Egy könyvismertetést magával a művel ildomos kezdeni, mégis bevezetőként egy kis eszmefuttatást tartok szerencsésnek.
A muravidéki Népújság példás szeretettel foglalkozik a gyerekekkel, az ifjúsággal. Ennek fontos eleme, hogy havi rendszerességgel küldi a szülőknek és a kisdedeknek a Kelepelő című mellékletet. A tízoldalas képes újságot unokáim ugyancsak várják, s élvezettel lapozzák, tépkedik az új példányokat. A Bölcs Bagoly rovat a kicsik elméjét csiszolja, a fifikás írástudó kérdésekkel is bombázza kis olvasóit, hogy jól megjegyezték-e a leírtakat. A Kukta rész a kislányokat a konyhába vezeti. Természetesen a periodikából nem hiányozhat a mese sem, ami annyira népszerű, hogy a gyerekek rajzokkal illusztrálják az olvasottakat, a kis grafikusok munkáit pedig a következő szám teszi közkinccsé.
Egy gyereklapot létrehozni nem könnyű, állítják a bennfentesek, pedig szerintem az anyagiakon kívül csak három dolog kell hozzá: szív, szülői tapasztalat és kreatív szakértelem. Szív, hogy a legjobbat szánjuk utódainknak, szülői tapasztalat, hogy tudjuk, mire van szüksége a gyermekeknek, mi köti le őket, s szakértelem, hogy az előbbi tudást szóba és rajzokba öntsük.
A muravidéki Népújságnál, a legkisebb magyar közösség hetilapjánál, Király M. Jutka főszerkesztő és Ábrahám Klaudia főmunkatárs, a Kelepelő megálmodója, egyikben sem szűkölködik.
Klaudiával 2013-ban a hódosi karácsonyi ünnepségen ismerkedtem meg. A délután egyik szervezőjeként és megálmodójaként maradandó emlékkel kedveskedett az egybegyűlteknek. Az ünnepi tárlat igényes és tiszteletreméltó volt; adventi koszorúk, feldíszített karácsonyfák, mézeskalácsdíszek, kukoricacsuhéból készített betlehemek mutatták a helybeliek alkotókedvét.
Az Árgyélus gyermektánccsoport karácsonyi műsora tette fel az ünnepségre a koronát.
Az újságíróval később egy továbbképzésen találkoztam. A jó tollú kolléga írásaiban kötelességtudóan számolt be a kisközösség eseményeiről, a tűzoltók felelősségteljes munkájáról, a lélekterapeutáról, a fejszámolóművészről, de gondolatban már nevezetes figurája, Kelep Elek, a gólya kalandjai foglalkoztatták. Az említett Kelepelő kiadvány teljes egészében az ő kezét dicséri: a szövegek írásában újságírói vénája segítette, a színvonalas illusztrációkhoz gyermekkorában kibontakozó rajztehetségét, s festő hobbiját hívta segítségül.
A Kelep Elek meséi a Kelepelőben láttak először napvilágot. A válogatásba húsz történet került be. Mindegyik fabula egy kis igazgyöngy, örkényi egyperces novella. A szerző nem dagasztja a történetet, röviden is kerek egészet ajándékoz nekünk, ráadásul Muravidéket is bemutatja a sorok között. A történetek átszövik életünket, például sportolhatunk az oldalakon lélekben, orvosi vizsgálatra készítik fel az apró olvasót, s karácsony felé is kacsint ünnepi sztorijában Kelep Elek. Samu, a cipész sün, József Attila Csoszogi, az öreg suszter című meséjének szellemét idézi, a páva narcisztikus figurája és Helga, a béka ábrándjai már a tinédzserekhez is szólnak.
Elégedetten csuktam be a mesekönyvet, mai világunkban, amikor a mesék is a politika határmezsgyéjére s lassan sűrűjébe kerülnek, a Kelep Elek történetei a tiszta gyermeki gondolkodást fejlesztik, a hagyományvilágot követik, tanítanak. A nyelvezete jól érthető és olvasmányos, az illusztrációk a gyermeki klasszikus képi világot formálják. A mesekönyvet bátran ajánlhatom minden karácsonyfa alá Muravidéken és a Kárpát-medencében!
A kiadvány a Magyar Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Nemzeti Tájékoztatási Intézet, Lendva gondozásában jelent meg.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
