Üvegszilánkok, elfüstölt petárdák, földre szórt ófények között született az új év. Első óráiban boldogságos hangok fürdették, dallambölcsőben ringatózott, végtelen karrengeteg dobálta az égig.
Üvegszilánkok, elfüstölt petárdák, földre szórt ófények között született az új év. Első óráiban boldogságos hangok fürdették, dallambölcsőben ringatózott, végtelen karrengeteg dobálta az égig. A világ ünnepeltjeként elragadtatásában sírt, visongott, meg sem érintette az újszülöttfélelem. Aztán egyszer csak álomba merült. Napok óta szunnyad rezzenéstelenül, mintha csak színlelte volna a létezést azon a száztorkú éjszakán. Nesztelenül, lábujjhegyen – vagy inkább lelkük hegyén – járnak körülötte az emberek, még vigyáznak rá, még érzik, hogy ajándék, vagy egyszerűen csak belefáradtak a köszöntésébe, önmagukat kímélik, pihentetik a csenddel. De nemsokára felerősödnek a hangok, ajtócsapódás, tenyerek vidám vagy komor találkozása töri meg a némaságot, zúgva indulnak el újra a belső gépezetek. Az ocsúdás pillanataiban könnyen megfeledkezünk róla, az alig érkezettről, és mikor mégis újra eszünkbe jut, sehol sem látjuk. Mintha megszökött volna a hangzavarban, és elődjét, az elbocsátott, ellobbant évet hívta volna vissza maga helyett. Hiszen éppen olyan, mint az, akit tizenkét hónappal korábban ünnepeltünk, hiába látszott annyira másnak, szebbnek, bölcsebbnek, ígéretesebbnek születése fényeiben. Vagy talán mégis egyedi és megismételhetetlen..., csak karneválost játszik velünk, az óesztendő álarca mögül lesi mozdulatainkat? Meglehet, legalábbis bízni kell ebben, mert a súlyos vágyaktól, elvárásoktól mentes bizalom nélkül sohasem árulja el rejtett lényegét. Ahogy megszületendő gyermekére is feltétlen szeretettel vágyakozik az anya, és a mágikus találkozásban eszébe sem jut, hogyan kamatoztatható a jövőben a csoda, úgy kellene elfogadnunk, befogadnunk a pár napos jövevényt. Ki tudja, miért – vagy nagyon is érthető módon – ezernyi fogadalomba bugyoláljuk, tűzpiros, cérnavékony kívánságokat aggatunk rá, hogy meg ne igézzék, aztán tágra nyílt szemmel őrködünk felette, hogy nehogy elszalasszuk a változás, beteljesülés pillanatát. Pedig az erőltetett várakozásnál aligha van biztosabb ellenszere az újévi varázslatnak. Profán példa, hogy Amerikában szilveszter után rendszerint 200 százalékot nő – rövid időn belül pedig visszacsökken – a fitneszbérletek száma, de elgondolkoztató. Különös módon azonosulni kívánunk az új esztendővel, önmagunk megújulását, megszépülését követeljük tőle. Kérés helyett jobb lenne, ha adnánk, ajándékoznánk neki valamit. Lehetőleg nem romlandó, lelki táplálékot, szeretetet és mindenekelőtt hitet. Attól biztos, hogy növekedni, szépülni fog, úgy, ahogy a szívből várt és megbecsült gyermekek.
