Nyelvgyakorlat

Blenkeschauer Babának három férje volt. Ha ez egyáltalán érdekel valakit. Első férjét Czukrász Eleknek hívták. Jelentéktelen alak volt, ezért a Baba barátnői, Miczi, Piczi és Liczi csak Czukrász Alaknak hívták. Persze a háta mögött. Ami nem volt, miként az Anonym költő mondja, „szélesebb a tenger vizinél”. De annál megbízhatóbb. Csak úgy gerjesztette a bizalmat. És a birsalmát. Szegény elesett az Első Béla utcában. A sötétben belelépett egy félig kiásott vagy már-már betemetett, de azért nem teljesen, gödörbe. Megütötte a fejét. Tehát ütődött lett. Blenke-schauer Baba három hónap után vált el tőle közös tányérhajigálások közepette. Tányérjósok pontosan megjósolták a bekövetkező eseményeket. De senki sem hallgatott reájuk, mint rendesen, még Baba három legjobb barátnője, Miczi, Piczi és Liczi sem.

Második férjét a gőzfürdőben alig ismerte meg a felszálló gőzök miatt. De végül is egymásra találtak kint a pénztárnál, ahol a jegye-ket Miczi, Liczi és Piczi osztotta és szorozta. Ők voltak a szorozóbizottság. Gőz Frigyes, mint a neve is jelezte, már előzőleg frigyes volt, hogy Blenkeschauer Babát megismerte volna az új télikabátjában frissen festetten és hirtelenszőkén. Ui. egy pillanatnyi elhatározás műve volt, amit tett is követett: azonnal szőkére festette magát. Tetőtől az Alpokig. Hirtelen. Úgy értjük, hogy nem adott hírt erről sem a három ismert barátnéjának, a három héjának, sem a korabeli sajtónak. Pedig azok a javakorabeli sajtóhiénák és -hiúzok és vadmocskok ugyancsak várták volna kamerákkal felszerelkezve Melles Rózsa szalonja előtt. De Blenkeschauer Baba még idejében elolvasott mindent Diana hercegnő tragikus sorsáról, és nem ismert egyetlen alfaj-roma Dódi herceget sem.

De nem várták. Új alphahímje éppen a kaszinóban tartózkodott napi rendszerességgel és kényszerességgel, ahol kaszinótojást kanalazott. Csabattát és Gyulattát törögetett hozzá, mert jó magyar ember volt, megadta a módját a jótállásnak-jótélésnek és a kabátja selyembélésének. Ezenközben, hogy szavamat ne felejtsem, szenvedélyesen kaláberezett barátaival. Égett a kandeláberben az izzószál, a kandalló szélén sült az elektromos karalábé. Az olvasó mélységes sajnálatára nem bírjuk a barátok nevét is megjegyezni. Földet rá.

Szegény Barneisz Konrád ott hagyta a fogát dr. Kulcsár Poplár rendelőjében. Helyrajzilag a Fogház utcában, ahol a fogak számára a városi tanács uniós pénzekből egy fogházat és múzeumot emelt. Elég súlyos volt. Ott tanulmányozhatták a dentológusok és dendrológusok a legérdekesebb szuvasodásokat, fogszabályzatokat és sürgősségi kormánybeavatkozásokat. A fogház csudájára jártak hetedhét oszágból, de még annál is egy lyukkal többen. Azt ugyanis nem tömték be, mert dr. Kulcsárnál a várakozási lista egészen Bándig nyúlt. Ne bánd.

Második férje ismeretlen helyre távozott, ismeretlen időpontban. Holttá nyilvánítása heteket vett igénybe, de végül is holttá nyilvánították, és ezzel az ügy végleg lekerült a nyilvánosság piedesztáljáról. A piedesztálat eladták lábmosónak egy tanoncotthonnak. Az otthon utóbb felvette a Blenkeschauer Baba nevét, hogy be ne sározódjon ebben az esős novemberben.

Harmadik férjét, az úgynevezett Militáns Mártont nem kellett megismernie. Gyermekkoruk óta együtt vacsoráztak hol a Japortban, hol a Royalban, hol a New Yorkban. Attól függött, mennyire voltak sikeresek a papák vacsorameghívásai és tőkebefektetései. Nagypolgári család voltak. Ők azonban szerényen mindig csak úgy beszéltek magukról, mint kispolgárok. Csupán nagyítóval lehetett kivenni, amit szabad szemmel nem, a polgárságot. 

Ez is volt a szerencséjük. Felvették őket a középiskolába, a középmezőnybe, a középrizalitba, a középületekbe, elvégezhették az egyetemet, főiskolát, a felsőfokú egyenleteket, és többletmunkát is kaphattak volna. De sorba állni nem voltak hajlandók. Sem könyörögni egy kisfőnöki állásért. Inkább ültek hol a Royalban, hol a Japortban, hol Port Arthurban. Onnan szemlélték végig minden nagyobb megrázkódtatás nélkül a japánok győzelmeit a Yashikák és Hasikák felett. 

Irtó soványak lettek. Ami nagy elégedettséget szerzett soraikban. Ahol mások is álltak és áltatták-altatták magukat. Nitrazepám nem volt. De akadt mindenkinél Nitrazanyám tyúkja. És Morzsa kutya. Szilveszter után. Arról gondoskodni kellett. Állkendőket hímeztek időközben. Ebből kivarrólag egy idő után a népművészet agg mesterei címet is megszerezték, tudniillik az oda aláhímzett minták páratlanok voltak és persze prímszámok is egyben. Anélkül, hogy tudták volna.

Harmadik férje jóindulatú, jómodú, jószívű, jó ború és jóképű volt, fess, úgy értem: festette a haját, szemét, bajszát és szakállát, évszaktól függően halványabbra vagy erősebb árnyalatokra. Ez tetszett meg Blenke-schauer Veronkának alias Babának. 

Harmadik férjével gyakran vásároltak nagyáruházakban, sétáltak a Malomárok partján, Miczi, Liczi és Piczi a távolból követték őket sóvár tekintettel. Borsózott a hátuk. Fel voltak dobva és fűszerszámozva. Mit sem sejtve, Baba és Márton megszámlálták a fecskéket, és fecsegtek. Nem volt különösebb témájuk, így hát azt mondták, ami éppen eszükbe jutott. Már amikor észnél voltak. 

A hagyomány nevében vacsorameghívásokat fogadtak el és utasítottak vissza, ez volt legkorosabb időtöltésük. Mégsem híztak el. Ösztövérek voltak, vagy inkább ösztönlények. Ősztől tavaszig a lénynek sem ártottak. Nem jártak légyottra, nem fogadtak Policzy Ottóra, a rendőrménre, arra, hogy mén vagy nem mén elég sebesen a pályán. Nem zaklattak senkit Molesta városában. Szerényen éltek, amíg meg nem. Vagy amíg igen.