2022. augusztus 12., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban egy huszonnégyezer éven keresztül létező köztársaság megsemmisült. Kirobbant egy eleinte bagatellnek induló háború, amely lassan, de biztosan, örvényszerűen és véget nem érő módon kebelezte be mindazt, ami akkor a galaxis bolygóin a megszokott, korrupcióban és bürokráciában botorkáló életet jelentette, annak minden vetületével, jólétével, viszonylagos biztonságával és szabadságával egyetemben. A jóindulatú, de gyenge kormányzást felváltotta egy hatékony, még jobb életminőséget és anyagi hátteret biztosító uralom, amely igen rövid idő alatt diktatúrává változott. Császára, az intelligens lények természetének kiváló ismerője, hamar rájött, hogy a titokban általa gerjesztett és folyamatosan szított háború okán egyre nagyobb hatalmat biztosíthat magának, és fokozatosan felszámolta mindazt, amit az addigi köztársaság jelentett. A háborús veszélyre hivatkozva megszüntette a demokratikus intézményeket, bevezette a cenzúrát, a katonasága uralma alá rendelte az egykori köztársasághoz tartozó bolygókat, és arra is gondja volt, hogy amikor bárki lázadozott volna, akkor lebilincselő intellektusra valló érvekkel, vagy ha ez nem hatott, statáriális kivégzéssel igazolja politikájának helyességét. És az ott élők, az egykori köztársaság bolygóinak számos fajhoz tartozó lakói szinte egyik percről a másikra egy birodalom polgáraivá váltak, úgy, hogy ezt szinte észre sem vették, sőt, még az ókori Róma tanulságos történelméről sem értesültek, élvén azelőtt több milliárd évvel, több millió fényévnyire zöldellő golyóbisunktól.

A legendás hősöket és antihősöket kitermelő birodalom erőkarjai polipcsápokként telepedtek mindenre, ami az azelőtti szabadságot jelképezte, polgárai pedig sok éven keresztül örvendtek ennek, mert szabadságukért cserébe biztonságot és jólétet kaptak zálogul, így önkéntelenül is részévé és bábjává váltak egy hatalmas játékos sötét projektjének, amely végül csupán néhány amatőr őrültségbe hajló vakmerőségének, a véletlenszerűen tökéletes időzítéseknek és néhány, jól kidolgozott terv meghiúsulása utáni improvizációs készségének volt köszönhető. Ilyen szerencsénk ebben a galaxisban nincs. 

A birodalom végül megszűnt, ahogyan előbb-utóbb megszűnik minden birodalom ebben a világegyetemben. A történet kezdetén azonban nem egy birodalom megszűnésének, hanem éppen a születésének lehettünk tanúi, a születésnek, amely proxyháborúval indult, majd magával ragadta az egész galaxist, elhülyítette polgárainak millióit, elüldözte, bezárta, megölte mindazokat, akik hangot emeltek ez ellen. A császárt végül a saját nevelt fia ölte meg (tényleg kár, hogy nem olvashattak Rómáról...), ám a galaxis romokban hevert, és több millió lélek pusztult el. E távoli galaxis világnapján az Erő legyen velünk, és duplán fordított időrendi csavarként vigyázó szemünket vessük azoknak a történetére, akik nem tanulhattak a miénkből. Mert hiába a telepatikus kommunikáció, a fejlett technológia, a bolygópusztító fegyver és a hipertérugrás, a halál csak halál, a szenvedés pedig szenvedés marad.