A magyar szórvány napja

November 15-én az RMDSZ országos szervezete nyolcadik alkalommal szervezett szórványkonferenciát.

Ezúttal helyszínként Segesvárt választották, ahol az erdélyi magyarságot érintő legégetőbb témát, az oktatást választották. A köszöntőbeszédeket követően a jelenlevők helyzetképet kaptak a tankönyvkiadásról, szó volt a délutáni oktatás megszervezéséről és a magyar kormány által támogatott óvoda-bölcsőde programról. A konferencia moderátora Hegedüs Csill, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető elnöke volt. 

Végvárak közös harca 

Kilyén Ilka színművésznő szavalatát követően Tóth Tivadar, Segesvár alpolgármestere a vendéglátók nevében köszöntötte a konferencián megjelenteket. Elmondta: a helyszínválasztás üzenetértékű, hiszen Segesvár az egyike azon szórványközösségeknek, ahol 4600 magyar él és sikerült egy szórványkollégiumot működtetni. Azt is kifejtette, hogy az RMDSZ 2011-től november 15-ét (Bethlen Gábor születése napjához kötve) a magyar szórvány napjává nyilvánította, a magyarországi Országgyűlés határozatával 2015-től ezt a napot kiterjesztette Kárpát-medenceivé. Ez a nap a végvárak közösségmegőrzéséért nap mint nap megvívott harcáról szól. Ez a léthelyzet a többségiektől eltérő élet- és gondolkodásmódot jelent. A szórványnap pedig a közös siker örömünnepe is annak, hogy sikerül közösségépítő és -megtartó rendezvényeket szervezni, vagy több gyereket magyar oktatási intézménybe járatni – mondta az alpolgármester, majd kifejtette: jó példával is szolgálhatnak, hiszen a történelmi egyházakkal összefogva sikerül megtartani ünnepeinket, létrejött és működik a Kikerics néptáncegyüttes (a gyerekek műsorukból egy kis ízelítőt is nyújtottak a konferencián), ugyanakkor a Gaudemaus szórványkollégiumnak köszönhetően nemcsak segesvári, hanem környékbeli településekről is járnak magyar osztályokba diákok, mi több, a kollégium művelődési központként is működik, ahol számos kulturális rendezvényt szerveznek. A tizenkilenc tagú helyi tanácsba pedig három RMDSZ-es képviselőt juttattak be, és történelmi lépésként 2016-tól magyar alpolgármestere is van a városnak. Azt is büszkén mondta el, hogy nemrég magyar nyelven esküdhetett örök hűséget egymásnak egy pár. Megemlítette a fehéregyházi Petőfi Sándor Egyesületet is, amely a nagy költő emléke ápolása mellett is leteszi a garast a magyarságért. Tóth Tivadar elmondta: azért fontos a magyar nyelvű oktatás, a délutáni foglalkozás megszervezése, mert ez lehetőséget biztosít a gyerekeknek arra, hogy magyar környezetben szocializálódjanak, hiszen a vegyes környezetben hallgatólagosan elfogadják a másodrangú státust, a megszokás pedig háttérbe szorítja az anyanyelv-használatot, az ahhoz való kötődést, és így könnyebb lesz a beolvadás. Ezt a jelenséget szórványban összefogással, közös akarattal és jól működő közösségépítő intézményekkel lehet megfékezni – mondta Segesvár alpolgármestere. 

Szintén vendéglátóként üdvözölte a jelenlevőket Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, aki azzal kezdte, hogy a szórványközösségek támogatása létkérdés. Bár Maros megyét – Hargitával és Kovásznával együtt – a magyarok által többségben lakottnak nyilvánítják, hiszen még az arány a megyében kedvező számunkra, vannak szórványvidékek is. Van, aki az ott lakókat sajnálja, mások felnéznek rájuk, hiszen jobban meg kell küzdjenek megmaradásukért. Ennek csak egy módja van: ha a többségiek támogatják, segítik a szórványközösségeket. Az RMDSZ 2012-ben elfogadta a cselekvési tervet, amely az anyanyelvi oktatást erősíti. Ennek tudatában megyénkben is vannak szórványkollégiumok Segesváron, Nagysármáson és Szászrégenben is. Ezeket kell továbbra is támogatni, hogy valóban a magyarság fontos bástyái legyenek. De ez nem elég. Szórványvidékeken tudatos egyéni döntés kérdése is szembeszállni a beolvadással és vállalni a magyar identitást. Ezeken a helyeken magyarnak lenni jó érzés, de kihívás is, amelyet az egyénnek és a családnak is tudatosítania kell – mondta többek között a megyei tanács elnöke. 

