A gyulakutai hőerőmű területén

Újabb tervek a láthatáron

Harmadjára is körvonalazódni látszik az a terv, amelyet Gyulakuta község önkormányzata jó ideje sürget. Európai uniós alapok felhasználásával építenének egy napelemes áramtermelőt, az országos beruházási alapból pedig egy gázalapú hőerőművet a községközpont kihasználatlan területére, amelyen az egykori hőerőmű működött.

Varga József polgármestert megkérdeztük, van-e valóságalapja az újra felröppent híreknek. Amint az elöljáró elmondta, tavaly az alpolgármesterrel ellátogatott a bukaresti Electrocentrale Grup vezérigazgatójához, és felszólították, hogy valamit tegyenek a tulajdonukban lévő, több mint 23 éve kihasználatlan, rendezetlen külsejű ingatlannal, ellenkező esetben, élve a törvény adta lehetőségekkel, alkalmazni fogják az elhanyagolt ingatlanokra kivethető 500%-os adózást. Felajánlották, hogy az önkormányzat felvásárolja a 9,7 hektáros területet, hogy ipari beruházásokat tudjanak eszközölni. A jogi huzavona ellenére az önkormányzati vezetők évekig reménykedtek, hogy az elképzelésüket sikerül megvalósítani, és a község tulajdonába kerül a felszámolt hőerőmű területe. Ipari parkot alakítottak volna ki, ezért minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megszerezzék a területet, amelynek minden adottsága megvan: ott halad át a nagy kapacitású gázvezeték, összpontosulnak az áramszolgáltatás távvezetékei, a Transelectrica villanyáram-szolgáltatónak nyolchektárnyi területen transzformátorállomása van, amely a romániai Moldvával biztosítja az összeköttetést.

A tavalyi látogatást követően a fővárosi székhelyű cég vezérigazgatója és csapata többször is helyszíni szemlét tartott Gyulakután, és tárgyalásokat folytatott a polgármesterrel és a helyi tanácsosokkal. Egy alkalommal a megyei tanács elnöke, Péter Ferenc is részt vett a megbeszélésen, mert felvetődött annak a lehetősége, hogy az Electrocentrale Grup, a megyei tanács és a helyi önkormányzat egy közös projektet valósítson meg. Amint a polgármester kifejtette, a három megawattos napelemes áramtermelő hárommillió euróba kerül, ezt uniós alapokból valósítanák meg. „Mindaddig, míg a projektet el nem fogadják, csak kezdetleges tervekről beszélhetünk. Fontos azonban, hogy nem jegelték az ügyet, és folyamatos közbenjárásunkra a vezetőségben újra felvetődött az infrastruktúrával ellátott terület optimális kihasználásának lehetősége” – hangsúlyozta az elöljáró.

A széntüzelésű technológia betiltása következhet

Amint megtudtuk, három energetikai vállalat, közülük kettő állami, valósítaná meg annak a 250 MW-os kapacitású, vegyes gázalapú hőerőműnek a projektjét, amelyből egykor a japán konglomerátum kihátrált. Az Electrocentrale Grup, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium alárendeltségében működő társulás (SAPE) és az Electrica Rt. Hefaistos projekt címen terveznek egy vegyes gázturbinát építeni a gyulakutai egykori hőerőmű területére. A finanszírozást az országos beruházási tervek révén valósítanák meg, ugyanakkor a CO2-kibocsátás csökkentésére hivatott bizonylatokból befolyó uniós összegekből is részesülhetnének. Az erőművek szén-dioxid-kibocsátását döntően az alkalmazott primer energiaforrás határozza meg. A kibocsátás egyszerűsített vizsgálata az erőművekben közvetlenül jelentkező – a tüzelési folyamathoz kapcsolódó – emissziós adatok alapján történik. Az uniós elvárások a villamos energia szén-dioxid-kibocsátásmentes termelését sürgetik, és kimondták a korszerűtlen széntüzelésű technológiák betiltását, a környezetszennyezés csökkentése érdekében a megújuló energiaforrások képviselik az optimális megoldást. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének legkedvezőbb módja a CO2-képződés mérséklése az energiahatékonyság javítása által. A Transelectrica is megkongatta a vészharangot, miszerint lassan eljön az idő, hogy nem lesz elegendő elektromos energia belső fogyasztásra, és fennáll annak a veszélye, hogy nem lesz honnan importálni sem. Ezért új erőművek beruházásának finanszírozását sürgeti. Mindezek figyelembevételével megalapozottnak tűnik egy új, korszerű hőerőmű megépítése azon a területen, ahol a kialakításához szükséges infrastruktúra adott. 

Az ország első gázalapú hőerőműve

Amint Varga József polgármester hangsúlyozta, a helyi és környékbeli lakosok számára munkahely-lehetőséget jelentene az új hőerőmű megépítése, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne csupán papírra vetett terv és ígéret maradjon ez is, akárcsak az előző kettő. Már 1993-ban mutatkoztak a jelek, hogy termelő helyett a hőerőmű fogyasztóvá vált, 1996-ban azonban bezárták a veszteségesnek bizonyuló gyulakutai hőerőművet, az egykor közel 350 környékbeli embernek anyagi biztonságot, megélhetést jelentő ipari létesítményt. Manapság már csak az óriási inaktív hűtőtartályok merednek az égre unottan, a csődeljárás nyomán árverezték az épületeket, a vásárló pedig komoly hasznot húzott a lebontott létesítmény értékesítéséből. Az ország legelső, akkor kuriózumnak számító gázalapú hőerőművét 1952-ben építették, és négy darab 25 és egy 50 me-

gawattos szovjet turbinával működött, majd egy 100 megawattos német turbinával bővült, és így Románia legnagyobb áramtermelője lett. A gyulakutai hőerőműnél képezték ki azokat a szakembereket, akiket az utólag megépülő radnóti, dévai, paroşeni-i hőerőművekben foglalkoztattak. Amint a polgármester hangsúlyozta, több próbálkozás is volt a hőerőmű területén való beruházásra. 2008-ban egy belga és egy osztrák cég folytatott tárgyalásokat a tulajdonossal, de a beruházás végül meghiúsult. 2014-ben az országos villamosművek (ELCEN) és a japán Marubeni Europower képviselői aláírtak egy vegyes tőkéjű vállalat létrehozásáról és új hőerőmű létesítéséről szóló szerződést, amelynek értékét 170 millió euróra becsülték. 

A 2014-ben létrehozott Fântânele Gas Power Ltd. részvénytársaságot a japán csoport 90 százalékban birtokolta, a 10 százalékos tulajdonrész a bukaresti villamosművek (ELCEN) birtokába került. Az akkor aláírt szerződés értelmében a hőerőmű 2017-ben már teljes kapacitással kellett volna működjön. A japán beruházó egy 250 MW-os kapacitású gyorsindítású, gázmeghajtású hőerőművet akart építtetni a kihasználatlan telek egy részére, ami független energiatermelőként működött volna. A korszerű japán hőerőművet olyankor indították volna be, amikor az ország áramtermelése csökken, mivel a drága áram kategóriájába sorolták a csúcstechnológiájú hőerőmű által termelt áramot. A japán fél azonban, annak érdekében, hogy számára kifizetődő legyen a befektetés, ötezer üzemeltetési órát kért, ami nyolc órával számolva is 625 nap, ez pedig két váltásban való működést jelentett volna. Ez a román partner számára nem bizonyult megfelelőnek, mert ki kellett volna fizetni az összes üzemeltetési órát, annak ellenére, hogy a főrészvényessel aláírt egyezség szerint csak időközönként indították volna be a drága áramot termelő létesítményt.