„Nem csak a túlélésről szól”

Fejlődés uniós forrásból

Zilahi Csaba egyike azon magyarbükkösi gazdáknak, akik nemrég uniós pályázatot nyertek. A rendszerváltás óta foglalkozik állattartással, jelenleg 23 tehene és 50 juha van. Látogatásunkkor a mögötte és az előtte lévő útról is mesélt.

– Édesapámnak három tehene és hét hektár földje volt, innen indult a gazdálkodás még 1990-ben. Öt év múlva kölcsönből traktort, ekét, tárcsát vettem, azután kezdtem növelni az állatállományt. Közben a földterület is gyarapodott. A takarmányt mindig magam termeltem meg az állatoknak. Most 18 fejőstehenem van, a többi növendék. A juhokat agrármérnök fiam vásárolta idén. Emellett hat disznót is tartunk saját használatra, meg kutyánk is van elég – kacagta el magát a gazda.

– Hogyan hasznosítják a tejet? – kérdeztük.

– Régebb egy cintosi kirendeltségű cég vette meg, de a tejkvótarendszer megszüntetése után az együttműködésnek befellegzett. 1 lej 35 baniról 55 banira esett akkoriban a tej literének ára, hatalmas volt a veszteség. Ezt követően a brassói Prodlactával kötöttünk szerződést. Minden második nap jönnek a tejért. Mostanáig egy literért 1 lejt fizettek, október elsejétől 1 lej 10 banit kapunk érte. 

– Mennyit tudnak leadni?

– 210 liter körül, de ez változó, van amikor két-háromszorosát is. Télen szokott több lenni.

– A növendék állatokat megtartják?

– Az üszőket igen. A bikaborjakat egy szengyeli cég veszi át, tudomásom szerint az arab országokba viszik.

– Beszéljen egy kicsit az uniós pályázatukról. 

– A fiam állította össze, és a tavasszal nyújtottuk be. Negyvenezer eurós támogatást nyertünk. A múlt hónapban át is utalták az első részletet, ebből munkagépeket – tárcsát, tejmedencét és egy új fejőgépet – vettünk. A többiből az állatállományt szeretnénk növelni, öt jó fejőstehenet és pár tinót vásárolnánk. De manapság nehéz jó minőségű állatot kapni. Nekem főként piros- tarka teheneim vannak, továbbá Holstein pirostarkával keresztezve és egy fajtatiszta Holstein. 

– A juhokat hogyan hasznosítják?

– Fogadtunk egy juhászt, ő legelteti a nyájat. Egy juh után 7 kiló sajtot és másfél kiló ordát ad. Az árut a fiam a ludasi piacra viszi.

– Beszélgetésünk elején említette, hogy több mint ötven hektár földet művelnek meg. Milyen lett az idei termés?

– A kukoricát még nem szedtük le, de nagyon jónak ígérkezik. Jó lett a napraforgó is. Emellett lucernát, búzát, árpát is termesztünk. A búza- és az árpatermés nem a legjobb az idén, számukra túl hamar jött az ősz.

– Mi a helyzet a vadkárokkal?

– A vaddisznó pusztítja a termést, nemcsak a kukoricát, a búzát, napraforgót is összetöri. De hiába jelentjük a kárt, a veszteséggel maradunk.

– Lehet nyereséges a mezőgazdálkodás, állattartás, vagy csupán a fennmaradás a tét?

– Tapasztalataim szerint nyereséget is lehet termelni, de ezért mindennap meg kell dolgozni. Nehéz jó, megbízható munkást találni. Igaz, mi ilyen szempontból is szerencsések vagyunk, az egyik emberünk ugyanis 17 éve dolgozik nálunk, már családtagnak számít. De akármilyen jó munkaerővel is rendelkezzen a gazda, úgyis fel kell neki kelni hajnali ötkor, hogy lássa, az ő tehene eszi meg a lisztet, vagy a szomszédé. Nekünk nincs ünnepnap, sem hétvége, de ha minden nap benne vagyunk ebben a körforgásban, és megtesszük, ami tőlünk telik, egy jó fizetésnek megfelelő összeget tudunk megtakarítani.