A rettegett parvovírus – kölyökkutyák végzete

A meleg ősz utolsó heteiben a Maros megyei állatorvosok

az egyre gyakoribbá váló parvovírusos megbetegedések elszaporodásával szembesültek. Az állatorvosi rendelőkben legtöbbször arról tájékoztatják a gazdikat, hogy pár hónapos kedvencük életét már nem lehet megmenteni. Így hát nagyon sok a szomorúságot okozó diagnózis, főleg, ha gyermek jelenlétében közlik. Mindez megelőzhető lenne az időben beadott védőoltással és annak rendszeres megismétlésével – hangsúlyozza Pálosi Csaba állatorvos.

A vérzéses gyomor- és bélgyulladás a kölyökkutyákat betegíti meg, a túlélési arány pedig rendkívül alacsony, főleg, ha nem kapnak időben szakellátást, a felnőtt egyedek pedig vírushordozók lehetnek akár egész éle-tükben. Amint a szakember hangsúlyozta, az utóbi hónapokban hetente két-három esettel találkoztak a marosvásárhelyi állatorvosok, ami egyre aggasztóbb jelenség.

A kutyaparvovírusos megbetegedés lefolyása lehet nagyon gyors és elhúzódó jellegű is. A tünetek a fertőződést követően általában 2-5 nap után mutatkoznak. Többnyire levertség és étvágytalanság, ezt követően gyakori hányás és hasmenés jelentkezik, a barnás, majd véres hasmenés erőteljes vérzésbe mehet át, akár el is vérezhet a fiatal állat. Súlyosabb esetben a kutya annyira elesetté válik, hogy még a nevére sem reagál. A hasa tapintásra érzékeny, fájdalmas.

A parvovírusos bélgyulladás lappangási ideje 4-10 nap, védekezni a védőoltással lehet. A betegséget először 1977/78-ban észlelték, s hamarosan az egész világon elterjedt. Nálunk, akárcsak Magyarországon, 1980 tájékán jelentkezett, s azóta is komoly problémákat okoz. Különösen a nagyobb kutyapopulációkban, ott is főként a kölykök között jelentkezhet a tömeges elhullás. A betegség okozója, a parvovírus nevét rendkívül kis méretéről kapta, amely elsősorban a beteg, esetleg még csak fertőzött kutyák nyálával, illetve bélsárral jut a külvilágra. Terjedése rendkívül gyors, ami a vírus rendkívüli ellenállóképességével magyarázható. Ezért nagy valószínűséggel a kutya sétáltatás közben is megfertőződhet, ugyanakkor az ember is hazaviheti a vírust, ha belelép a kutya megszáradt nyálába vagy ürülékébe, de patkányok is terjeszthetik. Elsősorban a kölyköket támadja meg, de nem kíméli a szopós kiskutyákat és a kifejlett egyedeket sem. Az eb szervezetébe került vírus a bélrendszerben szaporodik el, ahol súlyos elváltozásokat okoz. A bélnyálkahártya egy része elpusztul, emiatt a tápanyag és a víz nem szívódik fel. Sérülnek a bélfal erei is, vér keveredik a béltartalomhoz, rendkívül bűzössé teszi a bélsarat. Az állat hányása és hasmenése is csillapíthatatlan, sok folyadékot és ásványi sókat veszít. Ez teljes legyengülést, súlyos vérkeringési zavart okoz, s az állat rövid idő alatt elpusztul. Amennyiben a kutya túléli az első 4-5 napot, akkor nagy esélye van a felépülésre, különösen abban az esetben, ha idejében kórházba kerül. A folyadékveszteség pótlása tudniillik csak vénás infúzióval oldható meg eredményesen. A gyógykezelés minden esetben tüneti: az állatorvosok a betegség következményeit próbálják elhárítani, amihez hozzájárul a rendkívül költséges antitestterápia is. A parvovírusos bélgyulladás elkerülésének, illetve megelőzésének az egyetlen lehetséges útja a megelőző védőoltás. Ezért a szakemberek mindenekelőtt a védőoltások fontosságát és azok előírásszerű ismétlését szeretnék tudatosítani a kutyatulajdonosokban. A kölyökkutyákat 6-8 hetes korban kell beoltani, addig még az anyának sem ajánlott közterületre vagy más kutyák társaságába menni. Ha az anya be volt oltva, ráér a nyolcadik hétben való oltás, ha bizonytalan az anya védettsége, ajánlott korábban, akár az ötödik hétben beoltani. A  2-3 hetes időközzel kétszer oltott kutyák túlnyomó többsége hat hónapos védettséggel ruházható fel, amely 6 és 9 hónapos korukban, valamint egy év után emlékeztető oltással megújítható.

