*Fotó: Antalffy Endre sírja a református temetőben, a Bolyaiak sírja mellett
Elbúcsúz(t)unk a 2025-ös esztendőtől, amely a magyar tudományos életben – és itt Erdélyben nekünk, magyaroknak – Bolyai-évforduló volt; jó alkalom, hogy valamilyen módon megemlékezzünk Bolyai Farkas születésének 250. évfordulójáról. Hagyjuk egy kicsit magunk mögött a nagy matematikust, és idézzük fel Bolyai Farkasnak talán a legméltóbb utódját, Antalffy Endre munkásságát, aki a két Bolyai mellett nyugszik a marosvásárhelyi református temetőben, és akinek nagyságát egy forrásértékű dokumentum közlésével mutatom be.
Bolyai Farkas után a legnagyobb marosvásárhelyi tudósnak Antalffy Endre orientalistát tartom. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, mondván, hogy akár az orvosok, akár az irodalmárok és tanárok között is kereshetünk nála „nagyobb” tudóst. A matematika nyelvén is meg tudom fogalmazni ennek a kérdéskörnek a megoldhatatlanságát: a tudósok, művészek halmaza nem egy jól rendezett halmaz, és így ennek nem létezik legkisebb és legnagyobb eleme. A matematikában egy halmaz jól rendezett, ha bármely két eleméről eldönthető, hogy melyik a nagyobb. Márpedig ez sem a tudósok, sem a művészek világában nem dönthető el (szerencsére?).
Itt nem ajánlatos a mesterséges intelligenciától kérni segítséget, mert az csak az internetre felkerült adatokat veszi figyelembe, és annak van helyzeti előnye, aki az utóbbi 20–30 évben sokat szerepel(t) az interneten.
Sajnos Antalffy Endre nehéz korszakban alkotott, megélt két világháborút, a dühöngő nácizmust és a „dicső” kommunizmust! Megpróbált igazi humánus író és szabad gondolkodású tudós maradni, de ez neki sem mindig sikerült. Főleg nem a sztálinizmus „dicső” korszakában, amikor a pártpolitika keményen rányomta bélyegét az író és művész emberekre (is).
A hálátlan utókor nagyon gyorsan felejt. (De sokszor a hálás utókor is.) Egy kicsit azt is szeretném boncolgatni az írásommal, hogy miért feledkeztünk meg Antalffy Endréről.
1956-ban Marosvásárhelyen ünnepélyesen megemlékeztek Bolyai Farkasról halálának 100. évfordulóján. 1957-ben felállították Marosvásárhelyen a két Bolyai szobrát (Marosvásárhelyen az egyik legcsodálatosabb köztéri szobor, igazi művészi remekmű, méltó a két Bolyai szellemiségéhez.) 1958-ban elhunyt Antalffy Endre, de akkor még a közvélemény tudatában volt annak, hogy Marosvásárhely elvesztett egy második Bolyai Farkast! Nem véletlenül kapott díszsírhelyet a Bolyaiak sírja mellett a református temetőben (noha Antalffy Endre római katolikus volt). Akkor mindenki egyetértett azzal, hogy Antalffy Endre a tudományos életműve alapján a két Bolyai méltó utóda. Ezt elfogadta mind a világi hatalom, a városi és megyei pártvezetés, mind a református egyház vezetősége is, melynek olyan tudós gondnoka volt, mint dr. Farczádi Elek történész, Antalffy Endre méltó barátja és írótársa. Tehát a marosvásárhelyi református egyházközség gondnoksága is azonnal beleegyezett abba, hogy a két Bolyai mellé temessék Antalffy Endrét.
Sajnos aztán szép lassan elhunytak azok a tudós-, író- és művész társak, akik még személyesen ismerhették a tudós orientalistát és hallgathatták lenyűgöző előadásait.
Viszonylag keveset publikált, mert abban a korban csak a pártlapoknak és a kommunizmust és szocializmust dicsőitő propagandairodalomnak volt szabad publikálási felület és lehetőség. A két világháború között is erősen korlátozott volt a publikálási lehetőség. Legnagyobb műve is, a Korán magyar fordítása csak kéziratban maradt meg, ma is így őrzi az állami levéltár.
