Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Kutyfalva Radnót közelében, a Maros bal partján fekszik. Régészeti lelőhely jellegét egy 6. századi gepida lelet határozta meg. 1331-ben Cutfolua néven, 1339-ben Kugfolwa néven említik először. A falunak a Papok erdeje nevű határrészén egykor ferences rendi kolostora volt, ennek ma már nyoma sincs. A 17. században Pekri Lőrinc kuruc generális románokat telepített be e jellegzetes magyar nyelvjárású faluba. Itt volt kastélya is, melyet a 19. század elején lebontottak, és a ma is álló Degenfeld-kastélyba építettek be.
Kutyfalvát tehát a történelem lapjai 1331-ben említik először. A majdnem hét évszázados Maros menti község építészeti emlékekben igencsak gazdag. Egy 1339-ben keltezett okirat említést tesz a szerzetesek kolostoráról, de annak létezésére már csak a Papok erdeje utal.
A település temploma a reformáció után az unitáriusok használatába került, majd az 1700-as évek elején a reformátusoké lett, és azt a vargyasi ifj. Dániel István báró újította fel. A sokszögzáródású templom gótikus és reneszánsz jegyeket visel magán.
A 16-17. században nagy szerepet játszó, ózdi előnevet viselő Pekri családnak, Pekri Lőrincnek, a híres kuruc vezérnek fényes kastélya állott a faluban, melynek maradványait a gróf Degenfeld Schomburg család használta fel késő építkezésénél.
A Degenfeld család eredete az 1360-as évekre vezethető vissza. A család Miksa Kristóf beházasodása révén – gróf Teleki Anna – lett magyarországi földbirtokos. A Degenfeld család új kastélyának középső része a 19. század elején épült, klasszicizáló kiképzéssel.
Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak c. könyvében ír arról, hogy a két szélső szárnyépületet Degenfeld Lajos 1907-ben építette a már meglévő épületrész stílusában. A boltozatos pincékkel magasított épület főhomlokzatának tengelyében, a nagyszalon elé toszkánfejezetes pillérekkel alátámasztott impozáns fedett terasz került timpanonos kiképzéssel.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a Maros partján lévő kis magaslaton épített kastély teraszára díszes lépcső vezetett fel. A szimmetrikus alaprajzú kastély 19. századi részének helyiségei tükörboltozatosak, míg a szélső szárnyépületek fehérre meszelt síkmennyezetűek. Homlokzatait főpárkánya és az ablakok keretezése díszíti. A nagy szalon, a pipázó, a négy vendégszoba, a társalgó a Degenfeldek sziráki kastélyából elhozott antik bútoraival volt berendezve. A dolgozó- és a pipázószobából a nagy könyvesszekrények sem hiányoztak.
A család ősi, nemesi címerében kék mezőben koronás ezüstsas látható. Bicsok Zoltán és Orbán Zsolt az „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” – Történelmi családok kastélyai Erdélyben c. könyvben írnak arról, hogy a grófi címer, a német hagyományoknak megfelelően, viszonylag bonyolult: egyszer vágott és kétszer hasított öregpajzs, ráhelyezett boglár- és szívpajzsokkal.
Az öregpajzs első és hatodik fekete mezejében kis aranygyűrű, csillag formájára nyolc liliomos pálcával körülvéve, a második kék mezőben fehér lovon aranypáncélos lovag látható, amint felemelt jobbjában vívóbárdot tart, a harmadik és negyedik vörös mezőben hat darab, három sorba rendezett ezüstpajzsocska látható, az ötödik kék mezőben három darab egyenlő szárú ezüstkereszt háromszög alakzatba rendezve.
A boglárpajzs négyelt: az első és negyedik mező kék lába felett vörössel és ezüsttel négyelt, a második és harmadik mező vörössel és ezüsttel balharánt osztott, benne jobbra néző zöld papagáj, arany nyakkarikával. A szívpajzs kék mezejében a koronás ezüstsas látható.
Ez utóbbi a Degenfeld, a bolgárpajzs a Stammheim, az öregpajzs pedig a Schonburg család címere. A címer alatt, szalagon olvasható a család jelmondata: Quo pia fata, vagyis: Amerre a kegyes sors.
A kastélyhoz nagy kiterjedésű díszkert tartozott, amelynek virágait a kétrészes üvegház adta. Ennek vízellátását, valamint a kastélyét egy magas, téglából épített víztorony biztosította. Ez a karcsú víztorony ma már mérnöki műtárgyként értékelhető. A kastélyhoz tartozó gazdasági épületek közül a parádés lovak istállója az udvar dísze volt.
