Élete első „vizsgáján” esett át az elmúlt napokban számos nagycsoportos óvodás. Az idézőjelet akár el is hagyhatnánk, hiszen bármennyire is otthonos – ovis – környezetben zajlott az érzelmi, logikai fejlettséget mérő kérdezz-felelek (igaz, az előkészítő, illetve első osztályba készülők nagy része nem a saját tanintézetében mérettetett meg), és bármennyire játékosak is voltak a feladatok, azért mégiscsak vizsga volt az a javából az öt-hat éves apróságok számára.
Élete első „vizsgáján” esett át az elmúlt napokban számos nagycsoportos óvodás. Az idézőjelet akár el is hagyhatnánk, hiszen bármennyire is otthonos – ovis – környezetben zajlott az érzelmi, logikai fejlettséget mérő kérdezz-felelek (igaz, az előkészítő, illetve első osztályba készülők nagy része nem a saját tanintézetében mérettetett meg), és bármennyire játékosak is voltak a feladatok, azért mégiscsak vizsga volt az a javából az öt-hat éves apróságok számára. Még szerencse, hogy egyszemélyes szurkolótáborként a szülő is részt vehetett a tudáspróbán. A felmérést végző pszichológusok az összegyűlt pontszám alapján értékelték a teljesítményt, és ennek megfelelően a helyszínen ki is töltötték a szakértői ajánlást tartalmazó űrlapot, igazolva, hogy a szeptemberig hatodik életévét be nem töltő gyerek mehet-e iskolába, illetve az, aki a tanévkezdésre hatéves lesz, előkészítő vagy első osztályba való-e, vagy egy évig még óvodában a helye. Ez így teljesen rendjén is lenne, csakhogy – mert nálunk mindig kell egy „csakhogy”-nak lennie – a szülők nagy része nem is tudott arról, hogy a szakértői vélemény függvényében elhalaszthatja gyermeke iskolakezdését. Mi több, úgy tűnik, erről a lehetőségről a törvény módszertanának kidolgozói is megfeledkeztek, mikor írásba foglalták, hogy a hat évet betöltő gyerekek beiskolázásának elmulasztása esetén a szülő büntetésre számíthat. „Aranykorbeli”, madártávlatból teljesen egyforma „hazasólymok” jutnak erről eszembe, akiknek egyszerre kellett lépniük, mosolyogniuk, fejlődniük. De a diktatórikus rend körvonalai nemcsak a hatéveseket előkészítő osztályba kényszerítő rendelkezés kapcsán derengenek fel előttem. A négylépcsős beiratkozási folyamat egyértelműen azt sugallja, hogy nincs választási lehetőség, a szülők csakis a lakóhelyükhöz tartozó iskolába adhatják gyereküket. Az ugyanis, hogy az első „felvonás” után – amikor kizárólag a körzeti tanintézetbe lehet iratkozni – megadatik a lehetőség, hogy a jövendő kisdiákot a választott iskolába írassák, esti mese naiv felnőtteknek. Az első fordulóban ugyanis a legkeresettebb iskolákban szempillantás alatt betelnek a helyek, és az élelmesebb, befolyásosabb szülők – mint minden évben – ezúttal is kiskapukon, ideiglenes tartózkodási engedéllyel, „flotántozva” oldják meg a helyzetet. A szaktárcából kipottyant „mesét” a rendelet visszavonását követelő szülők nem vették be. A fővárosi törvényszék elé került az ügy, március 5-én viszont már kezdődnének a beiratkozások. Zűrzavarkeltésből csillagos „fébé” hullhatna alá a tanügyiek erkélyére.
