Farkas Árpád: A tekintet (1.)
Páll Lajos Nagyapám című képe alá
Negyedszázada néz egy szempár,
falamról fürkészőn figyel,
fehérre hántja napjaim le
tekintete pengéivel.
Tettem-vettem, végzém a dolgom
hold-karéj szemöldje alatt,
gyermekkel nemzém bé a házat,
míg ő bőrömre tapadt.
Ki tudja, melyik osöm les rám
vallatóan a köd mögül,
figyelvén, hogy az ük majd elkár-
hozik vagy éppen idvezül.
Házat is rakott: ha a négy fal
köröttem megduvad, lazul,
otthonom az a paraszttemplom
légyen, s benne magam az Úr.
Csodafiú-szarvasagancsból
kerít fészket a körtefa,
csontig-szélrágta ágai közt
vagyok a Tekintet fia,
ki szűkült szemmel továbbnézi
utód-megszállta otthonát,
házat, hazát belakna véle,
s ha nem bírja –: e kis szobát.