Varázslatos Izland

Aki látta Kralovánszky Balázs fotóit a marosvásárhelyi Bernády Házban, biztos egyetért a fenti címmel. A kanadai vendégkiállító felvételei némán is azt harsogják, páratlan az a látványvilág, amit az egzotikus szigetország a fotográfia szerelmeseinek felkínál. Tűz és víz, ég és föld, fény és árnyék, feketék és fehérek, színesek párosa, ellentétpárja, ember és természet harmóniája és egymáshoz igazodása olyan bőségesen kínálja a megörökítenivalót, hogy ott még a fényképezéshez nem értők is kedvet kapnak ahhoz, hogy kamerát vegyenek a kezükbe.

Kralovánszky tizennégy évesen jegyezte el magát a fényképezéssel, még szülővárosában, Budapesten. Ott lett szakmája is a fényképészet, amit 1981-ben történt kanadai emigrálása után mind nagyobb professzionalizmussal mélyített el. A digitális fotózás eszköztárát, technikáját is elsajátítva haladt tovább Torontóban. A szakmaiság mellett megőrizte a szenvedélyt is, nem szakadt el a Váci Dunakanyar Fotóklubtól, amelyhez még ifjú éveiben csatlakozott, utóbb a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Kanadai Magyar Képzőművészek Egyesületének rendszeresen kiállító, elismert tagja lett. Fotóművészeti megszállottsága vezette el Székelyvarságra is, ahol a Bálint Zsigmond vezette tavalyi fotós alkotótáborban élhette ki Erdély-szeretetét. Nem új keletű ez a vonzalma, már vagy tízszer megfordult nálunk, és azt vallja, ez a régió is kimeríthetetlen élményekben. Nem csak mondja, képei révén tükrözi is, rabul ejtették az erdélyi tájak is. De még inkább az emberek, az emberi sorsok, kapcsolatok, amelyeknek az érzékeltetése ugyancsak kihívás a fotósok számára. Hogy neki ez mennyire sikerült, azt a rövidesen megnyíló csíkszeredai tárlatán mutathatja fel.

Itt, Marosvásárhelyen az izlandi varázs tükröződéséből kaphatunk ízelítőt. „A szigetország a fotográfusok paradicsoma – jelenti ki kiállítási katalógusában. – A jég és a tűz világát egyszer az életben látni kell.” Ő közel három héten át fotózott ott, körbeutazva, felfedezve magának ezt a különös, titokzatos, emberpróbáló, szépséges univerzumot. Útján nem az ott élő, mostoha körülmények közt is helytálló, derék emberekre koncentrált, elsősorban a természet csodáit örökítette meg fáradhatatlanul, ha kellett, az elemekkel is megküzdve. Képgyűjteményéből mintegy félszáz ámulatos felvételt hozott el mutatóba. Pompás hegyek, hatalmas vízesések, fenyegető tűzhányók, égbe szökő, bámulatos gejzírek, gázkibocsátó, óriási fortyogók, végtelen utak, vad domborzatok, emberalakú kősziklák, fekete egek, mesebeli fellegrajzok, és fény, fény, olykor napsütés éjszaka is… Megragadó ez a kiállítás!