„Eltérült” szavak
2011-09-27 13:35:31
- Joó Kristóf
Minden nyelvben előfordul, hogy bizonyos szavak – kivált a jövevényszavak – hangzása más jelentésekkel, más szavakkal való asszociációt ébreszt. Évtizedek vagy -századok során ezek az újabb, járulékos jelentések rögzülhetnek, akár teljesen megváltoztatva a szó eredeti értelmét.
Minden nyelvben előfordul, hogy bizonyos szavak – kivált a jövevényszavak – hangzása más jelentésekkel, más szavakkal való asszociációt ébreszt. Évtizedek vagy -századok során ezek az újabb, járulékos jelentések rögzülhetnek, akár teljesen megváltoztatva a szó eredeti értelmét.
Önkéntelen áthallásokra vagy belehallásokra természetesen a magyar nyelv is szolgáltat példákat. A hall igénk, teszem azt, egyáltalán semmilyen összefüggésben nincs a hallucinállal, használóinak túlnyomó többsége mégis elsősorban a hallásérzék csalódásával köti össze ez utóbbi szót, holott a „beteges” látomások, szagingerek, vagyis mindenféle érzékszervi tévképzet belefér a hallucinációba.
Varga Balázs, a nyelvművelés elkötelezett népszerűsítője még a múlt század hetvenes éveiben gyűjtött ilyen „elkerülhetetlen félreértésekre” vezető szavakat. Alább az ő nyomán járva szemelgetünk e gyönyörű példákból.
Szolid – e latin eredetű szó hallatán, amennyiben emberre vonatkoztatjuk, legtöbbünknek egy megbízható, nyugodt, csendes, higgadt, szerény ember jut eszünkbe. A szó azonban eredeti értelme szerint erőt, szilárdságot jelent. Csakhogy a szolid közel áll a szelídhez, s így – ha tudattalanul is – jelentése „eltérült” némiképp ez utóbbi irányába.
Izometrikus gyakorlatok – testnevelő tanárok, kinetoterapeuták, de még amatőr sportolók (vagy „erőst művelt” emberek) is jól tudják, hogy az izmokat arányosan, mérték szerint fejlesztő gyakorlatokról van szó. Csakhogy többször látni-hallani, hogy hosszú m-mel írják vagy ejtik. Vajon miért is? Mert az izo- előtag (görög szóösszetételek első elemeként azt jelenti: ’egyenlő’) és a szintén görög eredetű metrum (’mérték’) szó első hangzója – mit ad isten! – összeolvasva azt adja: izom, tudniillik épp azt a szót, amire az egész szóösszetétel vonatkozik. Szó sincs izom-metriáról, a közhasználat mégis így „képezi le”.
Vas építőelemekkel dolgozók jól tudják: korábban leginkább míniummal alapozták a vaselemeket a végső festés előtt, hiszen az ólom alapú festéknek közismerten hatékony korróziógátló hatása van. Élénk bíborpirosba hajló színe miatt azonban a míniumot – még régebben – a kézzel írt/festett könyvek fontos színezékanyagaként is számon tartották. S bizony, ebből a szóból származik a miniatúra, a kódexek kisméretű, gondosan kidolgozott, művészi igényű illusztrációs technikája. Ki sem tehet arról, hogy a mínium és a ’kicsi’ jelentésű mini szó (vagy előtag) hasonlóan kezdődik. De ebből fakadóan – s mert a miniatúrák tényleg kis méretűek – sokan gondolják, hogy a kettő teljesen összefügg, s hogy a miniatúrát azért hívják úgy, ahogy, mert „mini”.
Az életerősre, energiától duzzadóra, ön- és fajfenntartásban egyaránt „vitézkedőre” szokták azt mondani, hogy virulens. Mégpedig azért, mert a virulens – virul. Legalábbis népetimológiás késztetések szerint. Valójában erről szó sincs. A virulensnek sokkal inkább a ’mérges nedv’ jelentésű latin virushoz (vírushoz) van köze; és bár igaz, hogy a vírusok kedvező környezetben ugyanvalóst ki tudnak „virulni” – gondoljunk csak egy utolsó pillanatáig vastagon kiélvezhető influenzára! –, azért a virulens és a virul szavainkat mégse zárjuk ennyire rövidre!
