A megmaradás kulcsa az oktatási rendszer erősítése

A magyar szórvány napja (2.)

November 15-én, csütörtökön a segesvári szórványnapi konferencián három panelbeszélgetés is elhangzott, amelyek valós képet festettek arról, hogy miként lehet a romániai magyar oktatási rendszert erősíteni, hogy a szórványban – de nem csak – minél több diák anyanyelvén tanulhasson. Az előadók beszámoltak a tankönyvkiadás helyzetéről, példákat hallhattunk az iskola utáni oktatás bevezetéséről, és ismertették a magyar kormány által támogatott óvoda-bölcsőde programot. 

A tankönyvkiadás útvesztőjében 

Kovács Irénke, az oktatási minisztérium államtitkára, Szabó Ödön parlamenti képviselő és Magyari Tivadar egyetemi tanár, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető elnöke a magyar tankönyvkiadás nehézségeiről beszéltek. Jó hír viszont, hogy 82 új magyar nyelvű tankönyv jelenik meg. A felemásra sikerült oktatási reform miatt azonban igencsak megkésett a folyamat. Kovács Irénke elmondta, hogy 2013-ban vezették be a romániai oktatási rendszerbe a kompetenciaalapú tantervet, ezért új tankönyveket kellett készíteni nemcsak magyar, hanem román nyelven is. 2017-ig a magánkiadók feladata volt a könyvek szerkesztése, nyomtatása. Mivel kevesebb kisebbségi (nem csak magyar) tankönyvet kellett nyomtatni, a versenyhelyzetben levő cégeknek nem érte meg ezekkel foglalkozni. Így is sikerült 23 könyvet kiadni. 2013-tól, a minisztérium rendelete szerint, be kellett nyújtani az anyanyelvű tankönyvek magyar fordítását is, ami még hátráltatta a folyamatot. Az intézkedés mintegy 50.000 diákot érintett. Közben átalakult az országos tankönyvkiadó pályázati rendszere is, és a már említett gazdasági megfontolásból a magánkiadók egyszerűen nem nyújtottak be kisebbségi tankönyvre pályázatokat. Hogy ezen a helyzeten javítson, az RMDSZ országos szervezete 300.000 lejes keretet biztosított magyar tankönyvpályázatra, ami alapján kilenc könyv elkészülhetett. Közben az ellenzék idén júniusban megóvta a tankönyvkiadást, így a tankönyvtörvény vitája visszakerült a parlamentbe. Időközben négy minisztere volt a szaktárcának. Ilyen körülmények között is sikerült elfogadtatni, hogy a kisebbségekre vonatkozó módosító javaslatok benne legyenek az új törvényben, ami által, remélik, rendeződik az abszurd helyzet – mondta el Kovács Irénke. 

A konferenciára több kész tankönyvet is elhoztak, és azt is elmondták, hogy a jelenleg kiadás alatt álló összes könyvet megkapják az év végéig az iskolák. 650 pedagógus a nyári vakáció alatt elvállalta, hogy lefordítja a román nyelven megjelent tankönyveket. A pályázat alapján 40 teljesítette az országos szakbizottságok által megszabott kritériumokat. Az biztos, hogy 57 tantárgyból 82 új tankönyv készül, ezek közül 60 már eljutott a tanintézetekbe. Kovács Irénke azt is hozzátette, az oktatási minisztérium 518 alkalmazottja közül mindössze öt magyar. „Legtöbbször arra fordítjuk az energiánkat, hogy kivédjük az ellenünk irányuló rossz szándékokat. Mindezek mellett összefogással sikerült megoldanunk a tankönyvkiadás kapcsán felmerült gondokat” – hallhattuk többek között a tankönyvkiadásról szóló panelbeszélgetésen. 

