A kanadai Sziklás-hegység (4.)

Lassan indulunk is tovább a Lake Louise-tól, aznap még sok mindent szeretnénk látni. A következő megállónk a Moraine Lake, mely a közelben van, mintegy 20 km-re a Louise-tótól. Az út festői, a Valley of the Ten Peaks, azaz a tíz csúcs völgyében helyezkedik el. Ahogy a tóhoz közeledünk, az út szélén már legalább egy km-re sorakoznak az autók, úgy látszik, nincs parkolóhely. Próba szerencse jelszóval azonban úgy határozok, elmegyünk, ameddig csak lehet. És szerencsénk volt, egy kocsi éppen előttünk távozott. Sétálunk egyet a tó partján, a Morain-tó szépségben vetekszik a Louise-tóval. Gyönyörködünk a tájban, utána pedig indulunk a napi úti célunk, a Golden felé.

Az út csodálatos. Golden British Columbia nyugati részén, a Kicking Horse és Columbia folyók találkozásánál, a Yoho nemzeti park nyugati oldalán fekszik. A cree indiánok nyelvén a Yoho ámulatot, meglepetést jelent, és nehezen lehetett volna megfelelőbb nevet találni a parknak. Miután átmegyünk a Kicking Horse-hágón, utunk az ugyanolyan nevű folyó völgyében vezet. Jobb oldalon megjelenik a Yoho folyó, érdemes elkanyarodni, hiszen itt van 14 km-re a 254 m magas Takakkaw-vízesés. Megérdemli a nevét, cree nyelven azt jelenti, hogy csodálatos. Napokat lehetne a környéken tölteni, annyi a látnivaló, nehéz rászánni magunkat, hogy továbbinduljunk.

Golden város kicsi, kevesebb mint 500 lakosa van, és mint ilyen, csak idegenforgalmi jelentőségű, hiszen öt nemzeti park közelében fekszik (Glacier, Mt. Ravelstoke, Kootenay, Yoho és Banff). A kilátás festői, heteket lehetne itt tölteni, hogy csak az ismertebb helyeket bejárjuk. Időnk azonban kevés. Így hát csak megállunk a városka elején az idegenforgalmi iroda parkolójában, hogy gyorsan bekapjunk egypár falatot. Evés után indulunk is tovább Revelstoke irányába, ahol aztán igyekszünk szállást találni. Előre nem foglaltam szállást, mert az útiterv nem volt olyan alaposan kidolgozva, hogy pontosan tudjuk, meddig megyünk. 

Utunk a Glacier (nem tévesztendő össze az amerikai Glacier nemzeti parkkal), illetve Revelstoke nemzeti parkon vezet át, s a hátralevő 150 km hamar mögöttünk marad, míg a tájban gyönyörködünk. Aztán lassan lemegy a nap, a hegyekben hamarabb sötétedik, s mire megérkezünk Revelstoke-ba, már sötét van. Szállodát gyorsan találunk, csak találomra elindultam az egyik hirdetés irányába, és volt is szabad szoba. A szállodából, mely egy dombtetőn van, a kilátás gyönyörű, egyik irányban a Columbia folyó völgye, a szemközti oldalon pedig a hegyoldal. Már sötét van, de azért járunk egyet, hogy megmozgassuk elzsibbadt tagjainkat. Utána pedig leülünk a szálloda kertjében egy-egy kanadai sört meginni. A helyi barna sör kitűnő (vagy talán csak mi szomjaztunk meg?), és lassan felelevenítjük, hogyan is voltak a dolgok 30 évvel ezelőtt, amikor még otthon voltunk és fiatalok. Közel jár éjfélhez, amikor végül is szedelőzködünk, mert másnap is hosszú út vár reánk.

Reggel úgy határoztunk, hogy még elmegyünk nyugatra Kamloopsig, onnan pedig a Thomson folyó mentén északra, Jasper irányába. Az út továbbra is szép, egy ideig az Adams-tó partján vezet, de Sorrento után magunk mögött hagyjuk a tavat.

Innen Kamloopsig kevesebb mint 100 km maradt. Kamloops aránylag nagy város, közel 80.000 lakossal, a Thomson folyó partján. Miután az aranyláz elmúlt az 1860-as években, Kamloops átállt fakitermelésre és -feldolgozásra, valamint juh- és szarvasmarha-tenyésztésre.

Megállunk a megszokott presszókávéra, és sétálunk egyet a város régi központjába, mely kellemes benyomást kelt rendezettségével, tisztaságával. Lassan indulunk is tovább északra a Thomson folyó mentén. Akaratlanul is teszünk egy vargabetűt a város újabb részén, az egyetem körül, a településnek ez a része is kellemes benyomást kelt.

Az út továbbra is szép hegyek között vezet, s az időjárás végig kedvezett, sütött a nap. A vidék eléggé elhagyatott, lakott helyiséggel elég ritkán találkozunk. Alkonyatkor megállunk a Blue River nevű helységben, félúton Kamloops és Jasper között. Blue River egy kis falu, kevesebb mint 300 lakóval. Keleten a Monashee, nyugaton pedig a Cariboo hegység határolja. Fekvésénél fogva páratlan lehetőséget nyújt betekinteni Brit Columbia egyedülálló természeti szépségeibe. A Monashee hegység mögül reggel felbukkanó nap felejthetetlen élmény nyújt. 

Másnap reggel sétáltunk egyet a falu környékén, és meglepődtünk, hogy ilyen kicsi település létére milyen rendezett. A helyi park kis tavával kellemes pikniklehetőséget nyújt. Az út további része Jasper felé, valószínűleg már közhelynek hangzik, de szép, a Mount Robson Parkon vezet keresztül. A 3954 m magas Mount Robson egyike a kanadai Sziklás-hegység legmagasabb csúcsainak. Lassan aztán keletre térünk, átmegyünk a vízválasztón, és közeledünk Jasperhez. Végleg elhagyjuk Brit Columbiát, ismét Alberta tartományban vagyunk. Jasper északon hasonló szerepet tölt be, mint délen Banff, csak sokkal kevésbé reklámozzák, ennélfogva kevésbé felkapott. A Jasper nemzeti park központjában található, az Athabasca és a Miette folyók találkozásánál. Kisváros, kevesebb mint 6.000 lakossal, csak nemrégen léptették elő várossá. A természet bőkezű volt hozzá, fekvése festői, és fontos idegenforgalmi központ, mind nyáron, mind télen.

Az Icefield autóút Jasperból indul délkeletre, követi a Sziklás-hegység vonulatát Banffig. Mintegy 288 km hosszú, és egyike a legszebb utaknak. Jaspertől az Athabasca folyó medrét követi, a hegycsúcsok és tavak egymást váltják, de több gleccser is akad. A legismertebb talán az Athabascagleccser, mely a Columbia jégmezőhöz tartozik. Egyike a kevés gleccsereknek, melyekre autóval fel lehet vezetni. A jégréteg vastagsága helyenként eléri a 300 métert, de mióta utoljára itt jártunk, szemmel láthatóan olvadt.

Összegezve: csodálatos szabadságunk volt, még az idő is végig velünk tartott.