Jakab Ödön: Szeresd a földet!
Szeresd a földet! A föld jó s nemes,
Semmi sincs ám, mit méltóbban szeress!
Szüle elűzhet, testvér rossz lehet,
Máshoz pártolhat hűtlen kedvesed,
Lehet mindenki hozzád mostoha,
Megcsalni csak a föld nem fog soha!
Szeresd a földet! Lásd bár kebelét
Durván sebezve hasítja ekéd:
Nem esküszik ő bosszút senkinek,
Sőt egy magért egy kalásszal fizet,
S hogy elfelejtsd az élet nyomorát:
Édes fürtökben adja fel borát.
Szeresd a földet! Mert ő tégedet
Nemcsak itt fenn az életben szeret,
De ha ölén már régen szunnyadol,
S puszta emléked sincsen már sehol:
Gondoskodik, hogy árva sírodon
Legyen virág csak úgy, mint egykoron.
Szeresd a földet! S a mi föld tied,
Megválni attól ne legyen szíved!
Ha nincsen földed, drága pénzedért
Bármi bőségben, bármi fényben élsz:
Érezni azt itt sohasem fogod,
Hogy neked is van biztos otthonod.
Szeresd a földet!… Önző vagy talán?
Úgy kell szeretned még csak igazán!
Hiszen te is csak por vagy, semmi több,
Egy kis múlékony, mozgó földi rög,
Kit ha a föld szerelme elragad:
Akkor sem mást szeretsz, csak — tenmagad!
(1909)