Iskola utáni oktatás – több mint gyermekmegőrzés 

Oltean Csongor, a MIÉRT elnöke, Balázs Botond, az RMDSZ medgyesi szervezetének elnöke és Novák Csaba Zoltán szenátor a délutáni oktatás megszervezéséről beszéltettek. A szenátor elmondta, hogy az 1/2011-es oktatási törvény megteremti a jogi keretet ehhez, de ezt egyszerű gyermekmegőrző programként képzelték el, pedig ez a foglalkozás lenne a kulcs ahhoz, hogy elsősorban a szórványtelepüléseken élőknek, de más hátrányos szociális helyzetben levő gyerme-keknek is megteremtse a feltételt, hogy megfelelő környezetben, közegben készüljenek nemcsak a tantárgyakból, hanem különböző készségfejlesztő tevékenységeket végezzenek, hogy megállják a helyüket a későbbiekben minden téren. A jogi keret azonban nem elég, meg kell teremteni a feltételét annak, hogy az oktatási intézmények, az önkormányzat és a civil szervezetek összefogásával életképes legyen a rendszer. Ennek a legnagyobb akadálya a pénzhiány, és ez a szórványmegyéket érinti a leghátrányosabban, ahol több szempontból is fontos, hogy működjön, mert tulajdonképpen választ adna arra a kérdésre, hogy a szórványban miért adják román osztályba a magyar gyerekeket. A legtöbb szülő azzal érvel, hogy így jobban érvényesül a gyerek az életben. Vegyes házasságok esetén a lecke, házi feladat elkészítése a gond, míg a harmadik az, hogy nincs a közelben magyar iskola. 

Balázs Botond, a medgyesi RMDSZ elnöke ismertette az általuk 2015-ben kezdeményezett HOPSZ (Hosszabbított Program a Szórványért) tervet, amelyet kísérleti jelleggel Beszterce, Hunyad és Szeben megyében működtetnek, és szeretnék kiterjeszteni Arad, Brassó Máramaros és Fehér megyére is. Egy felmérés alapján az említett hét megyében 1700 „veszélyeztetett” magyar anyanyelvű diák van, akiket meg lehet „menteni”. A program lényege Medgyesen, hogy 12 óra után, az oktatás befejeztével egy osztályteremben megvárja a nevelő a gyerekeket, majd közösen elmennek ebédelni. Fél kettőtől közösen készítik el a házi feladatot, majd különböző készség- és közösségfejlesztő játékokat játszanak. A jogi keretet ehhez egy egyezség biztosítja, amelyet a MADISZ és az iskola kötött, a pluszórákat az oktatónak a civil szervezeten keresztül fizetik ki. 

A program alaposabb ismertetését követően több tanár hozzászólásából kiderült, hogy számos szórványtelepülésen (Beszterce, Nagyenyed, Székelykocsárd, Déva) sikeres a délutáni oktatás. Kiderült, hogy mindenhol a sajátos helyzetnek megfelelően működtetik, és nemcsak szórványban, hanem ott is, ahol tömbmagyarság él, nagyobb településeken is igény van erre. Még számtalan gyakorlati kérdés nincs tisztázva, többek között az, hogy miként lehet kibővíteni, hosszú távon finanszírozni a rendszert, kik foglalkozzanak a délutáni oktatással (a tanárok vagy külön erre kiképzett nevelők), és miként lehet ebből országos szinten összehangolt, koordinált rendszer? Hogyan biztosítják a felek (iskola, önkormányzat, civil szervezetek) a program életképességét? Az is elhangzott, hogy ehhez újfajta koncepció kellene, amelyben az oktatást (sz. m.: társadalmi) szolgáltatásnak kellene tekinteni. Ehhez azonban csökkenteni kellene az óraszámot, a kötelező (elméleti) tantárgyak oktatását, és több teret engedni a készségfejlesztő tevékenységeknek, amelyekre lehetőséget adna az afterschool rendszer. A legtöbb vitát kiváltó panelbeszélgetésen nagyon sok javaslat hangzott el a rendszer javítására, ezért az érintettek azt ígérték, hogy akár az oktatási törvényt módosító javaslattal is előállnak majd. A gond az, hogy ismerve a romániai jogalkotó folyamatot, ez igencsak elhúzódik, így talán a működőképes példákat követve kellene működtetni a rendszert, mert ez – főleg a szórványban – életbevágóan fontos. 

Óvoda és bölcsőde program 

Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke és Csép Éva Andrea parlamenti képviselő a magyar kormány óvoda és bölcsőde programját ismertették, illetve arról beszéltek, hogy miért fontos számunkra az iskola előtti oktatási rendszer. 

