62 éves a Marosvásárhelyi Rádió

Ez egy olyan mókuskerék, amiből nem lehet kiszállni

1958. március 1-jén adták át a rádió székhelyét, március 2-án pedig először szólalt meg a Marosvásárhelyi Rádió. Az első napon, reggel 5:30-tól 15 perces román és 30 perces magyar nyelvű műsort sugároztak. Március 3-án pedig elindult a rendszeres műsorszórás napi 2-2 órában, magyar és román nyelven. Az egyik első rovat a Beszél a Székelyföld című volt. 1985. január 12-én, központi utasításra, a Román Rádió minden regionális stúdióját felszámolták, a marosvásárhelyit is. Az archívumok hangszalagjait Zsilavára szállították. 1989 decemberében napi 4 órai műsorral indult újra a Marosvásárhelyi Rádió. A rádió ma már napi 23 órában magyar, egy órában német, heti három órában pedig roma nyelvű műsort sugároz – olvashatjuk a rádió weboldalán a médiaintézmény visszaemlékezését. 

Az elmúlt 62 évről a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztőjével, Szász Attilával beszélgettünk.

– Milyen volt 62 évvel ezelőtt a Marosvásárhelyi Rádió?

– A Marosvásárhelyi Rádió 1958. március 2-án indult el. Azelőtt már megvolt a csapatépítés, az épület felszerelése is megtörtént akkorra, a technikusok betanítása is lezajlott. Tehát elmondható, hogy egy évvel az első megszólalás előtt kezdődött el a rádió története. A születésnapot 1958. március 2-ától számoljuk, mert akkor szólalt meg először. Az épület ugyanaz volt, mint ma, sőt ugyanabban az állapotban, mint ma. A személyzet teljesen más volt, viszont tudni kell, hogy sokkal rövidebb volt az adásidő, de első perctől magyarul és románul sugárzott. Teljesen másak voltak a műszaki körülmények, teljesen más volt a társadalmi kontextus. Ne felejtsük el, 1958-ban a Gheorghe Gheorghiu-Dej vezette kommunista rendszer volt hatalmon. Amiért beindították a rádiót, az az 1956-os magyarországi forradalom egy utóhulláma volt, mert rájöttek az akkori vezetők, elég bölcsen, hogy szükség van egy szelepre, ahol a magyarság anyanyelvén kifejezheti magát, és úgy érzi, hogy különböző jogait tiszteletben tartják, például az anyanyelven való tájékoztatáshoz való jogot. Ez volt a kezdet, de attól persze a pártot szolgálni kellett, viszont rendkívül sok hasznos tartalommal is gazdagodott már akkor a Marosvásárhelyi Rádió, aminek mi a mai napig haszonélvezői vagyunk, hiszen például ami a kultúrát illeti, az akkori értékes kultúrának a hanglenyomata megmaradt, és mai napig büszkén használjuk az Aranyszalagtár című műsorunkban. Mivel ma, 2020. március 2-án beszélünk erről, ez egy olyan alkalom, amikor meg kell emlékezni és meg kell köszönni azoknak, akik az elmúlt 62 évben segítették a rádiót, akiknek köszönhetően az intézmény felépült és megmaradt, valamint hitelességre és jó hírnévre tett szert, amit nekünk, akik most dolgozunk a rádiónál, kötelességünk megőrizni és még jobbá tenni. 

– Szembeállítva az akkori helyzettel, az akkori körülményekkel, milyen ma a Székelyföld hangja, 62 év után?

