A nagy család ünnepe

20 éves a Rádió Gaga

A szokásához híven hétfőn este nagyszabású koncerttel ünnepelte fennállása 20. évfordulóját a Rádió Gaga. Ez alkalommal beszélgettünk a stúdióban Nagy István színművésszel, műsorvezetővel, a rádiót működtető vállalkozás társtulajdonosával. 

– Közismert, hogy a Rádió Gaga egy miskolci cég, rádióállomás beruházásaként jött létre, azóta nemcsak Marosvásárhely, hanem mondhatni Erdély legnagyobb kereskedelmi rádiója lett, mivel jelenleg a megyeszékhelyen kívül önálló stúdiókkal Szászrégenben, Segesváron, Szovátán is sugároz. Tekintsünk vissza a kezdetekre.

– Valóban kereskedelmi rádiónak indult a Rádió Gaga, és az is maradt, ugyanakkor már a kezdetekkor önként vállalt közszolgálatisággal színesítettük a műsorainkat. Rendszeresen sugároztunk híradót, stúdióbeszélgetést, háttérinformációt különböző aktuális kérdésekben vagy események kapcsán, állandósultak az egyházi és kulturális műsoraink. Az elmúlt húsz évben a rádió életében voltak jobb és rosszabb időszakok. Az indulás előtt a miskolci tulajdonosok elméretezték a piackutatást, és nagyobb tortaszeletet szántak nekünk a reklámpiacon. Ezt nem tudtuk elérni. Elég keservesen tapasztaltuk az első években, hogy nem teljesíthettük ezt az elvárást, így az indulást követően le kellett mondani bizonyos törekvésekről, személyzetről. 2003-ban szerkezetváltás történt. A miskolci üzletemberek, akik 1998-ban létrehozták a rádiót, eladták az üzletrészeiket, amelyeket egy marosvásárhelyi üzletember barátunk és mi hárman, Hompot Szilárd, Frunda György és én vásároltunk meg részletekben. Ma már teljes mértékben itthoni, azaz marosvásárhelyi cégként működtetjük a rádiót. Azóta nem volt változás a tulajdonosi struktúrában, célkitűzéseinkben, az arculatban. 

– Húsz év alatt felnő egy nemzedék, és elkerülhetetlenné válik a generációváltás, hiszen mások az igények. Sikerült-e igazodni az új elvárásokhoz? 

– Az utóbbi években próbáltunk frissíteni, és a 20 év alatt felnőtt generációhoz igazítani főleg a zenei kínálatunkat, az idősebb nemzedék bánatára. Természetesen az induláskor a miskolciakkal közösen megfogalmazott médiapolitikát igazítani kell a hallgatói viszonyuláshoz. Kezdetben azt a célt tűztük ki, hogy a rádió kétnyelvű kulturális híd legyen a román és a magyar etnikum között. Azóta sikeresen tartottuk meg az arányt, mivel egész nap 12-12 órában, fele-fele arányban sugárzunk román és magyar nyelven. Ameddig magyar polgármestere volt Marosvásárhelynek, könnyebben tudtuk betölteni ezt a híd szerepet. Az utána következő 20 esztendőben azonban, ha viszonyulásunk erkölcsi, jogi vetületét nézzük, kénytelenek voltunk a jelenlegi városvezetés bírálói lenni. Úgy tűnhet, hogy mindezt etnikai alapon tettük, tesszük. Nem erről van szó. Tudjuk jól, hogy városunkban eluralkodott a hozzá nem értés, a rossz szándék és egyéb tényezők, amelyekre néha fényt vetettünk. Román kollégáinkkal jóban vagyunk, a román anyanyelvű hallgatókat ugyanúgy megtiszteljük. Egymás kulturális eseményeiről tájékoztatjuk a hallgatókat, az információk mindkét irányba áramlanak, beszámolunk a rendezvényekről, így biztosítjuk az átjárhatóságot közösségeink között, amit felvállaltunk. 

– Mi a helyzet a fiatalítással? 