Biztonságos jövőkép 

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: amikor kisebbségvédelemről beszélünk, akkor minden közösségről kell szólnunk, azokról, akik a Székelyföldön élnek és azokról is, akik más szórványvidékeken. Tudnunk kell, hogy a közösségépítésben honnan indultunk el és hova tartunk. Ez jelenti a jövőképet, amely nemcsak a tervezést, hanem a konkrét megoldásokat is magába foglalja, amelyek a mindennapi kihívásokra kell feleljenek. A szórványban ezek az identitás megőrzéséhez, a beolvadás megfékezéséhez kötődnek, amelyben fontos szerepe van az intézményes oktatási hálózat kiépítésének. Fontos magyar nyelven tanulni, magyar környezetben felnőni és olyan döntéseket hozni, amelyek a megmaradást ösztönzik. Egy ilyen lépés a szórványkollégium-rendszer. De ezen túl továbbra is demográfiai kérdésekkel kell szembenézni, ugyanakkor az anyanyelvi oktatás mellett fontos a versenytudás megalapozása is, hiszen helyt kell állni a többségiekkel szemben is. A célok, tervek kivitelezéséhez partnereket kell keresni a Bethlen Gábor korában is tapasztalt pragmatizmussal. A hazai politikai téren – települési, megyei önkormányzati és országos szinten is – meg kell találni azokat a partnereket, akikkel együttműködhetünk, megerősíthetjük pozícióinkat, hiszen el kell kerülni az elszigetelődést. Építkezésre rendezkedtünk be, amihez partnereket találunk. A mai politikai helyzetben nem könnyű, de bizonyítottuk, hogy ha kell, képesek vagyunk újratervezni, újrakezdeni ezt az építkezést, kompromisszumokat kötni és konkrét megoldásokat találni. A magyar kormánnyal erősíteni kell a kapcsolatokat. És határozottan kell képviselnünk érdekeinket Európában is. Jövőre az EP-választások után letesszük az őshonos kisebbségekre vonatkozó Minority Safe Pack csomagot az EB asztalára, azt remélve, hogy az új parlament nyitottabb lesz a kisebbségek irányába, mint a mostani. Olyan konklúziókat várunk Európától, amelyeket érvényesíteni tudunk majd országos, megyei és helyi szinten a döntéshozatalban, és amelyek erősítik kisebbségi létünket – mondta többek között az RMDSZ szövetségi elnöke köszöntőjében. 

Nem csak Kárpát-medencei ügy 

A szórványnap egyik kezdeményezője, hajtómotorja Winkler Gyula EP-képviselő. Elmondta, nemrég jött haza Budapestről a Kárpát-medencei képviselők fórumáról, ahol szórványbizottságban van, és ott elhangzott, hogy nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a világon élő diaszpórában is hasonló gondokkal küzdenek, így talán azok a megoldások, amelyek a kisebbségi létben való megmaradást erősítik, „világszinten is alkalmazhatóvá válhatnak, így globális dimenziója van ennek a küzdelemnek”. Az értékteremtő szórvány kulcsa az oktatás – mondta az EP-képviselő, aki hangsúlyozta, hogy jókor és jó helyen teszik ezt szóvá – Segesváron a világörökség részének nyilvánított várban. Winkler Gyula kijelentette: a román államnak nem érdeke a magyar oktatás erősítése, mert ezt mindig bizonyos feltételekhez kötik. Ezért kell megerősíteni a szórványkollégiumok szerepét, amelyek több feladatot kell felvállaljanak. Tágabb értelemben azonban ma a magyarságnak három fontos kihívásnak kell eleget tennie. Biztosítani kell egyrészt a minőségi magyar nyelvű oktatást, ki kell szélesíteni a képzési ajánlatot, akár a duális képzés népszerűsítésével, és nem utolsósorban fontos a különböző tevékenységek finanszírozásának biztosítása, akár a helyi önkormányzatok hozzájárulásával. Az RMPSZ és az RMDSZ szakmai téren szorosan együttműködik az oktatás terén, de sokkal szélesebb körű összefogás szükséges, hogy mindhárom téren eredményes legyen a munka – mondta, majd hangsúlyozta: a szórványkollégiumok nem egyszerű bentlakások, hiszen itt életre szóló közösségi szellem alakul ki. Jó példaként a dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Téglás Gábor Elméleti Líceum működését hozta fel az EP-képviselő. 

Percze László, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja elmondta: Magyarország kormánya tudatosan támogatja a Kárpát-medencei magyarokat a közösségépítésben, de ez nem elég, hiszen a szórványközösségeken is múlik, hogy mennyire sikerül megmaradniuk. Igyekeznek biztosítani az anyagi feltételeket a különböző programok megvalósításához, mint pl. az óvodaprogram, de ezekkel a lehetőségekkel hatékonyan kell élni. Szerencsére nagyon sok sikeres kezdeményezés született a Kárpát-medencében, dey nehéz feladat mindezt fenntartani. Ami pedig a kisebbségi, oktatási jogok tiszteletben tartását illeti, valahányszor hiányosságokat tapasztaltak, ezeket a magyar kormány szóvá teszi az európai fórumokon, és akár az EP ellenőrző testületét is mozgósítják annak érdekében, hogy az ország (mint uniós tagállam) által felvállaltak ne csak ígéretek maradjanak. 

A köszöntőket követően panelbeszélgetések következtek. Először a magyar nyelvű tankönyvek kiadási nehézségeiről volt szó, a második témakörben az iskola utáni (napközis) program fontosságáról, illetve a gyakorlati példákról beszéltek a meghívottak, míg a végén bemutatták a magyar kormány által felkarolt óvoda-bölcsőde programot is. Végül a jelenlevők zárónyilatkozatot fogadtak el, amiben a konferencián elhangzottak alapján megerősítették a szórványközösségek megőrzéséért tett lépések szükségességét az említett, konkrét helyi, gyakorlati szinttől az európai parlamenti képviseletig. A panelbeszélgetéseken elhangzottakra a későbbiekben visszatérünk.