– Nagyon nehéz összehasonlítani. Teljesen más világban élünk, és itt elsősorban nem a technológiára gondolok, hiszen akkor két órát előállítani majdnem annyi erőfeszítésbe került, mint ma 24 órát. Teljesen más sebességgel dolgoztak, de akkor egy olyan rendszer volt hatalmon, ami a szólásszabadság tekintetében nem hasonlítható össze azzal, ami ma van. Nem azt jelenti, hogy a mai rendszer tökéletes, de egyáltalán nincs okunk panaszra ezen a téren. Természetesen mindig lehetne javítani, mind a rádió minőségén, mind a tartalmon, mind a munkakörülményeken, mind a humán erőforráson. Azt senki nem állítja, hogy ezek ebben a pillanatban mind tökéletesek, viszont én bízom benne, és remélem, hogy a hallgatók is úgy vélik, hogy egy folyamatos fejlődési pályán van a Marosvásárhelyi Rádió. Hét évvel ezelőtt elértük, hogy különválasztottuk a román és magyar tartalmat, és egy egész napos magyar adást sikerült létrehozni, ez sajtótörténeti pillanat volt. Ezt követte a Kolozsvári Rádió egész napossá válása. Azt hiszem, ezt nem tudjuk megfelelően értékelni, ma már teljesen természetesnek tűnik, hogy van két közszolgálati rádió, amelyik anyanyelven tájékoztat, szórakoztat és nevel, valamint implikálódik a közösség életébe, de sajnos ez nem természetes. Ha körülnézünk, mennyi minden nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, például magyar vonatkozásban a környezetünkben, akkor bizony nagy és fontos jelentőséggel bír az, hogy a Marosvásárhelyi Rádió egyike az ilyen pozitív megvalósításoknak.

– Lévén állami rádió, mennyire szól bele Bukarest a munkájába?

– Az állami helyett, bár most eléggé helyt-álló ez is, szívesebben használom a közszolgálati megnevezést. Szerencsére nem szól bele. Ami a tartalmat illeti, elmondhatom, hogy soha senki fel nem hívott, hogy mit kell vagy mit nem kell mondani a Marosvásárhelyi Rádióban. Nyilván, ami az anyagi, technológiai és munkahelyi körülményeket illeti, nagyon nagy mértékben függünk Bukaresttől, elsősorban a költségvetés tekintetében, és ez egy centralizált rendszeren belül működik, ami nekünk nem előnyös. Ezzel kell nap mint nap megbirkóznunk, de ezek adminisztratív feladatok, amelyek, úgy gondolom, nem kellene kihassanak a tartalomra, és főleg nem a hallgatókat kell ezekkel terhelni. Ezek olyan dolgok, amelyeket mi házon belül kell megoldjunk, lehetőleg a legjobban.

– Mennyire hallgatottak az éjszakai műsorok? Ezek, éjfél után, csak ismétlések.

– Kezdeném a műsorrács egészével. Amikor átálltunk, napközben sugároztunk, tehát egészen 2013-ig a Marosvásárhelyi Rádiónak nem volt reggeli műsora sem, csak déli 11 órától délután 6-ig volt magyar nyelvű sugárzás. Ebből egy órát a bukaresti szerkesztőség magyar adása töltött ki, tehát napi hat órát gyártottunk mi. Ez egészült ki a reggeli és a késő esti idősávokkal, amelyek a rádiózás szempontjából a legfontosabbak, főleg a reggeli és a kora délutáni idősáv rendkívül hallgatott. 

Az esti műsorokba pedig tudatosan – mert tudjuk, hogy a televízió még mindig jelentős szerepet játszik a médiafogyasztás terén – tematikus műsorokat terveztünk. Ezek változatlanul léteznek azóta is, az elmúlt hét évben csak finomhangolásokat hajtottunk végre rajta, ami bejáratottá és ismertté teszi ezeket a műsorokat, hosszú távon nem is szándékszunk radikálisan változtatni, csak ott, ahol kényszerhelyzet alakul ki, vagy úgy érezzük, hogy egy műsor elfáradt és ráncfelvarrásra szorul. Ami pedig az éjszakai idősávot illeti, elsősorban van egy egyórás német nyelvű adásunk, ami megtöri a magyar nyelvű műsorfolyamot, ezután pedig ismétlésekkel térünk vissza a hét legtöbb napján. Ebben a pillanatban van két, élőben készülő beszélgetőműsor is a Marosvásárhelyi Rádió esti kínálatában. Az egyik szerdán este a Szabadság 30 éve, ami főleg a harminc évvel ezelőtt történt eseményeket eleveníti fel, helyezi kontextusba elég kötetlen formában, tehát egy kétórás beszélgetőműsor, illetve a csütörtöki Párbeszéd, amiben inkább tabutémákról próbálnak a kollégák szólni, ez már három éve működik, és már van egy kialakulófélben lévő stabil hallgatósága. 

