25 éve halt meg Astor Piazzolla, „a tangó királya”

Huszonöt éve, 1992. július 4-én halt meg Astor Piazzolla, a tangó legnagyobb alakja. Az argentin zeneszerző azon kevesek közé tartozik, akik képesek voltak hidat építeni a komoly- és a könnyűzene rajongói között. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

1921. március 11-én született Mar del Platában egy emigráns olasz fodrász egyetlen gyermekeként. Kiskorát New Yorkban töltötte, ahol a spanyol, az olasz és az angol nyelv mellé a franciát is megtanulta, és megismerkedett a dzsesszzenével. Nyolcéves volt, amikor honvágyat érző apjától megkapta első hangszerét, egy gombos harmonikát (bandoneon), és tőle vette első zeneóráit is. Később a Rahmanyinov-tanítvány Wilda Béla tanította zongorázni, ő szerettette meg vele Bach muzsikáját. Még tizennégy éves sem volt, amikor az argentin tangó mestere, Carlos Gardel kijárt neki egy kis filmszerepet (a vásznon egy rikkancsot alakított), majd turnéra hívta zenekarával. A szigorú apa azonban nem engedte el Astort, amivel megmentette életét: az együttest szállító repülőgép ugyanis lezuhant.

Miután a család 1937-ben hazatelepült, bárokban és klubokban lépett fel, hangszerelt, filmzenét írt. Döntő hatást gyakorolt rá, hogy a rádióban a korábbiaktól eltérő felfogásban hallotta Elvino Vardaro szextettjét tangót játszani (a híres hegedűs később csatlakozott Piazzolla zenekarához). 1938-ban Buenos Airesbe költözött, és tizenhét évesen tagja lett Anibal Triolo tangóegyüttesének. 1940-ben írt egy darabot a Buenos Airesben fellépő Arthur Rubinstein számára, a zongoravirtuóznak annyira megtetszett a műve, hogy beajánlotta a kor legnagyobb argentin zeneszerzőjéhez, Alberto Ginasterához. Piazzolla Bartók, Sztravinszkij, Ravel zenéjét tanulmányozva „klasszikus” darabok komponálásába kezdett. 1944-től zenekart vezetett, két évvel később írta első „igazi” tangóját El Desbande címmel.

Buenos Aires című darabjának bemutatója 1953-ban botrányba fulladt, mert a szimfonikus zenekarban egy harmonikás is helyet foglalt. A szakma azonban felfigyelt rá, ösztöndíjjal Párizsba utazhatott, ahol a legendás zenepedagógus, Nadia Boulanger tanítványa lett. Élete ekkor változott meg: tanára elégedetlen volt vele, és faggatására beszélni kezdett szégyellt zenei előéletéről, a bárok és harmonika világáról, s azt a tanácsot kapta: „Az igazi Piazzolla ott van, sose hagyd el”.

Visszatért hát a tangóhoz, de komponálás közben a dzsessz és a klasszikus zene elemeit is felhasználta, új harmóniákkal kísérletezett. Így született meg az új tangó (tango nuevo), amely az olasz opera, az amerikai dzsessz és a kortárs zene elemeit ötvözte. Darabjait eleinte vonós zenekarral adta elő, miközben ő maga állva, egyik lábát székre helyezve harmonikázott. Később oktettet alapított, amelyben két harmonika, két hegedű, nagybőgő, cselló, zongora és gitár kapott helyet. A dzsessztangó létrehozására tett rövid és sikertelen amerikai kitérője után 1960-tól már saját Buenos Aires-i klubjában lépett föl Quinteto Nuevo Tango nevű zenekarával (a kvintett volt kedvenc zenei formációja).

Zenéjét Argentínán kívül is ismerték és szerették. 1976-ban a katonai diktatúra elől külföldre távozott, hét évig Olaszországban élt. Leghíresebb albumát, a Libertangót Milánóban vette föl, a címadó dal számtalan feldolgozást ért meg. Filmzenéket is szerzett, készített lemezt a dzsessz-szaxofonos Gerry Mulligannel és komponált csellószonátát Msztyiszlav Rosztropovics számára. A tangó királya utolsó koncertjét 1990 júliusában adta Athénban, egy hónappal később Párizsban agyvérzést kapott. Eszméletét már nem nyerte vissza, s két évvel később, 1992. július 4-én halt meg Buenos Airesben.

Nemcsak a harmonika virtuóz mestere volt, hanem zeneszerző is, aki az addig lenézett, „közönséges” argentin népzenét a koncerttermekben is szívesen látott művészetté emelte. Több mint háromezer művét számolták össze, a tangók, a dalok mellett filmzenéket szerzett (1986-ban a francia César-díjat is megkapta), sőt María de Buenos Aires címmel operát is komponált, amelyet tavaly az Armel Opera Fesztivál keretében mutattak be Budapesten. Az egyetlen operájából és tangódalaiból készült előadást, A Nagyvárosok Máriáját néhány éve először Magyarországon is bemutatták Láng Annamária főszereplésével.

Piazzolla a tangó vitathatatlanul legnagyobb alakja, de a kortárs zene óriása is volt, műveit a legelismertebb „komoly” zenészek is játszották, s már életében klasszikussá vált. Az ő tangója már nem tánczene, hanem a dzsessz és a klasszikus zene elemeiből is kölcsönző, nemegyszer kísérletező és bonyolult muzsika. Zenéje felhangzik a többi közt a Terry Gilliam rendezte 12 majomban, Wayne Wang Egy füst alatt – Beindulva című filmjében, továbbá a Szépséges fiatalság című olasz alkotásban. Zenéjét egyik nyilatkozata szerint Ferenc pápa is kedveli.

Az egyik leghíresebb argentin nevével nemzetközi zenei díjat alapítottak, nevét viseli szülővárosa, Mar del Plata repülőtere, valamint a Buenos Aires-i konzervatórium.