Nyár van, kánikula, nem csak Drégely László versében. Az 1901 óta rendszeresített meteorológiai megfigyelések kezdőéve óta nem volt ilyen meleg júniusban a Kárpát-medencében. S lám, a július kezdete erre is rátesz, s bár érkeznek lomha viharok s gyorslábú záporok, nem enyhítik szomját a földnek.
Távolban a Magas-Tátra, alatta felszántott búzaföld
Meg van áldva, felruházva
Kalászfővel a barázda:
Meg is zendül ott maholnap
Éneke az aratóknak.
Várjatok még, hadd viselje
A jó föld a koronát;
Melyet úgy is munkadíjul
Az embernek odaád.
Így kezdi Tompa Mihály Nyárban című versét. Réges-régi aratások képe sejlik fel benne, mikor még cséplőgépek nem voltak, s július hevében Vivaldi Négy évszakjának Nyara zenél, s ont a tájra izzasztóan vastag, s mégis párakönnyű zenét. Aratás hava.
Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek
Munkásokat széjjel zsibongva keresnek?
Mi az oka, hogy a mezőn köröskörül
A Céres bérese kaszákat köszörül?
Csokonai Vitéz Mihály Aratása még mélyebbre nyúl az idők kútjába, nem rest a római gabonaistennőt megidézni.
A latin Ceres az ógörög Démétértől vette át a növényültetés és az anyai szeretet patronálását. Virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral és búzakoszorúval ábrázolták. Fő ünnepe a cerealia, a Ludi Ceriales volt a Kr. e. 3. századtól.
A monda szerint Ceres könyörgésére Jupiter a mennyekbe is áthelyezte szülőhelyének, Szicíliának képét. Így jött létre a szigethez hasonlóan háromszögű északi Triangulum csillagkép, amelynek korai neve Szicília volt.
A Ceres ugyanakkor a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, egyben a legnagyobb aszteroida.
A Mars és a Jupiter pályája között található ismeretlen bolygó ötletét először J. E. Bode vetette fel 1768-ban. Miután a Titius-Bode-szabályt figyelembe véve fedezte fel W. Herschel 1781-ben az Uránuszt, 1800-ban huszonnégy képzett csillagász együttes erővel kezdte el keresni a feltételezett bolygót. A csoportot Zách János Ferenc vezette. Végül 1801. január 18-án Giuseppe Piazzi fedezte fel s nevezte el az új bolygót. De mert a megtalált égitest túl közel került a Nap fényéhez, más csillagászok nem tudták megerősíteni a felfedezést egy éven keresztül. Segítségükre szolgált a még csak 24 éves Carl Friedrich Gauss bolygópálya-meghatározó módszere. Ez alapján 1801. december 31-én Zách és H. W. Olbers megtalálták a jósolt hely közelében a Cerest.
Nagy Imre: Vihar után
950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben – az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmada. Pályáját 4,6 év alatt teszi meg. Saját tengelye körül 9 óra 4 perc alatt fordul meg. Felszíni hőmérséklete -30 és -90 °C között változik.
A kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációjú aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú. A radioaktív anyagok által fűtve, belseje kőzetmaggá és jeges köpennyé differenciálódott, s aránylag hamar kihűlt. Ma geológiailag inaktív, felszínét csupán becsapódási kráterek formálják.
A felszínen látható, feltűnő, fényes foltok, amelyek a napfény 50%-át visszaverik, a kristályos magnézium-szulfátnak (hexahidrit) tulajdoníthatók. Ezek a sóban gazdag területek úgy keletkeztek, hogy a jég és a só keveréke a becsapódó aszteroidák hatására került feljebb a mélyebb rétegekből. A vízjég szublimálódott, hátrahagyva a becsapódási kráterek sómezeit.
A Ceres számos tudományos-fantasztikus témájú könyvben, filmben, számítógépes játékban szerepelt. Isaac Asimov több művében, például az Űrvadász sorozatban és a Haldokló éjszakában is obszervatórium működik rajta.
