Marosvásárhelyről indult

Városunkban született, innen indult világhódító útjára. A nemzetközileg is sokra tartott, nagy hatású, újító festő, grafikus mégsincs eléggé jelen a vásárhelyi köztudatban.

Bortnyik Sándor festménye

Városunkban született, innen indult világhódító útjára. A nemzetközileg is sokra tartott, nagy hatású, újító festő, grafikus mégsincs eléggé jelen a vásárhelyi köztudatban. Pedig ő is a református kollégiumban tanult – ezt hangsúlyozza minden rá vonatkozó lexikonadat –, ahol a fáradhatatlan rajztanár, Gulyás Károly hamar felismerte és igyekezett is felkarolni, kiművelni, majd szárnyra bocsátani a tehetségeket. Az 1930. szeptemberében rendezett, közel három évtizedet átfogó kollégiumi képzőművészeti tárlat katalógusában is hiába keresem a több mint másfél száz felvonultatott műtárgy szerzői között Bortnyik Sándor nevét. A ma is gyakran emlegetett legjobbaké – a Vida Árpádé, Bordi Andrásé, Barcsay Jenőé – ott van, az 1976-ban elhunyt, Kossuth-díjas Bortnyiké hiányzik. Vajon miért? Talán azért, mert kezdetben reklámgrafikával foglalkozott és a tradicionális festészet kevésbé vonzotta? Vagy azért, mert korán elkerült Marosvásárhelyről, és túl gyorsan kiesett a helyiek látószögéből? Érdemes lenne valamikor ennek is utánajárni. Tény viszont, hogy 1910-ben elkészítette első plakátját a Reményi-bazárnak, és ez a munkája anyagilag is olyan sikeresnek bizonyult, hogy – amint az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összefoglalójában olvasható – Budapestre költözhetett, ahol egy illatszergyártó cég házi grafikusa, csomagolástervezője lett.

A Reményi-bazár különben Vásárhely központjában, a Széchenyi téren működött, a világháló jóvoltából egy régi képeslapon egykori fényképét is megtaláltam. Érdemes mellékletünkben is felidéznünk. Az talán még érdekesebb lenne, ha az akkori 17 éves ifjú reklámgrafikája is előkerülne. De ez csupán a kezdő lépés volt. A továbbiakat az 1893. július 3-án született kiváló művészről az MTI-életrajz segítségével tesszük közzé.

Művészeti tanulmányait 1913-ban kezdte Kernstok Károly, Vaszary János és Rippl-Rónai József szabadiskolájában, 1916-ban mutatkozott be egy festményével a Nemzeti Szalonban. Kassák Lajos első követőinek egyikeként csatlakozott az aktivistákhoz, konstruktivista szellemű képeivel, plakátjaival szerepelt a Ma-kör kiállításain, s részt vett a konstruktivizmus nemzetközi mozgalmaiban is. Linómetszetei 1918-tól jelentek meg Kassák Ma című folyóiratában, amely rendszeresen közölte Bortnyik grafikáit és pozitív recenziókkal követte munkásságát.

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ott készült az a grafikai mappa, amelyet Kassák a konstruktivizmus egyik programadó alkotásának tartott. Bortnyik 1922-ben szakított Kassákkal és Weimarba, a Bauhaus városába költözött, munkáit a berlini Sturm Galériában is bemutatták. A művész egy 1924-es kassai kitérővel 1925-ben költözött végleg vissza Budapestre.

Hazatérése után a Zöld Szamár avantgárd színház alapító tagja, írója, díszlettervezője lett, 1930-ban a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának egyik alapítója volt. Számos nívós plakátot rajzolt reklámcélokra, 1933-ban saját folyóiratot adott ki Plakát címmel. A Bauhausban szerzett tapasztalatokra alapozva 1928-ban nyitotta meg Műhely néven grafikai magániskoláját, tanítványai között volt Vásárhelyi Győző is, aki később Victor Vasarely néven lett világhírű. Az 1940-es években elmélyült Bortnyik elméleti érdeklődése és aktivitása, 1943-ban jelent meg Hevesy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal közösen szerkesztett kötete Kétezer év festészete címmel.

A második világháború után aktív szerepet játszott a művészeti közéletben. 1947-től tanított az Iparművészeti Főiskolán, ez évtől a Szabad Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként is tevékenykedett, 1949 és 1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt.

Bortnyik Sándor az aktivisták mozgalmának tehetséges tagja volt. 1918-ban és 1919-ben készült művei főleg geometrikus formákra épülnek, a Bauhaus vonzáskörében az absztrakt, a kolorit és a térábrázolás kérdéseit elemző festményeket alkotott, az 1930-as években könnyedebb, dekoratív stílusú, a polgári életet megörökítő zsánerképeket festett. Később is naturalista témájú, a városi és falusi emberek életét bemutató képeket készített. 1945 után is ezt az utat folytatta, művészetében nem a szocialista realizmus hivatalosan meghirdetett elvárásainak tett eleget. Nagy sikert aratott szatirikus hangvételű festményparódia-sorozata (Korszerűsített klasszikusok – 1953-54). Az 1960-as években művészetének korai, aktivista korszakához tért vissza, korai munkásságának nemzetközi sikere hatására azok replikáján dolgozott. Művei szerepeltek a magyar avantgárd számos bemutatóján, volt egyéni retrospektív kiállítása is Kölnben.

Bortnyik Sándor 1976. december 31-én halt meg Budapesten. Munkásságát számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el: 1933-ban a Milánói Iparművészeti Triennále ezüstérmét, 1955-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1956-ban érdemes művészi, 1970-ben kiváló művészi címet kapott, a Kossuth-díjat 1973-ban vehette át.