Haller József: Önarckép (1979). A nemrég elhunyt marosvásárhelyi képzőművész emlékkiállítása péntek délután nyílt meg a Bernády Házban.
(részletek)
Imával kezdeni. Mert szó, tett, szándék, kívánság
megszenteletlen, pogány, mint a megszentelt kenyér,
ha nem éri a kereszt. Ne végy a szádba
kenyeret, ha nincs megáldva. S ne mondj
ki szót soha és főként le ne írj soha,
míg Nagy Hatalmak egyike nem szólt:
lehet. Imával, mindig imával kezdeni.
Napot, utat, munkát, ebédet
és a szót, akár ha szól, akár, ha írva van.
…
Van a tűznek szüksége borra?
Kell annak ópium, aki mindig álmodik?
Mert a hattyúra már nem fér több fehér.
Mégis mindig, mikor találkoztunk, mindig
külön meg kellett szoknom, hogy idegen vagy.
Nem tudtam soká, hajad milyen s szemed,
nem tudtam látni rajtad semmit.
Megfogni? Ó, – hiszen megfoghatatlan
s amit először láttam, az a láthatatlan.
Az ismerős. De nem tegnapról, nem régről;
ismertelek mindig, mikor találkoztunk,
mindig, egész a legelejéről, mikor még
én voltam te s te én.
