2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Rekviem egy stockholmi székely-magyar íróért György Horváth László sírjánál

„A templomhajóban fák nőttek, s tető Helyett, a kék ég látszott felettem. Imára nyílt ajkam a pusztulás láttán, S mert az Úr házában voltam letérdepeltem”

„A templomhajóban fák nőttek, s tető

Helyett, a kék ég látszott felettem.

Imára nyílt ajkam a pusztulás láttán,

S mert az Úr házában voltam letérdepeltem”

 

Nyárádunk titkait Maros fuvarozza

végtelen tengerek felé. Királyfalvi

Nagyhegy alatt, ki Küküllő vizét issza,

nem parancsolnak neki világ hatalmi.

 

Mert mikor Erdély földjét megteremtette,

Isten, pihenőszékét – szándéka szerint –,

amelyet magának készített felette,

Maros mellé tette. Feléd most onnan int.

 

Így költözik beléd ez a sáros Város,

a szabad királyi, kerített Vásárhely,

vénhedt köveivel. Nélküled hiányos

már a Dudutz-sarok, a Vár, a Trébely.

 

A Vértanúk csorgója most neked csobban,

Kőrösi Csoma kőkeze mozdul feléd,

Somostető lombja neked lobban,

s a Súrlott Grádics küszöbét tolja eléd.

 

A Lázár Ödön park korcsolyapályája

siklani bíztat, és nyári mozija csak

neked vetít. Ebek harmincadjára

jutott az Oroszlán is. Mordul, hallgasd csak,

 

a Liget. Zene szólal, a Kút zenéje,

kibédi lábítós orgona ráfelel,

s könyvtárak porának arany fénye

a Rákóczi-lépcső alatt égbe emel.

 

S lettél az írás fehér tornyán a tónak:

…élő vízben templom, mely halott... Imát

kongatnak harangok ma. Teérted szólnak:

…víz alatt kezded …lefele mászni a fát.

 

Emeld fel fejedetÍm, eljöttünk hozzád.

Feszit minket… a rólad szóló sok titok.

Számunkra ma te vagy a város, az ország,

s mi kezeinket tördelő… Pilátusok.

 

Mert mi vagyunk az elmenekült árnyéksor,

az a… csak nyugatabbra vonuló csapat,

ki házat, hazát és temetőt otthagyott,

s az akkor kopni látszó materi falat.

Voltunk gladiátorok, vértanúk voltunk,

ártatlanok, és némelyek veszélyesek.

Mi most ittlétünkkel kétségeket oltunk.

Alkuszunk es vigasztalunk: ne féljetek!

 

Mert úgy szép a szó, ha üde, mint a virág,

akkor szép a szó, ha igaz, mint az Ige.

Isten irgalma megállt feletted, világ-,

-látó, szavad nem dobban puszta semmibe.

 

Virágárus grófnő mindig friss virága,

a Cementlapok szószéke, Víkend-telep,

ős Vármegyeháza hűskövű árkádja,

s a Bolyai pálya őrzik üzeneted.

Csáford, 2013. január 3.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató