A hangradaros kutatás eredményei

Erdő a Medve-tó mélyén

Dr. Hantz Péter kolozsvári biofizikus, kutatóbúvár (Fibervar Kft. és ELTE Szerves Kémiai Tszk.) tavaly augusztusban kutatást végzett a szovátai Medve-tóban. A búvármerülések során azt vizsgálta, hogy miként alakult az évek során a heliotermikus jelenségért „felelős” haloklin réteg. Eredményeit akkor egy sajtótájékoztatón ismertette. Az általa készített víz alatti felvételekből összeállított állandó kiállítás megtekinthető a tó körüli sétányon. Kutatását az idén is folytatta, a múlt héten szonárral (hangradarral) térképezte fel a tó mélyét, ahol ezúttal egy erdőt is felfedezett. A biofizikussal a legújabb kutatások eredményeiről beszélgettünk. 

– A tavaly nyári sajtótájékoztatón a többi között elhangzott, hogy a kutatás egyik célja a Medve-tó „öregedése” rejtélyének megfejtése volt. Egy látványos kísérletet is láthattunk a haloklin rétegről, amelyben a heliotermia jelensége létrejön. Milyen eredményekkel zárultak az újabb kutatások? 

– Az elmúlt hónapokban kísérletekkel, számítógépes szimulációkkal és elméleti számításokkal is sikerült igazolni azt, a (tavaly nyáron még csak feltételezett) mechanizmust, amely a Medve-tó heliotermiájának csökkenéséhez vezet. Eszerint a tó felső, édesebb vizű és alsó, erősen sós vizű rétegeinek koncentrációja lényegében változatlan, de a kettő határa, a haloklin réteg lefele tolódik, a sós víztömb kárára. A tó tehát sót veszít. Ez egy természetes folyamat, hiszen a tóba egy nagyobb édesvizű patak folyik bele, majd a víz enyhén sósan távozik belőle. A mélyben levő sósziklákat pedig vastag iszapréteg borítja, így csak nehezen táplálhatják a tó sókészletét. Az egyre mélyebbre kerülő határréteget, a haloklint, ahol a meleg „felgyűl”, a napsugárzás egyre kevésbé tudja elérni és felmelegíteni. Mindezt szépen igazolták a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezeti Áramlások Kármán laboratóriumában végzett kísérletek, amelyeket dr. Vincze Miklós tudományos kutató kivitelezett. Egy hosszú kádban, festett és tömény sós víz tetején édesvizet folyattunk át. Az eredmény ugyanaz volt, mint a Medve-tó esetén. A két réteg nem keveredett, de az alsó víztömb – mintha csak egy függőleges szalámiból vagdosnánk le szeleteket – egyre vékonyabbá vált, kezdetben gyorsan, majd egyre lassabban. Az elméleti számításokat Bene Gyula professzor dolgozta ki, ugyancsak az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékén. Az első számítógépes szimulációkat én végeztem, majd a komplexebb megközelítést igénylő munkát a Budapesti Műszaki Egyetem tudósai vették át. 

A kutatások számára Európa egyik vezető heliotermia-szakértőjét, Boehrer professzort is sikerült megnyerni. Ezzel párhuzamosan Kedves Anita-Krisztina diákom a történelmi adatsorokat is elemezte. Ezekből visszakövethettük a haloklin réteg süllyedését, és megtudhattuk, hogy ez a réteg a múlt század elején még csak kb. 1,3 méteres mélységben helyezkedett el, és nyáron jóval forróbb is volt, mint manapság. 

– A múlt héten sikerült hangradarral is „betekinteni” a mélybe. Előkerültek-e újdonságok a szonáros kutatások során?

– Egy kis erdőt találtunk hat-hét méter mélyen, vagyis pár méterrel a haloklin réteg alatt, ráadásul pont a strand közelében, ahogy a mellékelt ábrán látható. 

A haloklin alatt a zöld kénbaktériumok miatt nagyon kicsi a látótávolság, de a hangradarnak ez nem akadály. A tó „fő” részében a haloklin réteg „szíve” kb. 3 méter mélyen volt, de a sűrűség növekedése már kb. 2,5 méteren elkezdődik (lásd az ábrán). A tó egyik öblét, „a medve jobb lábát”, amit mi csak „Csodaöbölnek” nevezünk szép cianobakteriális biofilmjei miatt, egy víz alatti hegygerinc határolja. Így fordulhat elő, hogy ebben az öbölben itt a haloklin csupán 2,2 méter mélyen van, és ugyanakkor sokkal élesebb is. Ezen túl, a merülések során találtunk még egy új, víz alatti, valószínűleg sós forrást is, amelyek jelenlétét, jelen tudásunk szerint, vas(3+)-oxid-foltok jelölik. 

– Érdekes lenne, ha ezt az „erdőt” valamiképpen látványosságként a turistáknak is be lehetne mutatni. 

– Valóban a legtöbb fürdőző nem is sejti, hogy milyen tündéri világ rejtőzik néhány méterrel a tó felszíne alatt. Ennek egy részét, például a biofilmeket és a haloklin réteg csodáit meg lehetne mutatni egy vízbe merülő, nagy plexihenger révén, amilyenhez hasonló szerkezetek vannak például a Tisza-tavi ökocentrumban vagy más, óriási akváriumokban. Egy szakcéggel együttműködve egy ferde és egy függőleges alkalmatosság koncepcióját dolgoztuk ki, de a megépítéséhez a helyi illetékesek szándéka mellett jelentős erőforrásokra is szükség volna. A megvalósítással európai szinten is egyedülálló attrakció születhetne. Ilyen látnivalónak több erdélyi tóban, például az elárasztott erdőt rejtő Gyilkos-tóban is helye volna. 

– Milyen megoldást javasolnak a tó sópótlására, heliotermiájának visszaerősítésére? 

– Mindenekelőtt egy alapos, a beavatkozást megelőzően legalább egy éven át, majd annak során és azt követően több éven át zajló vizsgálatra lenne szükség, melynek során mérni kellene a tó számos fizikai és kémiai paraméterét, azok térbeli jellegzetességeit, és monitorozni kellene a tó élővilágát. Ez több költséges szonda beszerzését feltételezi, a munkaigénye is jelentős lenne, és sok DNS-szekvenálás is kellene hozzá. Ezután, a fizikusok, biológusok és geológusok mellett hidrogeológusok, mérnökök és limnológusok bevonásával kellene kidolgozni a részletes „fiatalítási” tervet. Csapatunk számos sópótlási lehetőséget tanulmányozott. Az egyik legígéretesebbet egy idős helyi vállalkozó biztatására kezdtük vizsgálni. E szerint a közelben levő, sós vizű Géra-forrás vizét kellene visszavezetni a tóba. Az analitikai elemzések, melyeket a budapesti Bálint Analitika cég végzett el, azt mutatták, hogy a forrás vizének összetétele a tóéhoz hasonlatos. A forrás annyira bő vizű, és vize sóban annyira tömény, hogy néhány év alatt „fel lehetne emelni” a haloklin réteget a kívánt kb. 2 méteres szintre. A beavatkozás alapjául szolgáló elmélet kidolgozásához a kutatómerüléseken kívül számos szakcikk végigrágására és sok gondolkodásra volt szükség, amíg összeraktam a mozaikot. A merüléseim során megtapasztaltam a haloklin réteg viszonylagos „élességét”. Több, helyi emberek által tett megfigyelés is segített, olyan megfigyelések is, amelyek látszólag ellentmondottak egymásnak. Olyan volt ez, mint egy nyomozó munkája. 

– Folytatódnak-e még más vizsgálatok a tó körül?

