2021. április 11., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ezt érezhette az, aki az elmúlt napokban megnézte a marosvásárhelyi Art Nouveau galériában a Törzsi kiállítást. E különös címen rendezett közös tárlatot a Molnár Krisztina – Molnár D. Dénes testvérpár. A 2000-ben fiatalon elhunyt apa, Molnár Dénes alkotásai ezúttal nem kerültek falra, mint több más korábbi családi bemutatkozásokon, de szelleme ezt a kiállítást is áthatja, képzőművésszé vált gyermekei ugyanazzal az alkotó szenvedéllyel formálják művészetüket, mint ő, amikor fia, lánya még kicsi volt, majd az ő példáját követve lépett tovább mindkettő a maga saját művészi útjára. Úgy, hogy hasznosították mindazt, amit az édesapjuktól láttak, tanultak, és önmaguk kiteljesítésére fordítottak. A fa metafora, a közös gyökér, az egyazon törzsből kinőtt ágak és azokon a hasonló fogantatású, de ízeiben mégiscsak némiképp különböző termésű gyümölcsök gondolata szinte magától adódott tehát. Hozzáképzelve azt is, hogy a törzs szó többértelmű, az idők folyamán az összetartozó, egymást segítő, kiegészítő emberi közösségeket is jelentette. A tárlat ilyen vonatkozásban is megközelíthető. Most elsősorban Molnár Krisztinának volt szüksége a bemutatkozásra, hiszen képzőművészeti szövetségi tagságra pályázik, és a felvételi elvárások között ilyen jelentős rendezvények is szerepelnek. Bármennyire rendszeresen és odaadással dolgozik is, egyedül nem tudta volna megtölteni a Kultúrpalota fölszinti kiállítótermeit. Csatlakozott hozzá a bátyja, és együtt a legjobb szintjükön, mennyiségileg is kiválóan feleltek meg a kihívásnak. Több mint nyolcvan festménnyel, grafikával tanúsítják tudásukat, tehetségüket, ötletességüket, sokoldalúságukat, alkotó következetességüket. Igazi mesevilágot varázsoltak a galériába, érthető, hogy a gyerekek is szívesen tartózkodnak a kiállításon, és fognak színes ceruzát, krétát a kezükbe, hogy ők is megörökítsék azt, amit a kiállított munkák sugalltak nekik.


Molnár Krisztina: Zöld



A két művész munkásságát már eléggé ismeri a közönség, Dénes közel negyedszázada állít ki, és művészetszervezőként, restaurátorként is hallat magáról, Krisztina tizennyolc éve végezte a képzőművészeti főiskolát, és képei ugyancsak számos alkalommal kerültek a művészetkedvelők elé, mégis meglepetést okoztak a mostani jelentkezésükkel. Főleg Krisztina tűnt ki ilyen tekintetben. Eddig nem látott nagyméretű festményeinek sokasága, színeinek ereje, élénksége, tónusgazdagsága, kompozícióinak figurális telítettsége, hangulati változatossága ragadta meg a látogatókat. A gyermeki fantáziát meg-

mozgató mesét, a játékot eddig is Molnár Krisztina alkotói „vadászterületének” tekintettük, mostantól önmaga előtt is magasabbra állította a mércét. Azt is tükrözi a kiállítás, hogy otthonos a grafikában is, szeret rajzolni, látszik, hogy az édesapjától, aki a metszetek elismert mestere volt, sokat tanult, és az ifjabb Dénes grafikai repertoárja is ihletően hatott rá. A kiállítás külön érdekessége, hogy olyan metszetsorozatot is láthatunk, amelyet a testvérpár közösen készített. Természetesen Molnár D. Dénes is ismételten bizonyítja, hogy a színek, a festőiség univerzuma is vonzza. Hogyan is lehetne másképpen, ha évről évre az alkotótáborok tarka forgataga is próbára teszi tehetségét?!  Az ő képeinek szférája kevésbé a gyermekeké, ő inkább a felnőtteket szólítja meg valóságosabb, szikárabb műveivel. De a két összekapcsolódó látás- és kifejezésmód szervesen kerekedik hangulatos, élménynyújtó egésszé. 


Molnár Krisztina: Pokol


Molnár D. Dénes: Tisztelgés a kerámiának


Molnár Krisztina: Noé bárkája