2019. augusztus 20., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az édes gyümölcs varázsa,

húsa keserű magot rejt,

hogy egy napon váratlanul

ajándékot hozzon. Megejt


a növekedés varázsa.

A fák szélbe szórt miséje

atomjaira szétröpül

az újjászülető éjbe.


Kígyóvedlés órája ez,

tövis közt hagyják ingüket.

Gyökerek kincse gyullad most,

rozsdalángban fürdik. Süket


lángok körtáncába révült

meleg napfordulót várva,

miránk ömlik óhatatlan

túlsó féltekénk varázsa.


Egésszé válva elveszünk.

Tűzben, tövis közt járva,

aranyként kikerekedünk,

mint bús kertek csábítása.


Néhány napja túl vagyunk a napfordulón. E napot idézi meg Lucian Blaga idealista filozófus a Napforduló a kertben című versében. 1937-ben akadémikussá választották, hogy aztán indexre kerüljön 1962-ig. Mi több, amikor 1956-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, a kommunista kormányzat követeket küldött Svédországba, hogy tiltakozzanak a jelölése ellen.

A június 23-ával kezdődő csillagászati hónap névadója az Ikrek és az Oroszlán közötti jelentéktelen állatövi csillagkép, amely az időszámításunk előtti 2000. évben volt a nyári napforduló otthona. Az égi Rák (Cancer) mintájául nem a hosszúfarkú rák (Macrura) szolgált, amilyen a mi folyami rákunk is, hanem a tarisznyarákok családjának (Cancridae) valamelyik tagja. A névadó nemzetség (Cancer) tagjai mind a sekély árapály-övben élnek. Illő képmásai tehát az állatöv e tipikusan átmeneti szakaszának, hiszen a Rák, e „nedves” csillagkép határos egyfelől a Tejúttal, másfelől a „száraz” Oroszlánnal – olvasom Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. Időszámításunk kezdetén a Nappal való együttállása Egyiptomban a Nílus áradását jelezte. Érdekes, hogy a Cancridae rákfajok életciklusa, vándorlása és szaporodása egyrészt a napi árapály-ingadozáshoz, másrészt a hónapos holdváltozáshoz igazodik. Egyiptomban csak a késői korban vált általánossá a csillagkép rákábrázolása, korábban inkább skarabeuszhoz hasonlították. A szent skarabeusz kultusza épp arra vezethető vissza, hogy csillagképe adott helyet a napfordulónak. Kheprit, a ganajtúró bogarat már a korai időkben a kelő Nap megtestesülésének tekintették; úgymond, a napgolyó is úgy gördül végig az égen, ahogy a skarabeusz a lógombócot gurítgatja. Amint a napisten a napkoronggal, úgy volt egylényegű Khepri a galacsinnal, amibe a petéjét tojja, s amiből a világra jön.

A nyári napfordulóhoz legközelebb eső vasárnap a Nap napja – idén 23-án volt. Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a megújuló energiaforrásokra, azon belül elsősorban a napenergia hasznosítására. 

Így dicsőíti a június végi Napot Radnóti Miklós Naphimnuszában:


Tüzes koszorú te!

szőke hajak gyújtogatója,

fényes esőket ivó

égi virág!


Fényesség bokra te!

folyóknak déli sziszegése,

kisded állatokat nevelő

sugaras anyaemlő!


Buzát nevelő te!

futosó gyerekek pirítója,

fiatal testekkel tegeződő

ravasz szerető!


Égnek arany szöge te!

ébredező, táj vidítója,

pörkölve simogató

tűzkezű szentség!


Érted térdepel és

jámboran vallja a titkát

hajbókolva

a büszke vidék!