Mai fejjel gondolkodva ez nagyon szomorú. Most, amikor az internet, különböző közösségi médiák, a gomba módra szaporodó kiadók és webes felületek gyakorlatilag korlátlan lehetőséget biztosítanak a publikálásra, nehezen értjük meg, hogy 1989 előtt még az írógépek használata is tiltva volt, nem is beszélve a közlésről. Így csak a nagyon alapos olvasó (helyesebben szólva kutakodó olvasó) fedezheti fel, hogy Antalffy Endre milyen területeken alkotott maradandót: perzsa irodalom, modern irodalom, történelemtudomány, orientalisztika, műfordítás stb., de politikusként is számontartjuk, lévén a legnehezebb időben, az impériumváltás idején volt alispán.
A Népújság jóvoltából több cikkemben is megemlékezhettem Antalffy Endréről1, de nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is indult tudósi pályája. Tudtam, hogy papi pályára készült, és ez a római katolikus egyházban nagyon szigorú szabályok között történik, így elhatároztam, hogy felkutatom Antalffy Endre tanulmányainak kezdetét. Szerencsére a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Érseki és Főkáptalani Levéltára nagyon rendezett, és Vass Csongor levéltáros készségesen kikereste nekem az Antalffy Endrét érintő okiratokat2. Most ezen okiratokból a legfontosabbnak ítélt dokumentumokat szeretném az olvasókkal megosztani.
Antalffy Endre elemi tanulmányait szülőfalujában, Ratosnyán kezdte, ahol édesapja tutajos volt a Maroson. Hét testvére volt, Antalffy Endre volt a harmadik gyermek. Elemi iskoláit Gödemesterházán, Üvegcsűrön és Szászrégenben végezte, végül Marosvásárhelyre került az akkori Római Katolikus Főgimnáziumba (a mai Római Katolikus Líceum jogelődjébe).
Első okirat:
„D. a J. Kr.3
Nagyméltóságú Püspök Úr4!
Kegyelmes Atyám!
Ismerve Nagyméltóságodnak a szegények iránti könyörületességét és kifogyhatatlan bőkezűségét, senkihez sem fordulhatok nagyobb bizalommal, mint Nagyméltóságod jóságos, atyai szívéhez. A vidéki orvosok egyenes utasítására Buda-Pesten – miként a csatolt orvosi bizonyítvány is mutatja – súlyos operációnak kellett magam alávetnem, mely szegény szülőimet már eddig is oly nagy költségbe vonta, hogy az operáló orvos-tanár díjazása saját erejükből, újabb kölcsön felvétele nélkül teljes lehetetlen.
Alázattal kérem tehát Nagyméltóságodat, kegyeskedjék nekem, Szász-Régenben lakó édes-atyám Antalffy József címére 50 frtot kegyesen utalványozni, mely összeggel rajtam szegény szülőim teljesen segítve lennének.
Nagy összeg ez Kegyelmes Atyám!
s magam is vonakodva, de a szükség kényszere alatt bátorkodom ily nagy kéréssel alkalmatlankodni.
De indítsa könyörületre Nagyméltóságod nemes szívét az a körülmény, hogy szegény szülőim tőlem távol, a miattam s a szükség miatti aggodalomtól közel állanak a kétségbeeséshez. Könyörüljön meg nemes szíve rajtam, hisz jól tudja Nagyméltóságod, mi a betegség. Ismételve kérésem: alázattal kérem Nagyméltóságodat, könyörüljön rajtam s szegény szülőimen s én míg tanuló leszek szorgalommal és jó magaviselettel s ha majd az ég szent célomhoz juttat, buzgósággal egyházmegyém is kegyes Püspökömhöz való hű ragaszkodással fogom ezt meg hálálni.
Buda-Pest, 1895. aug.
Nagyméltóságod legkisebb szolgája, Antalffy Endre, VIII. gymn. oszt. tan. növ. pap.”
Ez az első okirat, amely fennmaradt a 8. osztályos (mai 12. osztályosoknak megfelelő) tanulótól. Az további okiratok megértéséhez tudni kell, hogy Antalffy Endre már tanuló korában bőrtébécében szenvedett. Ezt akkor nem tudták gyógyítani. Megpróbálták műtéttel eltávolítani, de sikertelenül, mert betegsége állandóan kiújult. Gondolhatják, hogy ez milyen nagy gondot jelentett a nagyon szegény sorsú Antalffy családnak és főleg a tanuló ifjúnak.
