Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Arról többször írtunk, hogy finoman szólva zavaros a kormány gazdasági válságkezelő programja. Ezt most már hivatalosan is beismerték azzal, hogy megszüntették a beruházások élénkítésére kiírt programot, amelyre a tavalyi választási kampányban félmilliárd eurót ígértek, és a pénzt átirányították egy másik támogatási programra, amely eleve fedezet nélkül volt elindítva.
Hogy a félmilliárdos beruházástámogatási program inkább volt kampányszólam, mint valós támogatási szándék, az már februárban derengett, amikor az új gazdasági miniszter leállította, és bírálta is az elődje által beindított kezdeményezést. Szó se róla, a vállalkozói szféra sem volt elájulva tőle, mert voltak benne kifogásolható kritériumok, de ettől még közel harmincezer cég áldozott időt, pénzt és energiát a pályázata összeállítására. Szóval a télutón azt mondta a miniszter, hogy átdolgozzák és újraindítják a programot. Azóta, mint mifelénk megszokott, semmi érdemleges nem történt. A múlt heti kormányülésig, amikor bejelentették, hogy megszüntetik az egészet, s a pénzkeretet átirányítják a szintén cégek számára, de forgótőke-támogatásra irányuló programra. Ez utóbbit lényegében keret nélkül indították el, és ennek megfelelően, amióta működik, csigalassúsággal fizetik az igényléseket. A hírek szerint a most ebbe átvitt félmilliárd euró sem lesz elég minden pályázatra.
Még egy jól dolgozó kormánnyal is megeshet, hogy elszámolja magát, s menet közben át kell szabnia a dolgokat, hogy jusson mindenre valamennyi a rendelkezésre álló forrásaiból. Az olyan csapnivalók, amilyenek nálunk váltogatják egymást, azok mondanak nagyokat, s aztán kapkodnak fejetlenül.
A jelek világosan arra mutatnak, hogy a baj nem a pénzzel van, hanem az ésszel. Mert időközben a pénzügyminisztérium közvitára bocsátott egy tervezetet, amely szerint 750 millió euróval támogatnának olyan külföldi beruházókat, akik legalább százmillió euró értékű befektetést hoznának az országba. Innen látszik, hogy itt olyanok hoznak döntéseket, akik a valós életben, a versenyszférában nem sokat tettek le az asztalra, mert akkor fel kéne tudniuk mérni, hogy a már meglevő és itt dolgozó cégek beruházásainak támogatásával sokkal hamarabb lehetne eredményt felmutatni, mintha külföldieket próbálnak idecsábítani. Az sem rossz ötlet, de ahhoz elengedhetetlen lenne az is, hogy bizalomgerjesztő képet mutassanak a potenciális befektetőknek az országról és a lehetőségekről. Mert látva ezt a fejetlen kormányzati kapkodást, nem valószínű, hogy a mágnások egymás sarkát taposnák a határon.