A karácsonyi énekek üzenete
Ha hallom vagy éneklem őket, valami ki nem fejezhető boldogság fog el, és betölti egész lényemet. Szövegük, dallamuk szintúgy lebilincselően hatnak rám, ránk, s mélységes templomi áhítatot keltenek, szent karácsony isteni szelleme izzik bennünk. E fenséges ünnep eszmeisége az emberiség örök vágyait tükrözi: szeretet, béke, örömszerzés magunknak és embertársainknak.
Ezek tartják össze a társadalom közösségeit, így a családot is, egyszersmind biztosítják a harmóniát. Nélkülözhetetlenek! Nélkülük kegyetlenség, durvaság tenné pokollá az életet.
Az üzenetet hallom, érzem a karácsonyi énekekben. A szeretet a legfontosabb, mindent magába foglal, ami a boldogsághoz szükséges. Ezt fejezi ki János-Pál pápa Mosolyod című verse is. „Mosolyod, mely szívedből fakad/ Sugározza be arcodat/…Az igaz barátság látható jele,/ Hintsd be a világot egészen vele!/ Mosolyod nyugalom a megfáradtaknak,/ Bátorság a csüggedőnek,/ Vigasz a szomorkodónak./ Aki nem sugározza vissza a várt mosolyt/ – Légy nagylelkű –, a magadéból adj!/ Mert senkinek sincs nagyobb szüksége rája,/ Mint aki visszaadni nem tudja.”
Az örömszerzés csak akkor teljes, ha igaz, meleg lélekből jött, mosolyfényben ragyog! Szent karácsony középpontjában Jézus áll, Őt ünnepeljük a világ szeretet ünnepén! Azért jött a földre, hogy megváltsa a világot bűneitől.
Megrendítő, hogy az ember mennyire elrugaszkodott az isteni tanításoktól, mintha ma a szeretet jégkorszakában élnénk, szenvednénk: gőgös, más országokon mindenképpen uralkodni akaró cézárok véres háborúkat robbantanak ki, gyűlöletvulkánok okádják szüntelenül ádáz mérgüket, pénzmilliók és acsarkodó vad eszmék agyarai forgatják fel a világ rendjét. Az éghajlatváltozás szörnyei marcangolják, tépik szülőbolygónkat, iszonyú pusztításokat okozva, de a káros hatások kezelésére már nincsen pénz. Titanic-időket élünk.
Szent karácsony magasztos eszméihez menekül a meggyötört, eltiport ember reményt, hitet, erőt lelni.
Ne lanyhuljon, ne aludjon ki soha az éltető isteni láng: a hit!
Öregkoromban – 92 éves vagyok – mindig fülemben zsonganak az igen kedves karácsonyi énekek, versek, melyekre édesanyám tanított, és a csillogó-villogó fenyőfa körül állva testvéreimmel csillogó szemmel, sugárzó arccal és lélekkel harsányan adtuk elő. Sokszor még nyáron is váratlanul előbukkannak, és egyszer csak azon veszem észre magam, hogy dúdolom őket.
Olvastam, hallottam, tapasztaltam, hogy a gyönyörűséges karácsonyi énekek, például a Csendes éj, mélységesen hat a közönségre is. Sőt a hitetlenre is, annyira, hogy könnyekig meghatódik.
Karácsony legyen mindannyiunknak a szeretet, a béke, az örömszerzés nagy ünnepe! Szelleme hassa át ezt az egész világot! Hát szóljanak, csengjenek, zengjenek, harsogjanak a gyönyörű szép karácsonyi énekek! Hadd hallják meg a nagyhatalmak vezetői is!
Kajcsa Jenő
