„E kor nékünk…”

Ismét megrendezték és ezúttal is nagyon jó hangulatban zajlott Marosvásárhely új keletű, de immár hagyományosnak is számító, különleges rendezvénye: igen egyedi eseményt ötöltek ki annak idején a szervezők, amolyan „kultúr-divatbemutatót”, amilyent azóta sem szerveznek máshol. Az egész a barokk év keretében kezdődött, amikor fiatal vásárhelyi képzőművészek, egykori osztálytársak az adott kor ruházkodási szokásaiból merítettek ihletet és mutatták be kreációikat egy „barokk divatbemutatón”.

Ismét megrendezték és ezúttal is nagyon jó hangulatban zajlott Marosvásárhely új keletű, de immár hagyományosnak is számító, különleges rendezvénye: igen egyedi eseményt ötöltek ki annak idején a szervezők, amolyan „kultúr-divatbemutatót”, amilyent azóta sem szerveznek máshol. Az egész a barokk év keretében kezdődött, amikor fiatal vásárhelyi képzőművészek, egykori osztálytársak az adott kor ruházkodási szokásaiból merítettek ihletet és mutatták be kreációikat egy „barokk divatbemutatón”. A barokk év lejárt, de a bemutató maradt, így a tavaly a klasszicizmus kora, idén pedig a romantika stíljegyei ihlették az alkotókat.

A Márton Krisztina ötletgazda és társai szervezte, a Maros Megyei Tanács, a Maros Megyei Múzeum és a Kultúrpalota igazgatósága támogatta, Neo-Romantic Parade címet viselő bemutatóra vasárnap délután, a Palota előcsarnokának fényárban úszó „kifutóján” került sor: igen jó zenei alappal, vakuvillanások sorozatával, teljes telt házas publikummal, ötletes, ízléses, kreatív és egyedi kollekciókkal. És kellemes meglepetésként a főbejárat előtt tálcákon kínált sült almával, a XIX. század jellegzetes ínyencségével.

Az est kezdetén Márton Krisztina főszervező szólt a közönséghez. – Nem divatot diktálunk, hanem saját fantáziánk egy darabját mutatjuk föl. Idén ihlető forrásként a romantika korát választottuk. Ekkor, a XIX. század közepe táján kezdődött a lázadás a klasszicizmus racionalitása ellen. A romantika kora fedezi fel a népművészeti elemeket, a nagy utazásokon látott keleti motívumokat, az álomvilág jelentőségét. A kornak két nőideálja volt: az alázatos és a militáns. A ruhákon is érezhető, hogy igyekeztük ezen elemeket ötvözni, szembetűnőek a kereszteződések és a részletek szépségei.

Lokodi Rozália oboaművész játéka és a művet konferáló Kovács Katalin színművészetis hallgató szavai után vette kezdetét a kreációk bemutatása, az alkalmi modellek (ezúttal is a tervezők barátnői vállalták el e szerepet) magabiztosan, folyton felzúgó taps közepette mutatták be az alkotók műveit. Elsőként a Márton Krisztina ruháit láthattuk (Ferencz Zsolt bőrdíszműves táskáival egyetemben), az ötletgazda pasztellszínekben komponált, visszafogottan elegáns és ízlésesen szép kreációit Szélyes Andrea harsányabb színvilágú, néhol gótikus stílusjegyekkel, a ruhákhoz tervezett frizurákkal gazdagított kollekciója követte. Simon Lenke Ildikó és Drágos Mária ruháit gyerekek mutatták be, az alkotások népmesei motívumokat, egy elképzelt tündérvilág stíljegyeit hordozták. Szakács Ágnes kollekciója ugyancsak az alkotó sajátos jegyeit viselte – különleges anyagválasztás, színek és fűzők kavalkádja, több kor által ihletett részletek –, míg Hajnal Zsuzsánna fehér-arany, illetve annál élénkebb színvilágú, virágmintákban gazdag alkotásai letisztultságot, szelídséget sugároztak.

A Martini Eszter és Hadnagy Szidónia sminkesek munkája következtében is egyedi divatbemutatót tovább gazdagította Vass Edit tanárnő (szintén egykori osztálytárs) diákjai, Szász Norbert és Nemes Szabolcs harsona–trombita duója, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum jelenlegi és volt diákjai – Csíky Ágnes tanárnő tanítványai – mutatták be kreatív, érdekes, dinamikus és fiatalos munkáikat. Az est sorrendben utolsó fellépői a kézdivásárhelyi Kreakids Stúdió tagjai, Máthé Réka tanítványai voltak, akik saját alkotásaikat viselték: a fekete-fehér avagy sötétebb tónusú, visszafogott, de részleteiben fantáziadús és egyedi alkotások sora zárta az igen jó hangulatú estét, amely egyrészt igazolta a marosvásárhelyi Művészetiben 2000 nyarán végzett osztály tagjainak felkészültségét és jó ízlését, másrészt egyéni, egyedi és igen sikeres hagyománnyal ajándékozta meg a város lakosságát, amelynek – a szervezők ígérete szerint – továbbra is folytatása lesz. A jövő őszi jelszó a XX. század első évtizedeinek varázslatos stílje: a szecesszió.