Rövid égi sétánk után térjünk vissza a megőszült nyárba.
Köszöntvén tudnillik a megőszűlt nyarat,
Sárga kalászi közt reménységgel arat.
Áldja nevét százszor a jó Teremtőnek,
Hogy földjébe arany szinű fejek nőnek.
De addig is, míg tart szíve áldozatja,
A búza-markokat sűrűen forgatja,
Az öreg Céresnek két feltűrött karja
A markokat szoros kévékbe takarja,
És ámbár tüzei a kékellő égnek
Kettős forrósággal feje felett égnek,
S barázdás homlokát az izzadság árja
Legörgő cseppjével sorjába eljárja,
Víg aratóit (mert ő azoknak atyja)
Tréfás szavaival szűntelen biztatja.
Ekkor, hogy a piros, várt napenyészetnek
Altató zefiri feléje sietnek,
Ő is most már lassúlt, de hajdan vitézi
Lépésit a hazamenésre intézi.
E napon született 387 évvel ezelőtt, 1632-ben Czabán Izsák atomista filozófus.
Soproni és wittenbergi tanulóévek után Breznóbányán és Eperjesen, majd Nagyszebenben tanított, s metafizikai disputákat rendezett. Filozófiai nézeteiben Pierre Gassendi francia matematikus-csillagász híveként szembefordult a skolasztikus-arisztotelészi filozófiával. Kiterjedt munkásságából egy műve kimondottan természettudományos kérdéssel foglalkozik: az atomok létét bizonyítja huszonnégy érv segítségével.
Szintén július 5-én, 111 éve halt meg Than Károly. Kisiskolás koromban ismerkedtem nagyszerű, máig használatos tan- és kézikönyvével. A Kísérleti chemia elemei ott volt használatban a Bolyai vegytan szertárában, amikor édesapám volt annak laboránsa. Than a kémiának majd minden ágát művelte. Nevéhez fűződik két, máig használt analitikai mérőoldatnak, a kálium-bikarbonátnak és kálium-bijodátnak (Than-só) a bevezetése. Ő javasolta elsőnek az elemzések eredményének „ionformában” való megadását, még jóval az Arrhenius ionelmélete előtt. Elsőnek foglalkozott hazánkban színképelemzéssel. Elsőként definiálta pontosan a gázok móltérfogatának fogalmát. Főműve 1895-ben jelent meg A qualitatív chemiai analysis elemei címmel.
Ugyane napon, 53 éve, 1966-ban hunyt el Freiburgban Hevesy György József. Egyszerre volt fizikus és kémikus. 1911-ben Manchesterben Rutherford laboratóriumában dolgozott, itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Niels Bohrral. 1912-ben született meg Bohr atommodellje, és ebben az évben fedezte fel Hevesy a radioaktív nyomjelzés módszerét. 1913-ban lett a budapesti tudományegyetem magántanára. Az általa felfedezett radioaktív nyomjelzéses módszerért 1943-ban kapott kémiai Nobel-díjat.
Mai tudománytörténeti sétánkat Kol Erzsébet algológussal fejezzük be. 122 évvel ezelőtt, 1897. július 6-án született Kolozsvárt. Már híres algológusként tért vissza szülővárosa egyetemére 1940-ben. 1948-ban került a Növénytárba, miután Győrffy Istvánnal együtt el kellett hagynia a Kolozsvári Egyetemet. Értékes élőalga-gyűjteményét szó szerint a hátán (hátizsákban) vitte át a határon. Nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig a budapesti Nemzeti Múzeum Növénytárában dolgozott. Algagyűjteménye és mikrofotográfiái a múzeum egyedülálló ritkaságai közé számítanak. Itt is folytatta kriobiológiai tanulmányait. Közleményei jelentek meg a Kárpátok s a környező hegységek hóalgáiról. Munkásságának összefoglalója a Kryobiologie című könyve, ami a ma napig is alapműnek számít.
Nyári vihar után, aratás idején, Ceres kánikulájában havasi tájak után vágyakozva, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, aratás havának elején, Emese napján
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