Az ismétléseknek pedig megvan a maguk szerepe, hiszen nem mindenki kap el egy tartalmat, amikor először sugározzuk, tehát szerintem hasznosabb, mint „automata pilótán” zenét tenni. Hiszen, ha valaki zenét akar hallgatni, rengeteg más opciója is van, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy más rádiót kell hallgatni, sőt ha valaki tartalomra vágyik, akkor a Marosvásárhelyi Rádió a késő esti órákban, sőt az éjszakai órákban is beszél, szerkesztett tartalmat szolgáltat, ellentétben a legtöbb kereskedelmi vagy akár közszolgálati rádióval.

– Hogyan vélekednek a hallgatók a rádióról?

– Ezt többféle forrásból próbáljuk mi is megtudni. Először is a rádió nagyon interaktív, tehát a legtöbb műsor élőben zajlik, és valós időben vissza lehet jelezni, el lehet mondani, ki mit gondol róla. Emellett pedig az online felületek bármikor a hallgatóink rendelkezésére állnak, de a rádió, meggyőződésem szerint, egy nyitott intézmény, ahova bármikor bárki bejöhet, és elmondhatja a véleményét, bármilyen jellegű kritikáját, mi meghallgatjuk, és amin tudunk, változtatunk, természetesen a jó irányba, de senkit nem gátolunk meg abban, hogy pozitív vagy akár negatív véleményét a rádióról kifejtse. Tehát az interakció szerintem maximális, és ezt, ameddig lehet, próbáljuk nyitni. 

A mai nap, március 2-án, erről szólt az egész műsorfolyam, hogy 62 éves a Marosvásárhelyi Rádió, és akkor beszéljünk róla. Rengeteg, több száz üzenet érkezett a honlapunkra, a Facebook-oldalunkra, SMS-ben, telefonon, ami szinte mind, sőt mondhatni mind pozitív volt. 

– Maros, Hargita, Kovászna, Brassó. Négy megye, három ultrarövid hullámú frekvencia. Van tervben új frekvencia?

– Ez a négy megye a mi adáskörzetünk, van a három ultrarövid hullámú, egy középhullámú frekvenciánk, ahol csak magyarul sugárzunk, és van két középhullámú frekvenciánk, ahol vegyes műsort sugárzunk, és természetesen ott van az online is, ami, remélem, egyre fontosabb lesz, és egyre inkább igénybe veszik az emberek okostelefonon is a rádió szolgáltatásait. Első lépésben az volt a prioritásunk, hogy az adásidőt kibővítsük 24 órára, ezt fokozatosan értük el, tehát 7 óráról 18 órára, onnan 20 órára, és végül 24 órára bővítettük, ezután pedig elkezdtük a lefedettséget növelni, illetve a minőséget javítani. Most ott tartunk, hogy tavaly áprilisban sikerült a Gyergyói-medence lefedettségét megoldani. Vannak még szürke foltok adáskörzetünkben. Ez egy elég bürokratikus és sok intézményt implikáló folyamat, itt nem csak tőlünk függnek a dolgok. Főleg Háromszéken látok olyan problémákat, amelyeken javítani kellene, beleértve Sepsiszentgyörgyöt is, hiszen megyeszékhely, ott is lehet hallgatni a rádiót, de a vétel minősége szerintem nem kielégítő.

– Milyen terveitek vannak? Hogyan tovább?

