Oh halld, Izráel!

A Szentföld a világ közepe. Nemcsak azért, mert évezredek óta a keresztény és a muszlim közösség is a maga vallási központjának tartja, hanem mert itt találkozik a nyugati és keleti kultúra és civilizáció, amely békésebb időkben a kereskedelmi és eszmei értékek cseréjében nyilvánult meg, háborúban pedig a két kultúra által képviselt extrém gondolatok véres összecsapásában. S így volt ez a Sínai-félszigeten a történelem előtti időkben alapított települések korától napjainkig, ahol sohasem lesz igazán béke. Ez maga a világ Bábel tornyának örökös forrongása. 

A modern korban készített több ezer dokumentumfilm, játékfilm, riportfilm sem rögzíti, adja vissza hitelesen mindazt, ami ezen a vidéken történt. Ott a jelen is egy pillanat alatt történelemmé válhat, a régmúlt pedig annyi markáns eseményt rögzít, hogy a közelmúlt csak egy betűnyi bejegyzés a Szentföld krónikájában. Nehéz visszaadni a jelen hangulatát rögzített képekkel azoknak, akik zarándoklatra, kirándulásra, vagy akár rokoni látogatásra érkeznek rövidebb-hosszabb időre Izraelbe. Lenyűgözőek a dimenziók térben és időben. Sokszínű világ, ahol úgy köszönnek vissza a bibliai történetek, mintha csak tegnap történtek volna, azokon a helyeken, amelyeket már a kereszténység megjelenése előtt megjelöltek, s ahova a két legnagyobb világvallást gyakorlók is évszázadok óta visszatérnek. Lehetetlen kísérletnek bizonyul, ha a teljességre törekszünk – akár egy fotóalbumban vagy kiállításon – egy csipetnyit is bemutatni mindabból, ami a jelenben történik Izraelben. 

Fülöp Jenő, a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub tagja szervezett kiránduláson járt azokon a bibliai helyeken, amelyeket évente a világ minden sarkából több millióan keresnek fel. S bár turistaként jutott ki, nem mobiltelefonnal a kezében, selfie stick segítségével csípte ki a maga szeletét a meglátogatott helyek, helyszínek varázsából. Értő és gyakorlott fotósként azon igyekezett, hogy ne csak a „képeslapokat” hozza haza emlékül, hanem megossza másokkal is azt a szellemi feltöltődést, benyomást, amelyet az „idegen világ”, a ma is forrongó ország jelent egy mai zarándoknak. A művészfotók iránt érzékeny szemmel rögzített felvételeket, az úti beszámoló képeit fotóriporteri narrációval tárlaton osztotta meg – immár másodszor – az érdeklődőkkel a szerző a marosvásárhelyi Bernády Ház második emeleti kiállítótermében. Nem csak az olyan ismert helyszínek jelennek meg ezeken, amelyeket ismerünk, mint például a Genezáreti-tó, a Jordán folyó (Jézus megkeresztelésének helye), Betlehem (Születési templom), Qumrán (A qumráni tekercsek lelőhelye), Jeruzsálem (Siratófal), a Golgota és más olyan helyszínek, amelyeket azoknak, akik Izraelben járnak, nem szabad kihagyniuk, hanem Fülöp Jenőnek volt ideje, „szeme” észrevenni, rögzíteni azokat az embereket, akik ma élettel töltik meg e történelmi helyeket. Visszaköszönnek a képekről a kopt keresztény papok, akik úgy ülnek a neves kövek árnyékában, mintha valamelyik amerikai fekete negyedben arra várnának, hogy az utcai kosárpályára lépjenek, aztán ott van a bazár, ahol egy csadorba öltözött gyönyörű lány mosolyog ránk, mellette pedig európai cuccban elhúz egy vele egykorú turista. A példákat sorolhatnánk tovább. Elég, ha csak a turistákat barátságosan üdvözlő arabot, az üzlete előtt házipapucsban és elegáns kosztümben sepregető zsidó kereskedőt, az újrakeresztelésre váró, baseballsapkát és hagyományos főkötőt viselő afrikai zarándokokat vagy a mobiltelefont szorongató, bibliát olvasó rabbit, a marhacombot trófeakánt tartó hentest, a Siratófal előtt imádkozókat vagy valamelyik templom felé igyekvő apácát megörökítő képekre utalok. De ott vannak a sajátos tájak, a sivatag, a Holt-tenger, Jeruzsálem kőrengetege, amelynek talán a legszimbolikusabb fotója egy temetőben készült, ahol az előtérben megjelennek a sírok, rajta az elődök emlékezetére elhelyezett kövek, hátul pedig a város múltját idéző falak és a jelen betonrengetege: Izrael múltjának és jelenének szimbólumai egy képbe sűrítve. 

Aki valaha is olvasott, hallott ezekről a helyekről, lépjen be a Bernády Házba, ahol az emeleti kiállítóterem magányában egy kicsit elkalandozhat a Közel-Keleten Fülöp Jenő képeinek kalauzolásával. Izrael, a Szentföld lüktetése, élete hitelesen visszaköszön ezekről a képekről, annyiban, amennyire beleférhetett egy ilyen szervezett zarándokút keretei között ide-oda kattintó fotós képtárába. Aki ennél többet akar, keresse fel a helyszíneket. Fülöp Jenő megtette, érdemes követni meglátásban, láttatásban.