2021. október 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

István, a király székelyföldi nagyprodukció

A múlt század második felének nemzetellenes diktatúrájában különösen mély nyomot hagyott az erdélyi magyarokban az István, a király rockopera. Ezért is volt soha nem tapasztalt érdeklődés a sepsiszentgyörgyi elődadás iránt. Hat nap alatt közel tizenötezer néző részesült felejthetetlen élményben a Sepi Arénában. Székelyföld majd’ minden településéről, Erdély távolabbi szegleteiből zarándoki megszállottsággal özönlött be a nép a Szent Korona felnagyított installációja melletti bejáraton. Csodaváró fegyelmezettséggel ültek a nézők már percekkel az előadás kezdete előtt. És nem csalódtak. A produkció tökéletes helyszínre talált az Arénában. Látványos színpadkép, a közel kétórás, dinamikus játék magával ragadta – főleg Koppány színre lépése után – a közönséget. Az ősmagyar szimbólumok, a természeti népekre jellemző sámáni szertartásmotívumok markánsan hangsúlyozták a régi és új hit összecsapását. Közben a táncosok, kihasználva a küzdőtér adta lehetőséget, berángatták a nézőket a választás népet megosztó dilemmájába, és innen feltartóztathatatlanul sodort magával a lendület mindenkit a drámai végkifejlet felé. Az előadás végén a közönséggel közösen énekelt nemzeti himnuszunk és a székely himnusz nyomatékosította bennünk a darabban felvetett konfliktust: dicsőítjük Istvánt, de tovább bennünk él Koppány lázadó szelleme. 

(Karácsonyi Zsigmond) 


Fotó: Codra Botond 




Az István, a király székelyföldi nagyprodukció szólistái, alkotói és rockzenekara múlt hétfőn sajtótájékoztatón számolt be a váltott szereposztás bemutatóinak tapasztalatairól: 

Az eseményen két fontos következtetés született: a szándék szerint lesz folytatása a nagyszerű előadásnak, valamint az, hogy létrejött egy székelyföldi társulat, amely még sokat akar dolgozni Sepsiszentgyörgyön.

Bár a közönség minden este cserélődött, a kirobbanó energia újra és újra átjött – ezt erősítették meg a produkció szólistái is. A sajtótájékoztatón ők is megosztották gondolataikat, mellettük pedig Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere; Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke; Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere; Orza Călin rendező-koreográfus; Dancs Zsolt producer; Szilágyi Zsolt Herbert zenei vezető; Werner Gábor karmester és Makkai Kálmán, a hattagú rockzenekar képviselőjeként. 

Dancs Zsolt elmondta, hogy a szerzőpárost és a rockoperát képviselő Rosta Mária jogtulajdonos, producer asszony régi álma, hogy erdélyi színészek is színpadra vigyék az előadást. És íme, az álom valóra vált: a kultúra iránt őszintén elkötelezett Sepsiszentgyörgy, a szervezési tapasztalat, illetve az intézményi háttér, amit az önkormányzat biztosított, lehetővé tette a szentgyörgyi premiert. Az előkészítési folyamat és a színpadi megvalósítás Rosta Mária producer tanácsai és útmutatása szerint történtek – hangsúlyozta, majd őszinte örömét fejezte ki, hogy az elkötelezett szervezőcsapat áldozatos munkája nyomán megszületett egy székelyföldi társulat, amely tovább élteti a rockoperát, és kész az újabb feladatokra is.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a teljes alkotóstábnak megköszönte azt a „fantasztikus erőt és energiát, amit a színpadról közvetítettek, ami minden eddigi visszajelzés szerint életre szóló élményt jelentett a nézőknek, én egészen biztos, hogy ebből az energiaforrásból még évtizedekig tudok meríteni, amikor szükségem lesz rá”. A polgármester azt mondta, azt szeretné, hogy ez a csodálatos élmény ne csak 15.000 emberhez jusson el, ezért a produkciót jövő augusztusban itt, Sepsiszentgyörgyön, a Sepsi Arénában újrajátszanák. „Ezt a csapatot, fantasztikus közösséget kár lenne szétbontani, szeretném, hogy ők is kötődjenek Szent- györgyhöz” – fejezte be mondandóját. 


Fotó: Zsigmond István



Tamás Sándor megyei tanácselnök gyermekkorát idézte meg a bemutató, amikor rongyosra hallgatta a lemezeket. Szerinte egy élő előadás nem hasonlítható össze semmivel, „nagyon nagy erőt és izgalmat ad, hol Istvánnak drukkoltam, hol Koppánynak” – fogalmazott. „Mi, székelyek, a történelem során bármit be mertünk vállalni, de lehet, hogy a 80-as, 90-es évek elején még a székelyek sem merték volna bevállalni ezt a produkciót. Viszont ebben a formában ez Kárpát-medencei szintű lett” – summázott.

Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere azokat az időket elevenítette fel, amikor ő is hasonló közegben dolgozott. „Tudom, hogy hányszor kell nagyot nyelni, mély levegőt venni, szalonképesen fogalmazni, mosolyogni, amikor nem esik annyira jól, ezért köszönöm különösen a befektetett munkát” – mondotta, majd vállalást tett, hogy ha jövőre tényleg újra megvalósul a produkció, szeretne hangsúlyosabban jelen lenni. 

