Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
1926 júliusában zajlott le báró Kemény János marosvécsi kastélyában az első helikoni találkozó. Erről és folytatásáról meg mindarról, ami ehhez kapcsolódik, rengeteget írtak, beszéltek azóta. Mégsem eleget. Mert semminek sem kellene elvesznie az utókor számára. Ezért is alakult a Helikon–Kemény János Alapítvány, amely 2000 óta szervezi hagyományápoló rendezvényeit, jelenteti meg a találkozókat, írói hagyatékokat felidéző köteteket, írásokat. Az emlékezetfrissítő augusztusi rendezvények a vécsi kastélyparkban és 2003-tól a helikoni leszármazottak azt követő találkozói is ebbe az igyekezetbe illeszkednek. A múlt szombati tisztelgő eseményekről tudósításban szóltunk lapunkban. Hétfői beszámolónkban nem tudtuk részletezni a leszármazottak összejövetelén elhangzottakat. Ma abból az előadásból ragadunk ki részleteket, amit az alapítvány elnöke, H. Szabó Gyula tartott az Erdélyi Helikon szerkesztője, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora, Kovács László munkásságáról, pontosabban az író Jegyzetek Kós Károlyról című írásából idézünk néhány bekezdést. Ugyancsak a Kriterion Könyvkiadó vezetője beszélt helikoni leszármazottként azokról a benyomásokról, amelyeket jeles író elődje, Szentimrei Jenő szerzett az első marosvécsi találkozón. Azokat rövid levélben megosztotta Benedek Elekkel is.