Sajnos a püspök nem tudta anyagi segítségben részesíteni az Antalffy családot.
Az okiratra ráírták a püspök döntését: Nem 3094. pp. 30 August 1895. Antalffy Andreas clericus subsidium petit. aug. 1895.
Antalffy Endre VIII. gymn. oszt. tan. pap. kérelme, amelyben súlyos betegségében pénz segélyt alázatosan esedezik.
Negativa datur resolutio 4/9/1895.
Lönhart püspök értesíti az Antalffy család plébánosát is:
„Nagyon tisztelendő Rácz István alesperes, plébánosnak Szász Régen
Antalffy Endre VIII.ik gymn. osztályos tanuló-, papnövendéknek Budapestről segélyért hozzám intézett kérésére Szász-Régenben lakó atyja Antalffy József útján, a melléklet orvosi bizonyítvány kézbesítése mellett, szíveskedjék válasz képen értésére adni, hogy sérelmét megfelelő alap hiányában nem teljesíthetem.
Egyébiránt, –
Piski, 895. szept.-ber 4. jóakaró főpásztora
ss (kiolvashatatlan)”
„Nagyméltóságú Lönhárt Ferencz püspök úrnak, Károlyfehérvárt
alázatos kérése az erdélyi egyházmegye philosophusi osztályának, melyben a beíratási díj kegyes elengedéséért esedezik.
ad. num. 28-1896 semni. Cleri jún.
D.a J. K.
Nagyméltóságú Püspök Úr! Kegyelmes Urunk!
Alulírottak azon alázatos kéréssel járulunk Nagyméltóságod színe elé, hogy kegyeskedjék az alul írt ügyben pártfogását számunkra biztosítani.
Ugyanis a gymnasium igazgatóságától felszólítást kaptunk, hogy mivel az idén tandíj felemelés volt, azért nekünk is öt forint beíratási díjat kell fizetnünk. Azonban mi a legjobb akarat mellett sem tehetjük, mert eltekintve attól, hogy szegény sorsúak vagyunk a fenti felszólításnak nem tehetünk eleget annál is inkább, mivel csak most szólított fel az igazgatóság, hogy kötelezettségünknek eleget tegyünk és pedig két hét leforgása alatt. Különösen nem tehetünk eleget mi VIII. osztályosok, mert a közelendő érettségi minden pénzünket felemészti.
Nagyméltóságod atyai szívéhez fordulunk tehát s kérjük, hogy kegyeskedjék ezt a felszólítást ránk nézve tűrhetővé tenni s oda módosítani, hogy mi ezen öt-öt forint lefizetésének terhe alól megmenekedjünk, mert szülőink szegénysége teljesen nem engedi azt, hogy mi ezen hirtelen bekövetkezett tehertől megszabaduljunk.
Ebben az ügyben csakis Nagyméltóságodhoz fordulhatunk s ismételve kérjük, hogy adjon helyet esdeklésünknek.
Azon erős reményben, hogy Nagyméltóságod alázatos kérésünket meghallgatja
Maradunk Károlyfehérvárt, 1896, márcz. 18.
legkisebb fiai: Antalffy Endre, Cserba Béla, Dietl Gusztáv, Kacsó Boldizsár, Molnár Miklós, Orbán János, Schiller Ede, Tunyogi Endre, Vasitsek Gyula, Bobek Antal, Gábor József, Holló János, Hortáver István, Kacsó László, Mákszem József, Voith Antal.”
(Folytatjuk)
1 Oláh-Gál Róbert: Antalffy Endre – egy nagy hatású, de elfelejtett nyelvésztudós (I. – IV.), Népújság 2018-07-13., 2018-07-20., 2018-07-27., 2018-08-03. és lásd: Oláh-Gál Róbert: A holokauszt emléknapja tiszteletére, 2021-01-29.
2 Itt mondok köszönetet Vass Csongornak, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Érseki és Főkáptalani Levéltár levéltárosnak.
3 Dicsértessék a Jézus Krisztus!
4 Antalffy Endre a levelet Lönhart Ferenc püspöknek írhatta, mert Lönhart Ferenc 1882. március 30. – 1897. június 28. között volt gyulafehérvári püspök