– Ez egy olyan mókuskerék, amiből nem lehet kiszállni. A rádió nem hallgathat, akkor van baj, ha a rádió hallgat, és bízom benne, hogy egyhamar nem lesz csend a Marosvásárhelyi Rádióban. Mi több akarunk lenni annál, amit minden média szakon tanítanak, hogy a közszolgálatiság a korrekt tájékoztatásban, szórakoztatásban és nevelésben merül ki, meggyőződésem, hogy a Marosvásárhelyi Rádió több is ennél. Hiszen megpróbálunk részt venni a közösség életében, alakítani a sorsát, persze a hatáskörünkben. Úgy gondoljuk, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben a rádió aktív szerepet vállalhat, és ez meg is mutatkozik azokban a projektekben, amelyeket a Marosvásárhelyi Rádió évek óta folytat, kezdve az idén 20 éves Gurul a Rádióval, ami nemcsak a rádiót népszerűsíti, hanem a természetbarát közlekedési módot, a székelyföldi turizmust is. Ezenkívül ott van a Kotta, a hét éve zajló zenei projekt, amelyben a fiatal zenei tehetségeket próbáljuk támogatni és megismertetni a hallgatókkal. Vannak hangoskönyveink és rádiójátékaink, amelyekkel szerintem nagy szolgálatot teszünk a magyar, akár a világirodalomnak és nyilván irodalomkedvelő hallgatóinknak is. Van vitasorozatunk is, a Beszéljük meg!, ami több mint egyéves, több mint 10 vitát bonyolítottunk le olyan kérdésekben, amelyek véleményünk szerint foglalkoztatják a hallgatóinkat. Próbáljuk ezeket a vitákat a Facebook primitivizmusából átemelni egy olyan moderált és szervezett, kulturált formába, ahol valóban helye van a vitának, és vezet is valahova. Ugyanakkor évek óta a környezettudatosságra is építünk egy kampányt, ennek egyik eleme a takarítóakciónk, az Együtt kitakarítjuk, amelyet minden évben megszervezünk, elég nagy sikerrel. Idén is április 25-én közösen megtakarítjuk a Maros-partot. A sport is kiemelt szerepet játszott és ezután is játszani fog a rádió életében, kollégáim részt vettek a londoni, a riói és a pjongcsangi olimpián, idén pedig a tokióira szeretnénk eljutni. 

Terveink vannak, a fontos, hogy legyen aki hallgasson bennünket. A hallgatottsági adatok pedig biztatóak, körülbelül napi 200 ezer hallgatóval számolunk egy olyan környezetben, ahol megközelítőleg 600 ezer magyar él. Nyilván nagyon nehéz pontos adatot mondani, mert az online hallgatottságot nehéz mérni, amióta az új szabályozás érvénybe lépett, tehát a visszajelzések nem pontosak. Azonban naponta jeleznek vissza az Egyesült Államokból, Nyugat-Európából, Ázsiából is, hogy hallgatnak minket. Ezt szeretnénk folytatni, és amennyiben lehet, javítani, valamint a hallgatottságot növelni, a jelenlegi hallgatóink hűségét meghálálni, a bizalmat tovább erősíteni. Ezek a napi állandó feladatok. Szem előtt kell tartani az elvárásokat, ami egy állandó kötéltánc a Marosvásárhelyi Rádió esetében, hiszen mi „minden egyben” szolgáltatás vagyunk, ami azt jelenti, hogy nincs külön kulturális csatornánk, külön a falu népének szóló csatornánk, hanem, ahogy említettem, minden az egyben szolgáltatást nyújtunk, és ez állandó egyensúlyozást jelent mind a műsorrácsot, mind a zenei összeállítást illetően. A zene állandó téma, a hallgatóink mindig szóvá teszik, hogy ilyen zenéből vagy olyanból kellene több. Mi igyekszünk ezeket az igényeket kielégíteni legjobb tudásunk szerint, de olyan nincs, és illúzióink sincsenek, hogy mindenkinek mindig minden megfeleljen.