A jó mester is holtig tanul… és tanít

Szinte egész élete a gépek, motorok között telt el. Nemcsak a munkaévek során, hanem nyugdíjazása óta is ezzel foglalkozik, bíbelődik vagy éppen tanulmányozza. Ő a környék egyik legkeresettebb szakértője. Ha valakinek gondja akad a mezőgazdasági gépével, tudja, kihez kell fordulni tanácsért. Újabban a tudás átadásán töri a fejét.

December elejéig minden szombaton fiatalok állták körül a székelytompai Tóth Márton munkaasztalát. Különböző gépek és járművek alkatrészeit tanulmányozták, önindítót, áramfejlesztőt, elektromágneseket szedtek szét, tisztítottak, olajoztak meg összerakás előtt. Mi az, hogyan épül fel, hogyan kell bekötni, hogyan működik egy relé, kontaktház, világítás, duda, ablaktörlő egy autónál – ilyen kérdéseket és alkatrészeket „boncolgattak” az asztal mellett. Közben minden fontosabb lépést, kifejezést vagy egy-egy alkatrész nevét feljegyezték a kéznél levő füzetükbe. Az idős mester kérte őket erre. „Ahogy kilépsz a kapun, elfelejtetted!” – figyelmeztette állandóan a mellette bíbelődő vagy figyelő tizenéveseket.

A decembertől áprilisig tartó, a hideg időszakra beiktatott „szünidőben” faggattuk a 76 éves mestert, hogy miért vette rá magát, hogy falubeli fiatalokat tanítson. Szeretné megszerettetni velük a motorok világát – jön mosolyogva az egyszerű válasz. Öt-hat tizenéves tért be hozzá szombatonként egy-másfél órára: díjmentesen oktatja őket, türelemmel, néha mókás megjegyzésekkel magyaráz, utasít, felszólít, ellenőriz. Látszik, hogy minden szaktudását szeretné átadni nekik. Ők pedig szívesen fogadták a kezdeményezését, hiszen melyik tinédzsert ne érdekelné a motorkerékpár, az elektromos roller vagy akár a kerékpárra szerelt áramfejlesztő, jelzőlámpa vagy duda működése? Ha pedig elromlik, rögtön Márton bácsinál állnak meg vele. Ezért próbálja őket a gépi mechanika és elektronika alapjaira megtanítani. A tavasszal folytatni szeretné a tavaly nyáron elkezdett oktatást, és örülne, ha még három-négy fiatal bekapcsolódna. Az alapok megvannak, a tavasztól szemléltetőeszközök, táblák használatát tervezi, amelyeken a tanítványok is elvégezhetnének egy-egy bekötést, szénkefecserét, vagy akár elészíthetnék a kapcsolótárcsa vagy kontaktház működési modelljét – tudjuk meg.

A mindennapi tapasztalat hívta elő belőle az „oktatót”. A múltban mezőgépészeti javítóműhelyben dolgozott, ezért nyugdíjas korában is sokan keresik fel számos kérdéssel vagy alkatrésszel. Javításra, cserére, szaktanácsra van szükség, ezért fordulnak hozzá a régi és mai „traktoristák”, de az a tapasztalata, hogy a fiatal mezőgazdászoknak is tanulniuk kellene a géptant vagy elektronikát, mielőtt megvásárolnak egy munkagépet, és felülnek rá. Tapasztalata szerint amikor egy gép leáll, a legtöbb fiatal gazda azt sem tudja, „hová kell nyúlni”, ha például nincs elég töltés az akkumulátorban. Vagy egyszerűen csak félnek hozzányúlni. A tinédzsereknek, fiataloknak pedig éppen ezért szeretné átadni a tudását: ha autót, motorkerékpárt vásárolnak majd, legyen fogalmuk, hogy az miből épül fel, és hogyan működik. 

A megyében teljesen leépültek a „traktoriskolák”, nincs mezőgépészképzés, a közelben Nyárádszeredában van autószerelői szakképzés, de elkelne egy mezőgépészeti osztály is – véli. Ma már bárki vásárolhat traktort vagy munkagépet, felül rá, de ha elromlik, nincs kihez fordulni tanácsért. Olyan is előfordult, hogy tízévi használat után sem tudta a géptulajdonos, mit kell tennie, ha valami rendellenességet tapasztal. Ilyenkor személyesen fordulnak hozzá, vagy telefonon kérik a segítségét – mondja.

Tóth Márton Nyárádmagyaróson született, Szovátán nevelkedett, 17 évesen került a sáromberki mezőgépészeti szakiskolába 1963-ban, a hároméves tanulmányok után a nyárádszeredai mezőgépészeti állomásra (SMT) kapott kihelyezést. Itt dolgozott szinte a nyugdíjazásáig, kivéve azt a három évet, amikor egy szovátai cég marosszentgyörgyi munkapontjához került, majd a 2004-es nyugdíjazását megelőző három munka nélküli évet. Csupán inas korában ült traktorra, amikor „hernyótalpas” 270-es traktorokat is lehetett látni a mezőn. Azt követően javító-szerelő alkalmazott volt. A nyárádszeredai SMT-nek nagy volt a körzete, mintegy negyven gépállomás tartozott ide Nyárádremetétől Ákosfalváig, Nagyernyétől Balavásárig és Parajdig. Mivel az SMT labdarúgócsapatában játszott, Nyárádszeredában biztosítottak munkát neki, mindig a központi műhelyben dolgozott, vagy a szerelő-javító autóval járták a vidéket. A gépészet mellett autóvillamosságot is tanult, először egy aradszentannai iskolában végzett tanfolyamot, de erről csak igazolást kapott, ezért később kénytelen volt egy másik kurzust is elvégezni Marosvásárhelyen, hogy megfelelő, képesítést igazoló oklevelet szerezzen. Tóth Márton ma már egyike azon kevés gépészmestereknek, akiket egykor ismertek, számontartottak és igénybe vettek az emberek. A nyárádszeredai Suba Ferenc vagy a csíkfalvi Mihály Jenő már felhagytak a javítással, ha valaki a Nyárádmentén (de távolabbi településeken is) fennakad egy gépészeti kérdésben, szaktanácsra vagy gyors beavatkozásra van szüksége, már lassan csak Tóth Mártonhoz fordulhat. Mert rájöttek: új alkatrészt lehet az üzletben vásárolni, de egy szakszerűen megjavított régebbi alkatrész esetenként tartósabb. Autószerelőt is lehet találni, de egy hozzáértő mezőgépészeti szerelőt aligha.