A Radnótról Ludasra vezető országút mentén, az út és a kastély kertje közötti részen áll a Degenfeld család sírboltja, melynek építészeti értékét az újgótika jegyében, kőből faragott mérműves ajtaja és ablaka adja.
A kutyfalvi Degenfeld-kastély sorsa hasonlóan alakult sok más kastélyunkéhoz az államosítás után. „Multifunkcionális” épület lett. Ez azt jelentette, hogy a község különböző hivatalai költöztek falai közé: polgármesteri hivatal, rendelő, könyvtár, szükséglakások. Ezek közül egyesek a közelmúltig a kastélyban maradtak.
Az épületet a hozzá tartozó park maradványaival 2010-ben sikerült a család képviselőjének, gr. Degenfeld Schonburg Istvánnak visszaszereznie. Ezután következett egy több évig tartó útkeresés, próbálkozások sorozata, hogy a kastélyt a turisták számára látogathatóvá tegyék. 2016-ban a család úgy döntött, hogy létrehoz egy egyesületet, ez lett a Pro Castellum Degenfeld Egyesület.
A Castellum Alapítvánnyal összefogva sikerült megnyitni a kastélyt a látogatók előtt. Júniusban kastélynapot szerveztek, mely sok érdeklődött vonzott. Az eseményt maga a tulajdonos és a település polgármestere nyitotta meg.
A program színessége is hozzájárult a nap sikeréhez: volt ugyanis reneszánsz táncbemutató, kerekasztal-beszélgetések, történelmi előadások, slam poetry, divatbemutató, gyermekfoglalkozások.
A járvány azonban megtorpantotta a tervek gyakorlatba ültetését, de 2020 nyarán a Pro Castellum Degenfeldnek és az Ante Portum Egyesületnek mégis sikerült egy rövid időre megnyitni a kastélyt a látogatók előtt, amikor vezetett sétákon meg lehetett látogatni.
2021 júniusában a kastély újra megnyílt a látogatók előtt.
Sajnos a kastélyban semmi korábbi berendezési tárgy nem maradt meg. Ugyanakkor az is nehézséget jelent, hogy nem maradt fenn fénykép a belsőről, ezért nem lehet tudni a különböző terek rendeltetéséről. Az 1945 előtti hangulatot csak korhű bútorokkal, berendezési tárgyakkal lehetne szemléltetni.
A központi nagytermet konferenciateremként lehet használni, ugyanakkor családfákon keresztül lehet megismerni a család útját Svájcból Erdélyig.
Egy fényképkiállítás bemutatja a legfontosabb erdélyi kastélyokat. A gyermekekről sem feledkeztek meg, egy óriási társasjátékszoba vár rájuk, amelyet a Székely Legendáriummal együttműködve hoztak létre.
A kastély egyik termében nemesi címereket is kiállítottak, a néhány éve elhunyt Novák József alkotásait. Az épület egyik különlegessége az egyik teremben berendezett szabadulószoba.
Az elmúlt ötven évben előszeretettel tüntették el a csempekályhákat, ezért kevés maradt meg, némelyik csak töredezett állapotban. Kutyfalván több ilyen kályha maradt meg az 19–20. század fordulójáról.
A kastély vezetővel bejárható a pincétől a padlásig. Megtudhatjuk, hogy is nézett ki egy pince, milyen volt a konyha – itt egy kút is található –, a padlás, hogyan működött az étellift.
A kastély körül olyan kiszolgáló épületek is megmaradtak, mint a víztorony, a kutyaól, a jégverem, a külső pincék, az istállóépületek, a kocsiszín, amelyek másutt eltűntek vagy teljesen átalakították őket.
A kastély kitűnő hely konferenciák, magánrendezvények, táborok szervezésére, vagy éppen csak egy nyugodt nap eltöltésére egy kávé mellett.
A kastélyt adminisztráló egyesületeknek több terve is van a jövőre vonatkozóan, remélhetőleg sikerül ezeket megvalósítani.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Pál mérnöknek, Keresztes Géza műépítésznek, továbbá dr. Kálmán Attila történésznek, és nem utolsósorban a régi és a mai képekért Demján László műemlékvédő építésznek. Mostani képek: Haáz Vince