontot nyújtott egy bizánci krónikákban feljegyzett napfogyatkozás – ennek idejét kellett meghatározni. Lakits nagy gonddal és hatalmas munkával, hosszadalmas számításokkal állapította meg, hogy a keresett időpont 891. augusztus 8-a. Ennek alapján a honfoglalás idejét 895-896-ra tette. Ezt a kormeghatározást fogadta el a Magyar Tudományos Akadémia is, és ennek alapján szervezték meg a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünnepségeit 1896-ban. Lakits másik kutatási területe a középkori templomok tájolásának vizsgálata volt. Rájött, hogy számos román kori, illetve gótikus templom főhajójának tengelye eltér a hagyományos kelet-nyugati iránytól, és a védőszent ünnepén felkelő, illetve lenyugvó nap helyzete szerint van kijelölve, például az oltáron elhelyezett védőszent képét a felkelő vagy lenyugvó nap sugarai az adott napon megvilágítják. De mindezen felismerések életében nem szereztek szakmai megbecsülést számára. Elkeseredett, csalódott emberként, teljes visszavonultságban halt meg 1919-ben.
Szivárvány Torockó felett – tavaszra hangoló csoda
1986. február 19-én, Gagarin űrutazásának 25. évfordulójára állította a Szovjetunió orbitális pályára a Mirt. A Bajkonurból Proton típusú hordozórakétával fellőtt, hat modulból álló űrállomást eredetileg hároméves élettartamra tervezték. Az új űrállomás berepülését óriási hírverés előzte meg, a szovjetek így demonstrálták űrtechnológiájuk fejlettségét. 1986 márciusában a Szojuz T-15 érkezését az űrállomásra élőben közvetítették. A látványos indítás után, kisebb megszakításokkal, folyamatosan lakott volt az űrállomás, két-három tagú expedíciók váltották egymást. A központi elemre az évek során további modulokat pakoltak: biológiai, orvosi, geofizikai, asztrofizikai és technológiai kísérletekhez szükséges miniatűr üvegházat, keltetőgépet, mesterséges gravitáció előállítására szolgáló centrifugát, távérzékelő kamerákat, spektrométereket, csak a súlytalanság állapotában előállítható, a mikroelektronika, infravörös és lézertechnológia számára nélkülözhetetlen kristály- és öntvény-előállító berendezést. Működésének 15 éve alatt közel 90 000-szer kerülte meg a Földet. Fedélzetén 11 ország 104 űrhajósa fordult meg. A kiszolgált Mir 2001 márciusában irányított manőverrel tért vissza a Föld légkörébe, és semmisült meg a Csendes-óceán déli medencéje felett.
19-éről 20-ára virradólag érkezünk a halak havába. A hal egyike az első keresztény jelképeknek. Tertullianus a vízzel keresztelés szimbólumaként használta, az alámerítetteket halacskáknak (pisciculi), a keresztelőmedencét halastónak (piscina) nevezvén. Az őskeresztények a hal görög nevéből (ikhtüsz) a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” rövidítést olvasták ki. A hal, amely így magát Krisztust jelképezte, az őskeresztény művészet szinte minden tárgyi emlékén fölbukkan.
Számtalan bibliai történet és krisztusi csodatétel hallal kapcsolatos: a cethal gyomrából szabadult Jónás ószövetségi története, mely a föltámadás szimbóluma lett a korai keresztény temetői művészetben; a csodálatos halfogás, az ötezer éhező táplálása két hallal és öt kenyérrel; Szent Péternek a hal szájában lelt ezüstpénze. Jézus többször is halászcsónakból szólt a sokasághoz, járt a vízen, lecsendesítette a szél korbácsolta hullámokat. Az első négy apostol, mindenekelőtt Péter, az egyház első feje, foglalkozására nézve halász volt, mielőtt még a lelkek halásza lett volna belőle. Hal volt a halaknak prédikáló Páduai Szent Antal egyik attribútuma, s hal fityeg Szent Zénó veronai püspök pásztorbotjáról is.
A keresztény hal jelképnek fontos csillagászati vonatkozásai vannak. A tavaszpont ugyanis időszámításunk kezdete táján tolódott a Halak (Pisces) csillagképbe. Ez azt jelentette, hogy Jézus Krisztus feltevés szerinti születésétől számítva több mint kétezer éven át a Halak csillagkép eltűnése jelzi a tavasz közeledtét. Krisztus húsvéti kereszthalála és föltámadása úgyszintén a Halak eltűnésének idejére esik azóta – a csillagkép eltűnése azt jelenti, hogy a benne tartózkodó Nap fénye láthatatlanná teszi. A tavaszpont vándorlása nem lett mindennapos tudásunk része. Ezért a halak havának ma is a február 19–20-tól március 20–21-ig tartó hónapot nevezzük. És mivel ennek az időszaknak kétharmada mindig, egésze pedig gyakran a nagyböjtbe esett, eggyel több okkal lett böjtös eledel a hal.
Mar a hideg szél és a fagy kemény,
nagy hópalástban áll vén Buda vára,
ezüstösen remeg a könnyű pára
és zúg a nép a Duna zöld jegén.
Sejtelmesen borzong a sok kebel
és fázva búsan szebb jövőre gondol,
lázas csoportok jönnek a majorból,
ha ez a sok vágy hozzá érne el?...
Február 23-án, 1443-ban Kolozsváron megszületett Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia, Mátyás. S reá 15 évre, 1458. január 24-én megválasztották a befagyott Duna jegén Magyarország királyának.
Kosztolányi Dezső így folytatja Mátyás választása című versét:
Tengerzúgásként csapja a falat
a zaj, remeg a jég a súly alatt,
s úgy érzik, a vén föld is összerendül.
Víg lárma rebben a nyomott kebelbül
s egyszerre orgonáló zajt kavar
negyvenezer kemény, vitéz magyar.
Azóta is 24-én, Mátyás napján faggatjuk az időjós természetet. Ha Mátyás jeget talál, összetöri, ha nem talál, akkor csinál.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