Egyetlen védőoltás nem nyújt védettséget

Az első védőoltás még nem jelent teljes védettséget a kiskutyának, ezért két-három héttel az első védőoltást követően meg kell kapnia az úgynevezett emlékeztető, ismétlő oltást. Ezt a periódust azonban nem szabad átlépni.  Ennek szerepe, hogy az immunrendszerben a védőoltással már felkészített immunsejtek elkezdjék az antitestek gyártását, és elinduljon a szervezetben a védettségi folyamat. A második oltást követően harminc napra következik a harmadik ismétlő védőoltás, és azokban az övezetekben, ahol a vírusos megbetegedés elterjedt, a negyedik oltás is szükséges. Genetikai problémák esetén vagy legyengült immunrendszerű, illetve  újraférgesedett, a vírusra fogékony kölyköknél az ismétlő oltások ellenére is előfordulhat a parvovírus.

Rendkívül rossz szokás és általában végzetes kimenetelű, hogy a gazda hajlamos egy-két napig nézni és reménykedni a gyógyulásban, a harmadik napon pedig már nagyon rossz állapotban kerül orvoshoz az állat. Főleg vidéken, ahol nem igazán végeztetik el az ivartalanítást, és sok kiskutya születik, féregtelenítésre és oltásra is későn vagy egyáltalán nem jelentkeznek, így fordulhat elő az a szerencsétlen helyzet, hogy gyenge, immunválaszra képtelen szervezettel állunk szemben, és  az oltás még jobban gyengítheti a már vírust hordozó kiskutyát. Egyik legfontosabb óvintézkedés, hogy ne találkozzon felnőtt egyedekkel, amelyek sokszor vírushordozók. A védőoltás beadása előtt még az anyakutyának sem ajánlott kijárni, mert ő is vírushordozó lehet.

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a kutya be van oltva, ami azonban még nem jelenti azt, hogy az immunrendszer ellenálló, mivel míg nem kapta meg az ismétlő oltásokat, bármikor megfertőződhet, ezért is nőtt meg a parvós kiskutyák száma. Vannak olyan gazdik, akik az első oltást követően a hathetes kiskutyát már kiviszik a szabadba, annak ellenére, hogy az első oltás még nem nyújt védelmet. Amint az állatorvos hangsúlyozza, csak a második védőoltás beadása után egy héttel ajánlott közterületre vinni a kölyökkutyát.

Az etetési hibáknak is szerepük lehet abban, hogy a parvovírus elszaporodik a bélrendszerben. Ha olyasmivel táplálják az állatot, amitől hasmenést kap, és ennek következtében a bél helyi immunrendszere károsodik, annak nyomán pedig a parvovírus elszaporodik, hányással kísért véres hasmenés jelentkezik.

A parvovírussal való fertőzés okai között az információhiányt említette a szakember. Vannak ugyan felelősségteljes, komoly tenyésztők, akik alapos leírást adnak arról, hogy mivel kell táplálni egy kölyökkutyát, milyen gyakorisággal kell féregteleníteni, illetve oltani, számuk azonban elenyésző. Ha egy udvaron vagy lakásban parvovírussal fertőzött állat volt, alapos fertőtlenítést követően is legkevesebb hat hónapig nem szabad másik kölyökkutyát vinni arra a helyre, mert fennáll a fertőzésveszély.