2019. október 18., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Beszéljünk a Medve-tóról

Olvasóinkat már júliusban tájékoztattuk, hogy 2019. július 3-án a Medve-tó bekerült a rekordok könyvébe. A World Academy Record, a világrekordokat tömörítő és csoportosító legnagyobb szervezet a világ legnagyobb heliotermikus tavaként ismerte el Szováta, sőt egész Maros megye koronaékszerét, a Medve-tavat.

A nyár végén Szovátán Fülöp László Zsolt polgármesterrel idéztük fel ismét röviden a jelentős eseményt. Hiszen a világ legnagyobb és legmélyebb heliotermikus tavának tulajdonképpen rövidebb élettartamot jósoltak. 

A polgármester szerint mindig büszkék voltak a tóra és egész Szovátára, és örülnek, hogy végre méltó elismerést nyert. „Ebben rengeteg munka van, mert talán már el is tűnt volna, ha annyian nem küzdöttek volna azért, hogy megmaradjon.”

Fotó: Nagy Tibor


A perek lezárultak, a tulajdonos az állam, a használati jog a fürdővállalaté

Köztudott, hogy évekig folytak a perek a Medve-tó tulajdonjoga miatt, amit annak idején a szovátai önkormányzat magának követelt. Közben még telekeltette is magának. Öt évig tartó pereskedés után a fürdővállalat kapta meg a tó használati jogát, és törleszti az államnak a koncessziós szerződésben vállalt pénzügyi kötelezettségeit. 

A polgármester szerint érdekes módon az önkormányzatnak ma is megvan az érvényes telekkönyvi kivonata, nem szüntették meg. A bírósági végzésben nem kérték annak a felszámolását. 

„Ez egy nagyon régi vita, valójában lezártnak tekintem. Ahelyett, hogy a harcba fektetnénk energiát, mindenki végezze a dolgát, s haladjunk előre” – jelentette ki Szováta első embere.

1875. május 27.

A Medve-tó keletkezéséről számos feljegyzés áll rendelkezésünkre. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan tó, mely kialakulásának kezdetét napra pontosan ismerjük: 1875. május 27-e. Ezt a dátumot dr. Lengyel Béla közjegyzői hivatalban felvett jegyzőkönyve alapján határozták meg, melyet 1898-ban ismertetett Budapesten. A jegyzőkönyvet 1897. október 30-án írták, amely két sóőr és egy szovátai lakos tanúvallomását tartalmazza – olvasható a www.medveto.ro honlapon.

„A helyszínelés itt Szovátán 1873-1874-ben folyt le, s ezután egy évvel, tehát 1875 év nyarán – jól emlékszem, éppen Úrnapja délelőttje volt – néhai Simon András sóőr társammal a mostani Illyés-tó fenekén lévő réten szénát gyűjtöttünk. Délelőtt 11 órakor a hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égiháború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyés-hegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt, s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán-hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte” – tudjuk a tó keletkezését vizsgáló bizottság jegyzőkönyveiből.

A szovátai sóstavak keletkezése a só felszíni megjelenésével és a régi sóbányászattal áll szoros kapcsolatban, a tavak a hajdani bányák beszakadása, a könnyen oldódó só, valamint a beszivárgás következtében sós dolinákban alakultak ki.

A mai tó területe a Pálné gödre néven volt ismeretes, ahol feltehetően már több ízben is kialakulhattak sóstavak.

A Medve-tó elődje a Fehér-tó volt, melynek gátja az 1850-es években beszakadt. Egy felhőszakadás, a tó a helyén található kaszáló beszakadása és az így kialakult vízelnyelő elzáródása indította el a tó keletkezésének folyamatát. A kaszáló beszakadását előidéző sómozgások már 1860-ban elkezdődtek, de a Medve-tó a maihoz hasonló formáját 6 év alatt, azaz 1875 és 1881 között nyerte el. Több év kellett hozzá, mivel a tómedence beszakadása is több részben történt, és a beömlő patakok sem töltötték fel azonnal a mélyedést. (Forrás: www.medveto.ro)