Bús kertek csábítása


307 évvel ezelőtt, 1712. június 28-án, Genfben látta meg a napvilágot Jean-Jacques Rousseau. Máig ható befolyása a természetfilozófiára elvitathatatlan. „Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel” – vallotta. Meggyőződése volt, hogy a tudományok mindegyike alantas eredetű. A csillagászat az asztrológia babonáiból keletkezett, az ékesszólást a törtetés, a geometriát a kapzsiság hozta létre; a fizika a hiú kíváncsiság terméke, mi több, az etika forrásának az emberi gőgöt nevezte meg. Hite szerint minden, ami a civilizált embert a barbártól megkülönbözteti, rossz és káros. Az ember természetből fakadóan jó, a társadalom rontja meg őt. Vitatta azt is, hogy a művészetek és a tudományok hasznosak lennének az emberiségnek, mert nem az emberi szükségletekre adandó válaszként fejlődtek, hanem a büszkeség és a hiúság eredményeként. Úgy gondolta, hogy az ősemberek elkülönült majomszerű lények voltak, akiket szabadságvágyuk és tökéletességük különböztetett meg az állatoktól. Ezeknek a primitív embereknek természetes hajlamuk volt a szánalomra és a könyörületre. Az emberállat öntudatra ébredését az emberi faj felvirágzásának aranykoraként látta.

Elmélete szerint eme aranykorban kialakult vágy, amelynek lényege, hogy az emberek mások szemében értékesnek lássanak, ásta alá a személyes becsületet és hitelességet az egymásrautaltság, a hierarchia és az egyenlőtlenség társadalmában.

„Nemes vadember” – e szókapcsolatot Rousseau sose írta le. De az Értekezés az egyenlőtlenségről műve az alapja eme idea elterjedésének. Egy természetes vallásról írt, akkor érhető el, ha az ember arra hallgat, amit Isten a szívének mond. Állította, hogy mindenki találkozhat Istennel, csak a saját lelkébe kell néznie.

Tehát vissza a természethez! A természetbe való visszatérés nála azt jelenti, hogy az ember a természeti folyamatok hatalma alá kerül, távol a társadalom elnyomó kötelékeitől és a civilizáció előítéleteitől. Ez a gondolat tette Rousseau-t a felvilágosodás és a romanticizmus egyik fontos gondolkodójává.

Vitatni máig vitatják gondolatai helyességét, megkerülni őt nem lehet.

Hiszen az ember, bárhol él, adott pillanatban visszavágyik a természetes létbe.


Ó, fiuk és lányok vad serege

járkálgat itt és boldogan izzad

s hűsölni időnként a vízre lejár!


Radnóti Miklós Modern idillje e vágy szemléltető rajza:


Ragyogó vállaikon apró napokat

hoznak ki magukkal

és guruló, arany gyöngyszemeket,

hogy nyomuk maradjon a fű közt (…)


Ó, fiuk és lányok ragyogó vállán

csúszkál rikoltva az ünnepi nyár

s futtuktól táncosan fordul a hő levegő

és horzsol ahogy dől.


(...)Ül és nézi magát a víz síkos tükörében,

hol vakkan ijedten a fény és

borzolva ér ide hozzánk

s elnyugvó szuszogással

pihenni a fűre lefekszik.


Ó, csipkés inggé lett a távoli telken

a deszkapalánk és benne aludni

készül az este futó fiatal szél

s csak a hőség duruzsol

itt az arany levegőben.


Június végén járunk, lassan átcsobbanunk júliusba.

Ha július nem főz, szeptember éhen marad – tartja a mondás. Július 2-ára meg ezt írja a csízió:


Sarlós Boldogasszony aminő,

Hat hétig olyan lesz az idő.


Vissza a természethez? A világirodalom egyik legnagyobb mestere, Ernest Miller Hemingway mindig-mindig ide próbált visszatérni. Az öreg halász és a tengertől kezdve, A Kilimandzsáró haván, az Afrikai vadásznaplón és a Vándorünnepen át, el a Szigetek az Áramlatbanig erről szólnak történetei.


Nemcsak azért öltem meg a halat, hogy kenyerem legyen, és hogy eladjam eleségnek (…). A dicsőségért öltem meg, és azért, mert halász vagyok. De szerettem, amíg élt, és azután is szerettem. Ha szeretjük, akkor nem bűn megölni. Vagy csak annál nagyobb bűn?


Töprengjünk el egy percre öreg halászával!

58 évvel ezelőtt, 1961. július 2-án szabadult meg földi nyűgeitől.


Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkűeket és bátrakat egyformán.


Ezt is ő írta volt.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, Péter-Pál előtt egy nappal

Kövek közt hagyják ingüket