Hosszú prioritási lista

Winkler Gyula európai parlamenti képviselőt a múlt héten választották az Európai Parlament nemzetközi kereskedelmi bizottsága alelnöki tisztségébe. Kérdésünkre, hogy milyen prioritáslistát állított össze, véleménye szerint melyek a legfontosabb megoldásra váró feladatok, a következőket nyilatkozta.

 

Állandóan napirenden kell tartani a kisebbségek jogait érintő kérdéseket

– Nagyon hosszú az a lista, amely megvalósításra vár. Nyilván nem találtunk fel semmi újat, hanem folytatjuk a megkezdett munkát. Elsősorban az a feladatunk, hogy állandóan napirenden tartsuk a kisebbségek jogait érintő kérdéseket, és úgy tartsuk napirenden, hogy kisebbségi célkitűzéseink, a romániai magyar kisebbség célkitűzései mellé oda tudjuk állítani azt az európai mozaikot, amelyet például az európai polgári kezdeményezés megfogalmazásakor sikerült fölmutatni. 

Úgy vélem, hogy a romániai magyar nemzeti közösség nemcsak támogatást kérő, hanem támogatást ajánló helyzetben is van már, ez szintén bebizonyosodott az elmúlt időszakban, tehát akár identitáshoz kapcsolódó kérdések, akár általában a kisebbségi kérdéskör terén tovább kell mennünk azon az úton, amely végül el fog vezetni az európai uniós szintű kisebbségi keretszabályozás megalkotásáig. 

Fontos a közös agrárpolitika alkalmazása

Ezzel párhuzamosan nyilván nagyon széles azoknak a gazdasági kérdéseknek a skálája, amelyek otthon fontosak: gondoljunk arra, mit sikerült megvalósítani a közös agrárpolitika terén az elmúlt években, következik a gyakorlati alkalmazás, és mivel az ördög mindig az apró kis részletekben bújik meg, meglátjuk majd, hogy a Brüsszelben, Strasbourgban megalkotott új európai közös agrárpolitika otthon megfelelő módon lesz-e alkalmazva, vagy pedig korrekciókra lesz szükség. 

Óriási kihívás, amellyel két és fél év múlva szembesülünk, az Európai Unió 2014-től 2020-ig terjedő költségvetési keretének módosítása. Először történt meg tavaly, 2013-ban, a költségvetési vita alkalmával, hogy csökkent az előző időszakhoz képest az unió költségvetése. Pár százalékos csökkenésről van szó, de mégis csökkenés, az első az unió történetében. 

Az RMDSZ azok közé a politikai szereplők közé tartozik, én magam is azok közé a képviselők közé tartozom, akik úgy vélik, hogy ez hiba volt, amit az európai szintű politizálás nem tudott megoldani 2013-ban, akkor, amikor a választásokra készültünk, és akkor, amikor a populista nyomás jelentős volt. Viszont ezt a hibát ki lehet javítani. Két és fél esztendő múlva, a félidős költségvetés-elemzés és esetleges kiegészítés alkalmával mód lesz rá, nagyon fontos lenne a közép-kelet-európai újonnan csatlakozott tagállamok számára, hiszen a kohéziós politikának a legfontosabb kedvezményezettjei pontosan mi vagyunk. 

Az ifjúság problémái európai problémák

A kérdést folytatni lehet az ifjúság területével, és nagyon-nagyon fontos, hogy nem romániai, nem erdélyi, nem Kárpát-medencei, hanem európai problémáról van szó. Megnyugtathatnánk a lelkiismeretünket azzal, hogy Portugália vagy Spanyolország sokkal rosszabb helyzetben van, mint például Románia, de ez cinikus megállapítás lenne, hiszen a helyzet az, hogy Romániában országos szinten mérve huszonöt százalék körüli a 25 évnél fiatalabbak körében a munkanélküliség. Ez azt jelenti, hogy négy fiatalból egy munkanélküli. Nagyon súlyos a helyzet, amelyet javítani kell. Nyilván az új munkahelyek teremtése kéz a kézben jár a gazdasági prioritások átfogalmazásával. Európa rájött, hogy hibázott, amikor az iparosításról lemondott ezelőtt két-három évtizeddel. Ezt ma már Európa-szerte felismerték, felvállalt hiba, újraiparosításra van szükség nemcsak a szolgáltatásokban, hanem a technológiai ágazatokban, a termelésben is újra versenyképes kell legyen Európa. Ebben mi előnyben vagyunk, hiszen nem sikerült Romániában, és általában Közép-Kelet-Európában lemondani az iparról, hála Istennek, így tehát az oktatás, a szakoktatás kérdése nagyon-nagyon fontos. Párhuzamosan kell gondolkozni, párhuzamban kell mindezeket a kihívásokat valamilyen módon megválaszolni. Rendkívül komplex kérdésekről van szó, vannak olyan területek is, amelyekben tulajdonképpen nekünk, európai parlamenti képviselőknek más szerepünk nincs, mint a figyelemfelkeltés és a rávilágítás a tényekre. Hiszen például a szakoktatás kérdésében nagyon szűk területen lehet európai uniós ajánlásokat, bizonyos, mobilitáshoz kötődő programokat megfogalmazni, a strukturális átállásnak, a társadalmi párbeszédnek és vitának otthon kell lefolynia. Azt szoktuk mondani, hogy vissza kell adni a munka becsületét, és ez valóban így van, nézzük meg a német társadalmat, ne csak a kereskedőmodellt, hanem a kis- és közepes vállalkozásokra, a versenyképességre, a termelésre épülő modelleket, és tanuljunk belőlük.