A hála és a tisztelet jegyében

Az iskola névadásának 60. évfordulójára emlékeztek a tisztelet és a hála jegyében csütörtökön a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban.

Fotó: Nagy Tibor

Az iskola névadásának 60. évfordulójára emlékeztek a tisztelet és a hála jegyében csütörtökön a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. Az ünnepségen az alma mater egykori tanulói is részt vettek, akik ma nyugdíjasok, de máig büszkék arra, hogy diákként átélték a névadás pillanatát és az azt megelőző eseményeket.

A telt házas ünnepségen elsőként dr. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd dr. Gyéresi Árpád nyugalmazott egyetemi tanár, az iskola egykori diákja, poénos részletekkel fűszerezve, a hatvan évvel ezelőtti diákélet számos érdekes mozzanatát elevenítette fel, hogy a teremben összegyűlt fiatalok betekintést nyerjenek elődjeik mindennapjaiba.

Mint mondta, ő társaival együtt még a Iosif Rangheţ nevet viselő magyar tannyelvű fiúiskolában kezdte tanulmányait, és hamar összekovácsolódott a három fiúosztály, amely akkor azt a generációt képezte. – Tulajdonképpen átéltük azokat az időket, amikor sor került az iskola névadására és a megújulására is. A megújulásra azért volt szükség, mert az állaga leromlott, tekintettel arra, hogy a 40-es években, a háború idején kiürítették, és katonai kórházként működött az iskola, például a fizikumban műtéteket végeztek – emlékezett a múltra dr. Gyéresi Árpád. Abban az időszakban, amikor a felújítás történt, fokozatosan ki kellett üríteni az épületet, hogy a munkálatokat el tudják végezni, így a diákok ideiglenesen más iskolákba jártak, és a „kiszállások” idején feledhetetlen élményekkel gazdagodtak, ezek a diákcsínyek a mai napig élnek az emlékezetükben. A régi értékekről szólva, a nyugalmazott egyetemi tanár rámutatott, annak idején végzős 11. osztályosként nagy büszkeség volt, amikor szolgálatos osztályként volt egy kis karszalagjuk, felsorakoztak a tanári szoba előtt, és várták a szolgálatos tanárt, akinek jelenteni kellett, és akitől a feladatokat kapták.

– Felügyeltük a szünetekben a fegyelmet, hogy ne csellengjenek diákok a folyosón, és hogy betartsák a szabályt, miszerint a főlépcsőn csak a tanárok járhatnak – elevenítette fel az egykori házirendet a volt diák.

Ugyanakkor kiemelt néhány kiváló pedagógust, akikre a mai napig tisztelettel és hálával emlékeznek a kortársai. Például dr. Kozma Bélát, aki akkor fiatal tanárként volt az iskola igazgatója, dr. Horváth Ágostont, aki magyar és latin nyelvet, Pálffy Antalt, a népszerű Tóni bácsit, aki a matematikát tanította. – Az ő első óráin fel kellett írnunk a füzetbe, hogy a mathesis az a gyertya, ami nélkül olvasni nem lehet – jegyezte meg dr. Gyéresi Árpád.

Kirsch Attila elnök a szervező Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének nevében mondott köszöntőbeszédet. – Ünnepi pillanatok részesei vagyunk, mert emlékezünk. Mert van mire emlékeznünk, mert múltunk van, jelenünk, és ez elegendő garancia kell legyen a jövőnkre nézve, ha mindenki, ott, ahol van, megfelelőképpen helytáll és nemzeti közösségünket erősíti mindennapi munkájával. Iskolánk közel 460 éves múltra tekint vissza, iskolatörténetünk bármely korának megvoltak a harcos fáklyavivői, akiknek örök hálával tartozunk. 1956. november 17-én, hatvan évvel ezelőtt történelmi pillanatot élt át az ősi schola. Bolyai Farkas halálának 100. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezésre készült az iskola. A szervezési előkészületek már 1955-ben elkezdődtek, példaértékű volt az együttműködés az iskola és a Bolyai Tudományegyetem között, de nem kis kihívást jelentett az iskola vezetőinek a tartományi és városi szervek támogatását is elnyerni. Nem szabad elfelednünk, hogy a magyarországi forradalom megtorlásának időszakában az iskola soha nem tapasztalt ellenőrzés alatt állt. Hatvan évvel ezelőtt, amikor az intézmény a kommunista központi vezetés egyik tagjának a nevét viselte, a szülői bizottság és a tanári kar döntése nyomán, az akkori igazgatóra, dr. Kozma Bélára hárult, hogy a javaslatot megtegye, hogy az iskola felvegye a Bolyai Farkas nevet. Egy ilyen javaslat megtételéhez nagy bátorság kellett akkor, de a fenntartásához még több. Hogy ez megvalósuljon, Bolyai Farkas életét és munkásságát népszerűsítő mozgalmat indított el a teljes tanári kar, mely megnyerte a közvélemény mellett a döntéshozó szerveket is. Közös küzdelem volt – nyugtázta a baráti kör elnöke, aki két érdekességet is megosztott hallgatóságával az 1956-os év kapcsán. Az egyik, hogy ekkor ért véget a fiúk 399 éves „egyeduralma” az iskolában, illetve hogy ebben az évben 309 gimnáziumi tanulóból 29,44 százalék nem ért el átmenő jegyet minden tantárgyból, és iskolaszinten a bukási arány 25,66 százalék volt. Ezek a számok a tanári kar igényességét bizonyítják – mutatott rá Kirsch Attila, aki szerint a Bolyai ma is városunk, nemzeti közösségünk büszkesége, a magyar felekezeti és világi oktatás példaképe, és ez a mindenkori utókort hálára és tiszteletre kötelezi.

Az ünnepség a Bolyai líceum diákjainak művészi műsorával zárult.