Tíz év telt el a Colectiv-tragédia óta. Egy évtized nem volt elegendő, hogy az ígéreteket megvalósítsák, a vétkeseket felelősségre vonják, és az áldozatokat kárpótolják. De az évfordulós megemlékezés szervezőit az egyenruhások meg tudták bírságolni, így vált végképp egy abszurd szatírává mindaz, ami a tragédia után még remény volt.
A történet ismert, 2015. október 30-án egy fővárosi szórakozóhelyen ütött ki tűzvész, amely összesen 65 fiatal életébe került, és további százak sérültek meg. Az áldozatok többsége nem magában a tűzben vesztette életét, hanem utólag, a rendszer hibáiba halt bele egy olyan országban, amely ma is külföldre kénytelen küldeni a súlyos égési sérülteket, mert itthon nincs hol életben tartani őket.
A tragédia tízezreket vitt az utcára, lemondott a kormány, reformokat ígértek, új kórházakat, új rendszert, új erkölcsöt. És egy évtized alatt nem sok történt.
Azóta tizenkét ideiglenes vagy teljes mandátumú miniszterelnök adta egymás kezébe a kormánypalota kilincsét, de a beígért kórházak még mindig nem épültek meg. Legalább egyesek már folyamatban vannak, és az elmondható, hogy amelyik a megyeszékhelyen épül, azon még hétvégén is dolgoznak, de ezzel ki is merül a pozitívumok listája.
A felelősségre vonás és az áldozatok kárpótlása máig nem történt meg. A hatóságok izzadva dolgoznak évek óta, bírósági ügyek vannak folyamatban, a visszaküldött, elhalasztott vagy újratárgyalás alatt álló keresetekkel meg lehetne rekeszteni a Marost, de jogerősen senkit nem ítéltek el sem a hatósági mulasztásokért, sem a tragédia után emberéletekbe kerülő hibás döntésekért. Akik elnézték a szabálytalanságokat, talán ma is a régi szolgálati helyükön vannak, vagy speciális nyugdíjból nyomorognak, rács mögé nem került senki a felelősökből.
Az állam, amely tíz éve cserbenhagyta az áldozatokat, ma is csak adminisztrálja a szégyent. Ebben aztán van teljesítmény, hiszen a katasztrófát követő vizsgálati hullámban óriási összegre rúgó bírságolás ment le, és az aktatologatók buzgón szigorítottak a tűzvédelmi szabályokon is, amiknek betudhatóan számos szórakoztatóipari vállalkozás húzta le a rolót. Hogy hány család megélhetése, élete sínylette meg ezt az igencsak egyoldalú hatósági szigort, arról nincs feljegyzés, de ezek is közvetett áldozatai a tragédiának.
És a tizedik évfordulóra jutott az irónia csúcsa. Az impotens állam, amely semmit nem tudott még beváltani az ígéretekből, sem a vétkeseket nem vonta felelősségre, újabb háromezer lejt keresett az áldozatok hátán. Ennyire bírságolták meg a rendfenntartók a tragédia tizedik évfordulójára szervezett megemlékezés egyik szervezőjét, mert a résztvevőknek volt képük este tizenegyig nem hazatakarodni aludni. A Colectiv már nemcsak egy tűzvész neve, hanem egy olyan ország erkölcsi tükre, amely gyorsan gyászol, lassan tanul, és soha nem von felelősségre, ahol a halottaknak nincs igazságuk, és az élőknek már nincs bizalmuk az adóikból eltartott államban.