– Az egyik előrehaladott vizsgálatunk, amit a Jénai Egyetemmel és a Genti Egyetemmel közösen, egy európai COST együttműködés keretében folytatunk, az április–június között „bloomoló” (hirtelen elszaporodó) Ulva algákra vonatkozik. Ezeket a jövő egyik táplálékának tekintik, és a Medve-tóban folytatott vizsgálatok is hozzájárulhatnak tenyésztésének tökéletesítéséhez. Érdekes, hogy ezeknek az algáknak egy baktériumok által termelt növényi hormonra, a thallusinra van szükségük az egyedfejlődésükhöz. A tóban található thallusin koncentrációját mérve és az Ulvák mennyiségét becsülve próbálunk matematikai modellt alkotni azok éves ciklusára. A tó cianobaktáriumokból álló biofilmjeinek kutatása az anyagiak hiánya miatt háttérbe szorult, de született egy hipotézisem arra vonatkozólag, hogy mi lehet az egyik oka annak, hogy a szovátai iszapterápia segíthet leküzdeni a női meddőség bizonyos formáit. Feltételezésem szerint a kezelés, egy egyelőre ismeretlen mechanizmus révén, segíthet helyreállítani a női belső nemi szervek mikroorganizmus-flóráját. Az elmúlt években több szakcikk is megjelent női nemi szervek mikrobiomjának fontosságáról. 

– Anyagilag sem egyszerű kivitelezni egy ilyen hatalmas munkát. Ki finanszírozza a kutatásait?

– Jelenleg sem akadémiai fizetésem, sem grantom nincsen, a költséges munkát mondhatni hobbiból végzem, az ELTE Szerves Kémiai Tanszékének vendégkutatójaként és egy kutatásfejlesztéssel foglalkozó cég tudományos vezetőjeként. Jelentősebb támogatást Szathmáry Eörs akadémikus révén az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságától, ezenfelül dr. Bicsak Bertalan német kutatóorvostól és Málnási Csizmadia András biokémikus professzortól kaptam. A város vezetősége egy ideig támogatta a kutatásainkat. Egy idő után nem tehettem meg, hogy ne mutassak rá több olyan stratégiai hibára, amiknek előbb-utóbb Szováta turizmusa, a város jó híre látja kárát, és amelyeket eleinte a kisebb panziók, majd a nagyobb szállodák is megsínylenek. Az ismertetés óta a kapcsolatunk megszakadt. Ezeket az aggodalmakat turisztikai szakemberek is visszaigazolták. A szonárt a csepeli Hajósparadicsom Kft. vezetője, Zilahi Attila, a búvárpalackokat a Centrul de Scufundări Transilvania, a Dive Adventures Egyesület és a MyLake Dive Center bocsátotta rendelkezésemre. Az Ensana szállodacsoport, a Horizont panzió és több székelyföldi barátom térítésmentesen szállásolja el a csapatomat. Számos analitikai vizsgálatot ingyen végzett el a budapesti Bálint Analitika Kft. Emellett céges jövedelmemből fordítok erőforrásokat a kutatásokra. 

– Milyen a tó jelenlegi állapota, okot ad-e az aggódásra?

– A tó jó állapotban van, amit emberileg lehetséges, a fenntartók megtesznek az érdekében. A talaj bemosódását kivédő, ágakból készült védmű példaértékű. Gondokat inkább a tó környékén látok, például a tóba ömlő Aranybánya- és Köröstoplica-patakok mentén. A heliotermia csökkenése egy természetes folyamat eredménye. Aggaszt továbbá a tó feltöltődése, amely szintén egy természetes folyamat. Keletkezésekor a tó mélysége 30-40 méter lehetett, ez most már 20 méter alatti. A tóba évente sok tonnányi biológiai törmeléket (elsősorban leveleket) hord be a szél. Megfontolandó volna, hogy minden évben áruba bocsássanak egy adott mennyiséget a tó legmélyebb része körül kiszedett iszapból. A helyzet összehasonlíthatatlanul jobb, mint a Gyilkos-tónál, ahol a helyi és regionális politikai támogatást élvező romániai magyar szervezett bűnözés folytat rablógazdálkodást, a Nemzeti Park intézkedéseit pedig megpróbálják ellehetetleníteni.