Horváth Anna kimutatással igazolta, hogy az országban eddig soha nem tapasztalt „demográfiai mélyrepülés van”, és ez érzékenyebben érinti a magyarságot, mint a többséget. Mindezek ellenére aránytalanul csökkentették a bölcsődékben a helyeket. Míg 1989 előtt Romániában 90.000 hely volt, addig 1990-ben már csak 70.000, míg a tavalyi adtok szerint 20.000 a létszám. A megváltozott életvitel miatt azonban egyre többen vannak, akik már a csecsemőnevelési időszak lejárta után bölcsődébe adnák a gyereket. Ezzel az a probléma, hogy költséges. Az előadó tudomása szerint 40 önkormányzat működtet bölcsődét, a többi magán vagy egyházi tulajdonban van. Csép Éva Andrea elmondta, hogy tanulmányozva a romániai rendszert, helyzetet, kiderült, hogy a bölcsődetörvény a kötelező gyermeknevelési időszakot követő egy évet nem veszi figyelembe. Vagyis a 2 évet betöltött gyerekek hároméves korig „rendszeren kívül vannak”. Így a szülőknek kell gondoskodniuk a felügyeletről. Ezért törvénymódosító javaslatot nyújtott be, ami a bölcsődébe járó gyerekeknek – egy-egy főre eső támogatást biztosít. Mint ismertes, a parlament elfogadta azt a javaslatot, miszerint 2030-ig kötelezővé kell tenni az óvodai oktatást is (legalább két év). Szabó Ödön hozzátette, az erdélyi vállalkozói szférával folytatott egyeztetéseket követően az RMDSZ iktatta azt a törvénykezdeményezését, amely 1500 lejes adójóváírást tenne lehetővé a kisgyermekes szülőknek. A tervezet egy másik fontos előírása értelmében a vállalkozóknak adóalap-csökkentést jelentene a duális egyetemi oktatásban való részvétel. Eddig csak a középfokú oktatás szintjén írhatták le adóalapjukból – a tanintézetben zajló elméleti oktatás mellett – a cégeknél zajló gyakorlati képzés költségeit.   

A tanácskozáson jelen levő Halász Ferenc, az RMPSZ országos alelnöke ismertette a magyar kormány által 2016-ban elindított óvoda és bölcsőde program helyzetét. A Kárpát-medencére összesen 38 milliárd forintot szántak, ebből 7,5 milliárd Erdélybe kerül. Ebből az összegből 2,6 fölött az RMPSZ rendelkezik, a fennmaradt részt a történelmi egyházak által fenntartott óvodákra és bölcsődékre fordíthatják. A pénzt, pályázatok alapján, négy nagyobb kategóriára költhetik. Az egyik az infrastruktúra-fejlesztés (óvodák, bölcsődék építése, bővítése), a második a felszereltség, a harmadik az épületekhez tartozó udvarok elrendezése, játszóterek kialakítása, a negyedik a pedagógusok képzése. Eddig, az RMPSZ koordinálásával, Erdélyben 19 beruházási munkálatot indítottak el, 223 játszótér kialakítására kértek támogatást, négymillió forintot szántak felszerelésekre, ebből 231 oktatási intézmény részesül, továbbá az idén 21 helyszínen 12 módszertani konferencia volt a pedagógusoknak, amelyeken közel 2000 óvónő vett részt. Az ismeretek elsajátítása mellett mindenkinek egy kis módszertani könyvcsomag is jutott. A program első lépésben a szórványvidékekre összpontosított, a második lépésben, a 2018–2020-as időszakban a tömbmagyarság felé is irányul. További 23 beruházási és 14 játszótér-kialakítási javaslat érkezett, természetesen a pályáztatást nem zárták le. 

Az új jogszabály szerint a bölcsődékben csecsemőgondozók (puericultori) kell dolgozzanak, ami a kompetenciabesorolást illetően bővebb feladatkörrel jár, mint a dadáké. Ám sem egyetemi, sem pedagógiai líceumok szintjén nincs még erre szakképzés. Hivatalosan 2019 szeptemberében indulhat líceum utáni (posztliceális) vagy egyetemi szintű képzés, ezért az RMPSZ felnőttoktató rendszeren szeretne akkreditált csecsemőgondozó szakot indítani. A konferencián kapták a jelenlevők a jó hírt, hogy a kormány (a tanácskozással egy időben zajló) ülésén jóváhagyta 15 alkalmazottal egy magyar pedagógus-továbbképző központ létesítését Nagyváradon. 

A felszólalók azt is hangsúlyozták, hogy ahol lehet, ott az önkormányzatok fogjanak össze az egyházakkal az óvodák, bölcsődék fenntartásáért, és vonják be a szakterületen működő civil szervezeteket is, mert csak közös összefogással őrizhetjük meg oktatási rendszerünket a bölcsődétől az egyetemig, ami megmaradásunk fontos bástyája.