Orza Călin rendező-koreográfus nagy megelegedéssel konstatálta, hogy idáig eljutottak, és mindazt az áldozatot, amit a siker érdekében be kellett vállalni, meghozták. „Ahhoz, hogy a közönséget megrendülve engedjük el, meg kell mártóznunk a pokol vizében. Nem lehet áldozat nélkül művészetet csinálni. Eldöntöttük, hogy egy komolyan vehető előadást viszünk színre, amelynek végén büszkén állunk és énekeljük el himnuszainkat” – hangsúlyozta. Orza Călin a táncosokat és a látvány-, valamint hangzásvilággal foglalkozó stábot is méltatta: „Három hivatásos együttes és egy műkedvelő együttes táncosai élénkítették a próbák hangulatát, a Háromszék Táncegyüttes, a Bekecs Néptáncszínház, az Udvarhely Néptáncműhely hivatásosai a színpadi játék dinamizmusát, képi mozgalmasságát és drámaiságát fokozták, míg a Kincskeresők lányai Réka játszótársaiként a jelenetek líraiságát, finomságát emelték ki. 

Dancs Zsolt producer szerint mindenkinek más időszámítás kezdődik az előadás után, és a 400 fős társulat kemény és alázatos munkával újat alkotott, megoldotta a lehetetlent: az István, a király rockoperát százszázalékban élőben vitte színre. „Ez a társulat nem széledhet szét, a továbbiakban is együtt kell maradnia” – fogalmazta meg a producer.

Szilágyi Zsolt Herbert, a produkció zenei vezetője azt szeretné, hogy Sepsiszentgyörgy az erdélyi kultúra fellegvára legyen, és ha ilyen szintű produkciókat tudnak létrehozni, és más jellegű kultúrát is a régióba tudnak sűríteni, akkor jó esély van, hogy mindenki felnézzen Sepsiszentgyörgyre.

Werner Gábor karmester még gondolkodási időt sem kért, amikor felkérték a feladatra. „Már az első workshopon professzionálisan szólalt meg a zenei alap, amelyet a rockzenekar biztosított. Ez végtelenül megnyugtatott, mert tudtam, ha ilyen fundamentumot tettek le, arra könnyű lesz építkezni. Egy olyan szimfonikus zenekart összeállítani, mint amit Filip Ignác összeverbuvált, nem egyszerű, a régióból mindenhonnan bekapcsolódtak a kiváló hangszeresek. A szándék pár nap alatt társulattá kovácsolta őket. A kórusok hónapokig tartó munkáját is méltatnom kell, hiszen nem egyszerű – a távolságok miatt – vezetni őket, de látom a tekinteteken, hogy figyelnek, és lelkesek, kiválóan működünk együtt” – fogalmazott.

A rockzenekar képviseletében Makkai Kálmán kért szót, és elmondta: ez egy hathengeres motor, sok lóerővel, ahol minden henger a megfelelő időben, a megfelelőképpen viszi a motort. „Nagy teher nehezedik ránk, hiszen ez rockopera. Emlékszem, az első találkozáskor Werner Gábor vette a kottát, és hangról hangra lekövette a próbánkat, utána pedig gratulált. Ez hatalmas erőt adott, akkor tudtuk, hogy működni fog” – majd azzal zárta gondolatait, hogy jobb énekeseket nem is kívánhat egy rockzenekar.

A nyilatkozatok után a szólisták is megosztották élményeiket. Szabó Előd, a produkció Tordája azt mondta, az 50 éves jubileumát ezzel a zenekarral és itt fogja ünnepelni, Ritziu Ilka-Krisztina, aki Rékát játssza az előadásban, úgy fogalmazott: legalább annyira jó volt a másik szereposztást kívülről nézni, mint színpadon állni. „Annyira büszkék voltunk mindenkire, jó volt érezni, hogy attól, hogy ülök egy széken, és nézlek titeket, ugyanúgy ott vagyok veletek. Ezt az érzést nem cserélném fel semmivel”. Kis-Lukács Bernadett szerint második otthonává vált ez a közösség, és Sepsiszentgyörgy is, „és akkor realizáltam, igazából hol vagyok, amikor augusztus 20-án épp nem volt énekelnivalóm, és hallgattam a kollégáimat mellettem a színpadon”. Ferencz Csabának nem adatott meg, hogy elölről lássa a produkciót, hiszen folyamatosan szerepben van, de óriási dolognak tartja, hogy összejött a társaság, és ilyen szolgálatot teljesít. Szép Gyula Bálint a kulisszák mögötti hihetetlen energiákat említette, és azt, hogy mindenki a maximumot nyújtja. Szabó Enikő szerint nincs lehetetlen, csak tehetetlen, és minden valóra válik, ha van tettrekészség.

Antal Árpád polgármester újság-írói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: egyeztetnek a jogtulaj- donossal, mert szeretnék, ha Erdély fővárosában, Kolozsváron, illetve a nemzet fővárosában, Budapesten több néző előtt mutatkozhatna be a székelyföldi előadás. Veszprém Sepsiszentgyörgy testvérvárosa, és a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa címet nyerte el, ott is helye lenne a produkciónak. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy Sepsiszentgyörgyhöz kössék az előadást, minden évben legalább 15 ezer ember láthassa, kulturális turizmus épülhessen rá, hiszen az István, a király rockopera egy nemzetpolitikai intézmény, amelyet folyamatosan újabb tartalmakkal lehet feltölteni.

(A székelyföldi István, a király produkció sajtóirodája)