Vagy legyinthetünk, hogy úgyis mindegy. Eddigi tapasztalataink ugyanis azt igazolják, hogy a törvényeket csűrni-csavarni lehet abban az esetben, ha a kisebbségi jogokról van szó.
Vagy legyinthetünk, hogy úgyis mindegy. Eddigi tapasztalataink ugyanis azt igazolják, hogy a törvényeket csűrni-csavarni lehet abban az esetben, ha a kisebbségi jogokról van szó. Ha az anyanyelvi oktatás biztosítására vonatkozó rendelkezések mégis bekerülnek egy jogszabályba, mint amilyen a 2011. évi 1-es számú közoktatási törvény, sajnos akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy a gyakorlatban is érvényesíteni lehet őket. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében az igazságügyet is hadrendbe tudták állítani, hogy az önálló magyar tagozatot alkotó főintézetek törvénybe foglalt önállóságának a megvalósítását célzó kísérleteket sorra meghiúsítsák.
Szinte látom, ahogy sokan legyintenek, elegük van már ebből, minek e témát újra elővenni? Mégis úgy gondolom, hogy időszerű, hiszen Pavel Năstase közoktatási tárcavezető az év végéig új tanügyi törvényt ígér. A Szociáldemokrata Párt képviselőinek régi vágya a törvénymódosítás, illetőleg egy új jogszabály megalkotása. Ecaterina Andronescu volt tárcavezető már Sorin Câmpeanu minisztersége idején készen állt egy 2010-ben készült változattal, ami kisebbségi szempontból visszalépést jelentett volna a 2011-es törvényhez képest. Remélhetőleg nem az ő tervezetét akarja
„felmelegíteni” a szakminisztérium és a kormány. A közoktatási miniszter ugyanis azt ígérte, hogy a Rektorok Országos Tanácsa és más egyetemi konzorciumok, továbbá a felső- és alsóház oktatási bizottságai fogják megalkotni a jogszabályt, amelyet a kormányprogram szerint 2017 végéig kell elfogadni. Egyes híresztelések szerint a szociáldemokraták arra készülnek, hogy nemzetiségi szempontból a viták elkerülése végett az új jogszabályt igazítsák a jelenleg kialakult helyzethez, elvágva ezáltal a további tiltakozások lehetőségét. Parlamenti képviselőinken, szenátorainkon múlik, milyen mértékben tudják elérni, hogy az anyanyelvi oktatás terén biztosított jogaink ne csorbuljanak. És milyen mértékben tudnak odafigyelni arra, hogy abban az esetben, ha megszavaznak egy kisebbségi szempontból fontos cikkelyt, egy következő fejezetbe ne kerüljön be egy másik, amely a törvény kétféle értelmezését teszi lehetővé, sőt rosszabbik esetben meg is cáfolja a kedvezőnek ígérkező előírást.
Ha közvetetten mégiscsak Ecaterina Andronescu elvei érvényesülnének, akinek a nevéhez a szakoktatás tönkretétele fűződik, s aki tanügyminiszterként korántsem kisebbségbarátként ismertünk meg, a törvény megalkotásakor még alaposabban oda kell figyelni. Alapvetően fontos jogszabályról van szó, és parlamenti képviselőink egész további tevékenységét meghatározza, hogy kisebbségi szempontból kedvező lesz-e, vagy a kényelmes szociáldemokrata többséggel az új törvényből „kilúgozzák” a romániai magyarság és a többi nemzetiség számára fontos előírásokat.
