Folklife

A Smithsonian Folklife Fesztivál (SFF) történetében rekordot döntött a Magyarország részvételével megtartott rendezvénysorozat látogatottsága, és az amerikai függetlenség napján eladott magyar ételek és italok mennyisége is felülmúlta a korábbi csúcsokat.

Fotó: Piroska Nagy

A Smithsonian Folklife Fesztivál (SFF) történetében rekordot döntött a Magyarország részvételével megtartott rendezvénysorozat látogatottsága, és az amerikai függetlenség napján eladott magyar ételek és italok mennyisége is felülmúlta a korábbi csúcsokat – mondta el az MTI-nek vasárnap, a fesztivál zárónapján Balatoni Mónika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára.

Az államtitkár szerint az SFF látogatóinak száma az elmúlt két hét alatt meghaladta a másfél milliót, és július 4-én több mint 10 ezer adagot értékesítettek magyar ételkülönlegességekből a Budapest Bistróban. „Magyarországnak ennél jobb országimázst nem tudok elképzelni” – mondta Balatoni Mónika az amerikai fővárosban száz magyar előadóművészt és kézművest felsorakoztató, Magyar örökség – Az újjáéledés gyökerei című fesztiválprogramról. Az államtitkár elmondta, hogy a washingtoni magyar rendezvény méreteiben a Mesterségek Ünnepének öt-hatszorosa.

„Két hét alatt több mint másfél millió ember ismerkedett a magyar kultúrával. Látta és felállva, ujjongva tapsolta meg azokat a művészeket, akik a szívüket-lelküket elhozták Washingtonba, és belülről, hitelesen fogalmazták meg azt a magyar virtust és gondolatot, ami a génjeinkben, a gyökereinkben van”– mondta.

„Megmutatták, hogy ez nemcsak a múlt, hanem élő kultúra, amely generációkon át öröklődik” – nyilatkozta az államtitkár, aki szerint a rekordérdeklődést sikernek kell megélni, mert Amerika nyitott és érdeklődő volt.

Fülemile Ágnes, a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatója, a magyar fesztiválprogram társkurátora az MTI-nek elmondta, hogy a sikerhez rögös út vezetett, a szervezőknek hol pénzhiánnyal, hol adminisztratív akadályokkal kellett megküzdeniük. „Nagyon jó szakmai csapatot szedtünk össze, rendkívül fontos volt, hogy valóban hiteles és igaz képet közvetítsünk magunkról, kikerülve minden kommerszlehetőség és giccs kísértését” – mondta.

A fesztiválprogramnak párhuzamos „csapásirányai” voltak, amelyek egymást kiegészítve váltak igazán sikeressé. A kurátor szerint nagyon erős volt a táncos program, annak résztvevőit a Martin György Néptáncszövetség válogatta ki és hónapokon át olyan koreográfusok készítették fel, mint Diószegi László, Kocsis Enikő és Fitos Dezső. A zenészek reprezentatív keresztmetszetét adták mind az úgynevezett revival zenének, mind pedig az adatközlői zenei tudásnak. Fülemile Ágnes mások mellett külön kiemelte Szalonna és zenekara, a Juhász család, az erdélyi Heveder zenekar és három erdélyi prímás szereplését. Washingtonba 30 kézműves utazott ki, akiket a Népművészeti Egyesületek Szövetsége segített kiválogatni.

Magyarországról az UNESCO által elindított szellemi-kulturális örökség gondolatot két hagyományőrző közösség képviselte: Karcagról a pásztoréletmódot bemutató Csontos juhászcsalád, Kalocsáról pedig öt asszony, akik pingáltak, ékszert készítettek, hímeztek és divatbemutatón is részt vettek. A határokon kívüli közösségek közül a Gyimesből, a kalotaszegi Méráról, a mezőségi Székről, illetve a bácskai Kishegyesről érkeztek résztvevők.

A fesztiválprogram pávás logóját Kaszta Dénes tervezte és az arculatot meghatározó épületeket az Ybl-díjas Makovecz-tanítvány, Siklósi József tervezte.

„Csodálatos érzés volt, hogy az itteni magyar közösség magáévá tette a fesztivál gondolatát és nagyon nagy segítséget kaptunk mind az amerikai magyar szervezetektől, mind az észak-amerikai magyar táncegyüttesektől” – mondta Fülemile Ágnes. „Az amerikai magyarok közül nagyon sokan fejezték ki köszönetüket azért, hogy a kultúrájukat méltóképpen megjelenítették itt, hogy büszkék lehetnek” – nyilatkozott a kurátor.

„Nagyon fontos, hogy a magyar diaszpóra tagjai benyomást szerezhettek arról, hogy Amerikához hasonlóan Magyarország is fejlődésben lévő ország, ami az országkép kialakításában borzasztóan fontos” – hangsúlyozta Balatoni Mónika. Rámutatott: fontos kormányzati célkitűzés, hogy a diaszpórában élő második-harmadik generációs magyarok is megismerkedjenek őseik kultúrájával és Magyarországra is ellátogassanak.

Fülemile Ágnes felidézte, hogy találkozott olyan amerikaiakkal, akik 20-30 éve minden SFF-fesztiválon ott voltak, de ilyet még nem tapasztaltak. „Nem szoktak állva tapsolni az emberek, nem szokott szinte szétrobbanni a nagysátor a nagyszínpad körül az ovációtól” – mondta.

Az államtitkár elmondta, hogy a magyar államnak 300 millió forintjába került a fesztivál, ami abból a szempontból, hogy száz művész kéthetes amerikai jelenlétéről van szó, „nagyon szerény” költségvetésnek számít „de ezt itt senki sem látja”. A kurátor szerint a 300-ból 200 millió a Smithsonianhez került, amiből az intézet például a szállást, a sátrak felépítését, infra-struktúrát, orvosi személyzetet és a saját kurátoraik fizetését biztosította. A magyar szervezőknek így 100 milliójuk maradt arra, hogy kialakítsák az arculatot és kiutaztassák a résztvevőket. „Ez borzasztóan kevés egy százszereplős fesztiválnál” – mondta. Éppen ezért nagyon nagy jelentősége volt annak, hogy a magyar szervezetek gyűjtéséből 37 500 dollár, illetve a Magyarországi Kezdeményezések Alapítványtól újabb 150 ezer dollár támogatást kaptak a szervezők. „Ebből a utolsó pillanatokban beérkezett pénzből készült el az építészeti elemek hangsúlyosabb része, a Pávatorony, a Tánccsűr és a Repülő puli, ebből készültek a poszterek és néhány művészt is ebből utaztattunk ki. Enélkül sokkal szegényesebbek lettünk volna” – fogalmazott. Balatoni Mónika rámutatott: a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fesztiválon való megjelenésnek a kulturális mellett turisztikai és egyéb gazdasági hozadéka is van.

Pogár Demeter