Bálint Tamás: Szolgalelkek
a nyakkendő hurok,
és bármennyire visszájára fordult is,
akasztókötél lehet az emberen,
ha nem vigyáz – Yann Martel
a nyakkendő hurok,
és bármennyire visszájára fordult is,
akasztókötél lehet az emberen,
ha nem vigyáz – Yann Martel
Kiültem egy teraszra szerda délután
meginni valamit, felejteni a munkát,
mi várhat is, amíg a népet bámulom
az utcában, melyről a főtérre jutunk át.
Az iroda unalmas néha, annyira
sok és más embert láthatok itt ezalatt
a néhány perc alatt, hogy észre sem veszem,
az eszem is az íróasztalon maradt.
Majd elmerülök egy vidám leány szemében
és sajnálom, hogy úgy bocsátja áruba
magát, testét akárki tapogatni tudja
s muszájszerep számára ez, nem álruha,
miként a szomszéd asztalnál elszundikáló
tisztnek, aki máskor parancsot teljesít,
és nem magáért tenné, mit nem szívesen tesz,
mint az inasok, kik a gazdájuk lesik.
Temérdeken civódnak, több külön csoport,
ott áll s panaszkodik csak a sok szolgalélek,
akiknél mind különbnek gondolom magam,
mert bennük önmagamra ráismerni félek.
A pincért már nem is említem, megfizetünk
minden számláért mindketten elégszer,
ebédszünet után én visszaindulok, s bár
hagyom őket, marad nekem is a középszer.
