Miközben mindenki az elnökválasztással van elfoglalva, a magyar grófok iránti ellenszenvéről elhíresült marosvásárhelyi szenátor, legutóbbi sajtótájékoztatóján „gyanús hallgatással” vádolta meg a prefektúra intézményét egyes, az erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos pereket illetően.
Miközben mindenki az elnökválasztással van elfoglalva, a magyar grófok iránti ellenszenvéről elhíresült marosvásárhelyi szenátor, akinek a jelek szerint életcélja „a magyar grófok” erdői visszaszolgáltatásának megakadályozása, és amely célért modern Don Quijoteként harcol, ha kell, az igazságszolgáltatással is, legutóbbi sajtótájékoztatóján „gyanús hallgatással” vádolta meg a prefektúra intézményét egyes, az erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos pereket illetően.
Elmondta, hogy a megyei földosztó bizottság két újratárgyalási ügyet nyújtott be, egyrészt a Szászrégeni Bíróságra, másrészt a Maros Megyei Törvényszékre, a Bánffy Dániel magyar földbirtokosnak visszaszolgáltatott területek ügyében. Ugyanis, a szenátor szerint a CNSAS újabb dokumentumokat bocsátott a bizottság rendelkezésére, amelyből kiderül, hogy Bánffy Dánielt nyolc év kényszermunkára ítélte a Bukaresti Törvényszék 1952-ben, és vagyonának teljes elkobzását rendelte el. A szenátor szerint a vád „gyilkosságra való felbujtás” volt, amely „1940 szeptemberében, a magyar hadtestek palotailvai bevonulása alkalmával hangzott el”, és amely nyomán „a község magyar lakói és a horthysta katonák kínozni kezdték a románokat”, ami két helybéli halálához vezetett.
A szenátor furcsának nevezte, hogy a Maros Megyei Törvényszék polgárjogi szekciója 2014. október 21-én hozott ítéletében elutasította a megyei földosztó bizottság beadványát. „Kíváncsian várja az indoklást”, mert majd annak függvényében fordul a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz az „eset elemzése” érdekében.
A másik ügyet is „kényesnek” nevezte, mivel annak tárgyalását – felettébb gyanús módon – egymás után háromszor halasztották el, és a megyei földosztó bizottságot 14.918 lej kaució befizetésére szólították fel. A szenátor azt is kifejtette, hogy mivel a megyei földosztó bizottságnak nincs sem vagyona, sem saját költségvetése, és mivel a szokásjog szerint a bizottság elnöke a prefektus, ha ki akarják fizetni a kauciót, a kormánynak kell átutalnia az összeget a prefektúra számlájára. És a szenátor ebben látja a legnagyobb problémát: párhuzamot von az eset és aközött, hogy éppen a napokban történtek letartóztatások a Szociáldemokrata Párt csúcsvezetésében csalás és más bűncselekmények vádjával pontosan az állam kárára elkövetett törvénytelen erdő-visszaszolgáltatások miatt. Így aztán felszólította a prefektúra intézményét, valljon nyilvánosan színt: rendelkezik-e a kaucióban megállapított összeggel? De ennél is tovább megy, és felszólítja a prefektust, hozza nyilvánosságra azokat az okokat, amelyek miatt nem tudatja rendszeresen a közvéleménnyel azoknak a pereknek a helyzetét, amelyek éppen tárgyalás alatt vannak akár Maros megyében, akár Prahovában vagy Botoşani-ban „a volt grófok leszármazottai által visszakövetelt mintegy 80.000 hektár erdő ügyében”.
Hiába, lehet szó elnökválasztásról, árvízről vagy bármiről, az ország vagyonát „féltő” politikusnak egyetlen problémája marad: „a magyar grófok”.