230 éve született az Emberi és polgári jogok nyilatkozata

Kétszázharminc éve, 1789. augusztus 26-án adta ki a francia Nemzetgyűlés az emberi jogokról szóló világtörténelmi jelentőségű deklarációját. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata a francia forradalom alapvető dokumentuma, amely elsőként határozta meg az egyéni és közösségi jogokat.

A 18. század végén válságba került Franciaországban XVI. Lajos király arra kényszerült, hogy az adók megszavazása érdekében 175 év után ismét összehívja a rendi gyűlést, amely 1789. május 5-én kezdte meg munkáját. A hosszú hetekig tartó, terméketlen huzakodást elunva, a közembereket, polgárokat képviselő harmadik rend küldöttei június 17-én nemzetgyűlésnek nyilvánították magukat, s mivel üléstermüket a király bezáratta, a közeli Labdaházban tettek arra esküt, hogy alkotmányt adnak az országnak. Miután a másik két rendből is egyre többen csatlakoztak hozzájuk, június 27-én a király beadta derekát, s a gyűlés július 9-én alkotmányozó nemzetgyűléssé alakult át.

A régi rend, az ancien régime hetek alatt megbukott, 1789. július 14-én Párizsban a feldühödött tömeg lerombolta a Bastille-t, az elnyomás gyűlölt jelképét. A megrettent király maga is feltűzte mellére a főváros piros-kék és a Bourbonok fehér színeiből alkotott kokárdát, amely a forradalom és Franciaország jelképe lett. A párizsi nép példáját követve vidéken is felkelések robbantak ki, a „Nagy Félelem” időszaka alatt a helytartókat elkergették, az adókat nem lehetett beszedni. A rend helyreállítása érdekében a Nemzetgyűlés radikális lépésre szánta el magát: augusztus 4-én minden feudális kiváltságot eltörölt, és törvénybe iktatta minden állampolgár egyenlőségét. Három héttel később, augusztus 26-án elfogadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, amely deklarálta a forradalom jelszavait: szabadság, testvériség, egyenlőség – tették mindezt abban a korban, amikor minden európai társadalom a feudális osztály kiváltságain alapult.

A dokumentumot La Fayette márki, az amerikai függetlenségi háború francia hőse készítette az akkori amerikai nagykövet, az 1776-os amerikai Függetlenségi nyilatkozatot megszövegező Thomas Jefferson közreműködésével. A nyilatkozatot a felvilágosodás eszméi hatották át, mint a hatalmi ágak szétválasztásának Montesqiueu által megfogalmazott elve, a rousseau-i társadalmi szerződés, emellett befolyásolta készítőit a George Mason nevéhez fűződő Virginiai jogok nyilatkozata és az angol Bill of Rights. A francia dokumentum minden korábbinál tovább ment, amikor arra az elvre helyezkedett, hogy léteznek alapvető és általános emberi jogok, amelyek nemcsak a francia nemzet minden tagjára, hanem időtől és helytől függetlenül, kivétel nélkül minden emberre érvényesek. Ahogy az első pont fogalmazott: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad, a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak”.

A 17 pontból álló nyilatkozat szerint minden polgár természetes és elévülhetetlen joga „a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az elnyomással szemben való ellenállás”. A szuverenitás forrásának a népet tette meg (az isteni kegyelem helyett), minden hatalom gyakorlása innen ered. A jogok gyakorlásának egyetlen korlátja a közjó és mások jogainak tiszteletben tartása, amit a törvény határoz meg. Amit a törvény nem tilt, azt nem lehet megakadályozni, és amit el nem rendel, arra nem lehet kényszeríteni. A dokumentum nevesítve említette a tulajdonhoz, boldogsághoz, szabad véleménynyilvánításhoz, illetve a szabad vallásgyakorláshoz való jogot – utóbbinál azonban hozzátéve: „feltéve, hogy e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti”. A nyilatkozat felszámolta a kiváltságokat, deklarálta a törvény előtti egyenlőséget, az ártatlanság vélelmét, tiltotta a visszamenőleges jogalkalmazást, az indokolatlan durvaságot a büntetőeljárásban. A dokumentum ugyanakkor nem foglalkozott például a nők jogaival és a rabszolgaság kérdéseivel.

Az 1791-ben megszületett első francia alkotmány preambulumába emelte be az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, amely az V. Köztársaság 1958-ban született alkotmányának értelmében ma is kötelező érvényű. A nyilatkozat elvei széles körben elterjedtek a világban, számos állam és nemzetközi dokumentum alapjául szolgáltak, és nagyban befolyásolták az ENSZ Közgyűlése által 1948-ban elfogadott Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának megszületését.