A keletkezéstől a rekordok könyvéig

Beszéljünk a Medve-tóról

Olvasóinkat már júliusban tájékoztattuk, hogy 2019. július 3-án a Medve-tó bekerült a rekordok könyvébe. A World Academy Record, a világrekordokat tömörítő és csoportosító legnagyobb szervezet a világ legnagyobb heliotermikus tavaként ismerte el Szováta, sőt egész Maros megye koronaékszerét, a Medve-tavat.

A nyár végén Szovátán Fülöp László Zsolt polgármesterrel idéztük fel ismét röviden a jelentős eseményt. Hiszen a világ legnagyobb és legmélyebb heliotermikus tavának tulajdonképpen rövidebb élettartamot jósoltak. 

A polgármester szerint mindig büszkék voltak a tóra és egész Szovátára, és örülnek, hogy végre méltó elismerést nyert. „Ebben rengeteg munka van, mert talán már el is tűnt volna, ha annyian nem küzdöttek volna azért, hogy megmaradjon.”

A perek lezárultak, a tulajdonos az állam, a használati jog a fürdővállalaté

Köztudott, hogy évekig folytak a perek a Medve-tó tulajdonjoga miatt, amit annak idején a szovátai önkormányzat magának követelt. Közben még telekeltette is magának. Öt évig tartó pereskedés után a fürdővállalat kapta meg a tó használati jogát, és törleszti az államnak a koncessziós szerződésben vállalt pénzügyi kötelezettségeit. 

A polgármester szerint érdekes módon az önkormányzatnak ma is megvan az érvényes telekkönyvi kivonata, nem szüntették meg. A bírósági végzésben nem kérték annak a felszámolását. 

„Ez egy nagyon régi vita, valójában lezártnak tekintem. Ahelyett, hogy a harcba fektetnénk energiát, mindenki végezze a dolgát, s haladjunk előre” – jelentette ki Szováta első embere.

1875. május 27.

A Medve-tó keletkezéséről számos feljegyzés áll rendelkezésünkre. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan tó, mely kialakulásának kezdetét napra pontosan ismerjük: 1875. május 27-e. Ezt a dátumot dr. Lengyel Béla közjegyzői hivatalban felvett jegyzőkönyve alapján határozták meg, melyet 1898-ban ismertetett Budapesten. A jegyzőkönyvet 1897. október 30-án írták, amely két sóőr és egy szovátai lakos tanúvallomását tartalmazza – olvasható a www.medveto.ro honlapon.

„A helyszínelés itt Szovátán 1873-1874-ben folyt le, s ezután egy évvel, tehát 1875 év nyarán – jól emlékszem, éppen Úrnapja délelőttje volt – néhai Simon András sóőr társammal a mostani Illyés-tó fenekén lévő réten szénát gyűjtöttünk. Délelőtt 11 órakor a hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égiháború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyés-hegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt, s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán-hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte” – tudjuk a tó keletkezését vizsgáló bizottság jegyzőkönyveiből.

A szovátai sóstavak keletkezése a só felszíni megjelenésével és a régi sóbányászattal áll szoros kapcsolatban, a tavak a hajdani bányák beszakadása, a könnyen oldódó só, valamint a beszivárgás következtében sós dolinákban alakultak ki.

A mai tó területe a Pálné gödre néven volt ismeretes, ahol feltehetően már több ízben is kialakulhattak sóstavak.

A Medve-tó elődje a Fehér-tó volt, melynek gátja az 1850-es években beszakadt. Egy felhőszakadás, a tó a helyén található kaszáló beszakadása és az így kialakult vízelnyelő elzáródása indította el a tó keletkezésének folyamatát. A kaszáló beszakadását előidéző sómozgások már 1860-ban elkezdődtek, de a Medve-tó a maihoz hasonló formáját 6 év alatt, azaz 1875 és 1881 között nyerte el. Több év kellett hozzá, mivel a tómedence beszakadása is több részben történt, és a beömlő patakok sem töltötték fel azonnal a mélyedést. (Forrás: www.medveto.ro)