– Ez idő alatt elkerülhetetlenül fiatalodott a szerkesztőcsapat. Ennek ellenére azt is büszkén mondom, hogy több kollégám van, akikkel együtt kezdtünk, és vettünk részt a marosvásárhelyi sugárzás beindítását megelőző miskolci gyorstalpaló rádiós tanfolyamon, illetve rögtön a beindulást követően 1999 augusztusa és októbere között kerültek a csapatba. Van személyzeti mozgásunk. Jöttek új kollégák és mentek is el többen. Jelenleg három kismamánk van, akik most otthon vannak gyereknevelési szabadságon, s akikre büszkék vagyunk. Mellettünk, körülöttünk nőnek fel gyerekeink. Mi nemcsak a munkahelyen, hanem azon kívül is összejárunk, együtt bulizunk, igazi nagy családot alkotunk. Egy intézmény életében nem sok a két évtized, de az ember életében ez idő alatt a csecsemőből felnőtt lesz. És ezt valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Igazodnunk kell az új technikákhoz, felpörgött az információ felfogása, gyorsan kell reagálni az élet eseményeire, és szinte klipszerűen tálalni az információkat. Akik hallgatnak bennünket, tudják, hogy ha bárki értesít minket akár egy közúti eseményről, azonnal bemondjuk, jelezzük a hallgatóinknak, de ugyanígy forrón tartjuk az eseményeket, naprakészen szolgáltatjuk a helyi információkat. 

– Két évtized alatt számos kereskedelmi rádió jelent meg, és a Marosvásárhelyi Rádió is egész napos műsorral sugároz az ultrarövid hullámon. Érezhető-e a versenyhelyzet szorítása a reklámpiaci kínálaton, csökkent-e a hallgatóság emiatt? 

– Helyi kereskedelmi román nyelvű rádió nincs. Működnek viszont országos lefedettségű adók, kihelyezett stúdió, ezek nem jelentenek konkurenciát, mivel helyi hírekkel nem foglalkoznak. A helyi, magyar nyelven sugárzó rádió jelenthet konkurenciát. A Marosvásárhelyi Rádió is kiépítette évek során az ultrarövid hullámon sugárzott egész napos műsorát, de azt tapasztaljuk, hogy minket ez nem fenyeget, mivel eloszlik a korosztályonkénti hallgatottság, és ha vannak is átfedések az információszolgáltatásban, ezzel csak megerősítjük egymást. Az Erdély Fm kereskedelmi rádióként van nyilvántartva, de alapítvány működteti, így csak félig vagyunk egy pályán. Az adó zenei világa túl eklektikus számomra, más a célközönségük, így valójában itt is csak azt tudom mondani, hogy kiegészítjük egymást. A reklámbevételek a 2008-as gazdasági világválság óta nem „tértek magukhoz”, így elég nehéz egyensúlyozni a kiadás és a bevételi oldal között. Koncertszervezéssel, kabaré-előadás rendezésével, turnéztatásával egészítjük ki bevételünket. Így is sikerül Maros megyét teljes egészében lefedni, sőt Hargita és Beszterce megye egy részében is foghatók vagyunk. 

– A jövő?

– Kihúzni nyugdíjig… – ezt magamnak mondom. Félretéve a humort, amikor már 20 év látszik a visszapillantó tükörben, nehéz előre tervezni. Ezt meghagynám a fiatalabb kollégáknak. Több tehetséges műsorvezetőnk van, aki beleszületett ebbe a „gyors reagálású” világba. Ők már a digitális nemzedékhez tartoznak. Ők kell eldöntsék, hogyan fog hangzani, kinézni, szerveződni ez a rádió az elkövetkezendő 20 évben. Lehet, hogy még tempósabb szerkezetre, műsorrácsra van szükség, kellene egy új logó, más jelmondat, le kell cserélni a szignálparkokat is. Eddig a hétköznapok taposómalmában nem volt időnk ezzel foglalkozni, de most, hogy megértük a 20. esztendőnket, elkezdhetjük az újjáépítést. Természetesen mindezt annak érdekében, hogy továbbra is megőrizzük hűséges hallgatóinkat, és az új koncepciónknak köszönhetően újakkal bővítsük táborunkat.

– Sok sikert, éljen sokáig a Rádió Gaga!