„Lesz-e valamikor…”

„Remélem, hogy előtted minden titkom feltárhatom, ahogy még senki másnak, és azt is, hogy sok mindenben a segítségemre leszel” – írta Kittynek becézett naplójába 1942. július 12-én, tizenharmadik születésnapján egy zsidó származású, Németországból Hollandiába menekített lány, Anne Frank.

„Remélem, hogy előtted minden titkom feltárhatom, ahogy még senki másnak, és azt is, hogy sok mindenben a segítségemre leszel” – írta Kittynek becézett naplójába 1942. július 12-én, tizenharmadik születésnapján egy zsidó származású, Németországból Hollandiába menekített lány, Anne Frank.

A náci uralom bukása után, 1947-ben A hátsó traktus címmel adták ki a – néma várakozásban felnőtté érő kamaszlány gondolatait, titkait, lelki rezdüléseit megörökítő – kéziratot, amely azóta 60 nyelvre lefordítva, illetve színdarabként és megfilmesített változatban is újjászületett. Tegnap délelőtt a Határok Nélküli Esélyegyenlőségi Egyesület szervezésében a zsidó kulturális napok keretében Anne Frank-kiállítás nyílt a marosvásárhelyi Kultúrpalota előcsarnokában. A budapesti Holokauszt Emlékközpontból érkezett, Történelem a mának című tárlat megnyitóján bolyais diákok, illetve az Egyesülés és a Papiu középiskola tanulói is részt vettek.

– 1938. november 9–13. között központilag megtervezett zsidóellenes akcióra került sor Németországban, 400 embert megöltek, 8000, zsidó tulajdonban lévő üzletet tönkretettek, rengeteg zsinagógát kiraboltak, 3000 zsidót letartóztattak, majd koncentrációs táborba szállítottak. Ennek a mészárlásnak az első éjszakája volt a Kristályéjszaka, amelyet a betört kirakatok üvegtörmelékeiről neveztek el – idézte fel a hetvenhárom évvel ezelőtti, máig feldolgozhatatlan történéseket Dudás Annamária, az egyesület elnöke. Csegzi Sándor alpolgármester hamisítatlan, minden történelmi leírásnál hitelesebb forrásnak nevezte Anne naplóját, majd a fiatal lány üzenetének időszerűségére hívta fel a figyelmet.

– Intoleranciáról beszélünk akkor is, amikor egy fakivágás nemzetiségi probléma lehet, amikor a kétnyelvűség érvényesítése, az orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása, az anyanyelvű oktatás biztosítása gondot okoz – jelentette ki Marosvásárhely alpolgármestere. Dub László, a zsidó közösség vezetője örömét fejezte ki, amiért sok fiatal eljött a megnyitóra, hiszen – már csak Anne életkoránál fogva is – elsősorban nekik szól ez a kiállítás. Sándor Vasile történelemtanár arra kérte a diákokat, kölcsönözzék ki a megyei könyvtárból Anne Frank naplóját, mert ahogy az egyetemes emberjogi nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy mit kell és lehet tenni, az embermilliók szorongásait és bizakodását őrző sorokból kiderül, hogy mit nem szabad soha, semmilyen körülmények között megtenni.

A kiállítás anyaga naplójegyzetekből, fotókból és írásos kiegészítésekből tevődik össze. A történelmi események képi dokumentálásai, illetve a családi fotográfiák együttese különös feszültséget ébreszt a szemlélőben. Anne szülei esküvői ruhában, a versailles-i békeszerződés ellen tüntető tömeg, értéktelen bankjegyek halmával játszó német gyerekek 1923-ban, Hitler az 1927-es nürnbergi politikai gyűlésen, a zsidó tulajdonú üzletek bojkottálása, Anne barátnőivel, faji jellemzők ellenőrzése és oktatása az iskolákban, a búvóhelyként szolgáló irodaépület, a Hátsó traktus – „eszményi rejtekhely, nyirkos ugyan, és a falai egy kissé megdőltek, de talán egész Amszterdamban, sőt egész Hollandiában nincs sehol ilyen kényelmesen berendezett búvóhely” –, az utolsó Auschwitzba tartó transzportvonat, mely Anne-t és családját is elvitte – mindez megelevenedik az elmúlt idő fekete-fehér valóságában. A bergen-belseni koncentrációs táborban tífuszban elhunyt Anne – hol nagybetűkkel, hol dőlt betűs folyóírással írt – naplójának egyik legmeghatóbb részlete sem hiányzik a kiállítás anyagából: „Lesz-e valamikor újságíró vagy író belőlem? Nagyon remélem, hogy igen, mert írásban mindent meg tudok örökíteni…”

A tárlat november 18-ig tekinthető meg, ebben az időszakban naponta 9–12.30 óra között a marosvásárhelyi zsinagóga is látogatható.