„Tükör” egy szállodaszobában

Idei színházi élményeim közül az Egyszeröt hagyta az egyik legmaradandóbb nyomot bennem.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Idei színházi élményeim közül az Egyszeröt hagyta az egyik legmaradandóbb nyomot bennem. Nyári kánikulában a Vásárhelyi Forgatag idején a Concordia szálló 205-ös szobájában kíváncsian vártam, hogy olyan hatással lesz-e rám a sokat hallott szobaszínházi előadás, a játék közelsége, ahogyan azt olvastam, hallottam korábban. És valóban úgy tűnt, hogy összezsugorodik a tér, s mélyebben érzek együtt, esetleg jobban taszítanak a két fiatal színész által megformált szereplők: a férfi, aki a sikert hajszolva még egyszer, riportalanyként is ki akarja használni volt szeretőit, s az öt nő, akik közül szinte valamennyit újra megérinti az elmúlt szerelem nosztalgiája, de mégis akad köztük, akinek sikerül ezen felülkerekedve a férfi szándékát leleplezni.

A nyári „bemelegítések” után december 27-én játszták újra Marosvásárhelyen, majd január 24-én lesz az Egyszeröt temesvári bemutatója. A kétszemélyes szobaszínházi előadás ugyanis a Yorick Stúdió és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház közös produkciója. Neil LaBute kortárs egyesült államokbeli szerző Valami csajok című darabját Nagy Imola fordította magyarra, s az előadást B. Fülöp Erzsébet rendezte, segítőtársa az előkészületekben Boros Csaba és Kovács Károly volt. Az Egyszeröt szereplői: Borbély B. Emília és Kinda Szilárd.

Megszokhattuk már, hogy B. Fülöp Erzsébet, aki a Színművészeti Egyetem tanára is, mindig valami meghökkentő, különleges ötleten töri a fejét. Gianina Cărbunariu Mady Baby című darabjának előadásához egy mikrobusz szolgált „színpadként”. Elmondása szerint az alternatív tereken szerzett tapasztalat nyomán bukkant rá az amerikai szerző darabjára, amelynek öt női szereplője van, s el is képzelték, hogy az együttműködést folytatva, érdekes lenne, ha Borbély B. Emília játszaná el mind az öt nőt, hisz ilyen szereposztásban még nem adták elő a darabot.

– Az izgalmas, kortárs téma is jó kihívást jelentett, s egyben utalt arra, hogy az eredeti címnek megfelelően a férfi szempontjából minden nő „valami csaj” csupán, tehát lehetne ugyanaz az arcuk. Mivel egy hotelszobában játszódik, valósággal adta magát az ötlet, hogy egy szállodai szobában is elő lehetne adni. Nagy hálával tartozunk a Concordia vezetőségének, ahol, bár drága egy lakosztály, mégis ingyen kiadták a produkciónknak nemcsak a nyáron, hanem most, a szilveszter előtti csúcsforgalomban is – mondta a rendező.

– Elméletben érdekesen hangzik, de nem volt könnyű feladata a színészeknek.

– Nagy kihívás profi színészeknek is ilyen közel játszani a nézőkhöz, hisz minden rezdülés látszik, a két szereplő pedig csak nemrég végezte a főiskolát. Ha nem természetesek és lazák, a feszültség jobban érződik, s a közönség nem tud annyira „belemártódni a darab szövetébe”, ahogy kellene. Azért esett rájuk a választásom, mert Borbély B. Emília már találkozott ezzel az „improvizatív közelséggel”, s Kinda Szilárdnak is volt hasonló élménye, ezenkívül pedig árnyalt humorérzékkel is rendelkezik. Mindez izgalmassá tette a kettőjük találkozását, s a közelség fenntartásával sikerült a nézőket is megnyerniük.

– Ezt erősítette a szöveg is, amely „közelről” erőteljesebben hat.

– Kezdetben kicsit amerikainak tűnt számomra. Ahogy azonban elkezdtük boncolgatni a női sorsokat, a különböző életutakat, amelyekben benne van a férfihoz kötődő csalódás, s figyelembe vettük a férfi igazságát is, hogy ebben a társadalomban az ember ki van téve egy megfelelési kényszernek, ami kínnal, szenvedéssel jár, s különböző gonosz dolgokra kényszeríti az egyént, visszataláltunk önmagunkhoz. Ahhoz, hogy milyen kényszeredettségeknek vagyunk kitéve, s a társadalom mennyire befolyásolja civil életünket, hogyan akarunk megfelelni, a piacon eladható (menedzsment) személyiséggé válni, hogyan hanyagoljuk el vagy sem a barátainkat, s hogy vannak-e még őszinte kapcsolataink. Az utolsó monológban Erich Fromm filozófus társadalmunkról készült látleleteiből s Freudból is behoztunk gondolatokat a darabba, amitől „ütősebb” lett, hisz olyan tükröt tart elénk, akár a mindenkori shakespeari színház.

– Az Egyszerötöt mikor láthatjuk újra Vásárhelyen?

– Egy sorozatot lejátszunk Temesváron, s gondolom, hogy a tavasszal, márciusban fogjuk előadni, a nyári Forgatag idején ugyanis sok ígéretet tettünk, s azokat is szeretnénk kielégíteni a feljegyzett telefonszámok alapján.

A temesvári bemutatóval kapcsolatosan még elmondanám, hogy szintén szállodaszobában lépünk fel, s kéréseket kaptunk, hogy magánlakásba is elvigyük, s szűk baráti társaságnak mutassuk be a darabot, ami Nyugaton szokványos módszer. A december 27-i előadás a nyárádszeredai Székely Kaszinó felkérésére egy hasonló évadzáró esemény volt, s tavasztól hasonló meghívásokat is elfogadunk.